Szeptember 5. (Szerda)

„ - Ne sírj - nyitott be... ”

Levi. Meglepetten néztem rá. Mit keres a lány vécében?
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Utánad jöttem, de mi történt? Megbántottak?
- Igen, de nagyon - töröltem le a könnyeimet.
- Ki volt az? - jött beljebb, majd leült mellém.
- Nem ismered - álltam fel, és kimentem. Nem akartam, hogy tudja ki miatt. Főleg a kiborulásom igazi okát. Bementem a terembe, és leültem Kami mellé.
- Jól vagy? - suttogta.
- Persze - hajtottam le a fejemet a padra. Csengetéskor bejött a magyar tanár (Nógrádi). Óra után nem sok kedvem volt semmihez. Átmentünk az olasz terembe.
- Lejössz a büfébe? - mosolyogott rám kedvesen Kami.
- Most nem - vettem elő a telefonomat, és bedugtam a fülembe. Alig pár percig hallgattam a Crying in the club-ot, mire valaki kiszedte az egyik fülemből a fülest.
- Gyere ki - suttogta a fülembe Dani. Nem mondtam semmit, csak felálltam, és kimentem.
- Igen? - tettem karba a kezeimet.
- Mi a baj? Látszik rajtad, hogy nagyon kivagy - nézett rám aggodalmasan. Mélyet sóhajtottam, majd elkezdtem mondani. - Nem szeretnék róla beszélni. Hidd el, elég volt általánosban nekem ez a téma - indultam vissza a terembe, de Dani elkapta a karomat. - Kérlek mondd el. Ígérem, hogy tőlem senkise fogja megtudni - nézett rám könyörgően.
- Nem lehet - mentem be a terembe. A helyemre leülve bedugtam a fülesemet, és úgy hallgattam a zenét tovább. Csengetéskor bejött Rossi tanár úr. Egész órán fordítottunk. Olasz után visszamentünk a saját termünkbe. A matek tanár jófej (Bebesi Klaudia), csak az anyaggal vannak bajaim. Hatodikban majdnem megbuktam évvégén, de szerencsére a matek tanárom megadta a kettest. A szüleimet ez akkor se igazán izgatta, mert akkor is sok pénzzel láttak el engem, amit én magántanárra költöttem, hogy segítsen. Segített is. Matek után jött a rajz amit szeretek is csinálni. Általában táncoló embereket rajzoltam vagy lovakat.
- Sziasztok, Czanek Petra a nevem, és én leszek a rajz tanárotok - kezdte a bemutatkozást egy fiatal barna hajú nő. Szimpatikusnak tűnt nekem. Az első órán mindenki azt rajzolt amit akart. Miközben rajzoltam a múltra gondoltam. Arra, hogy a szüleim nem engedték, hogy táncoljak. Óra végén ezt a rajzot adtam be:

A tanárnő mindenkiét felmutatta, de az egyiknél megakadt a tekintete.
- Ez kié? - mutatta fel a rajzomat. Lehet, hogy nem írtam rá nevet? Megesik. Mindenki ámulva nézte a rajzot.
- Tedd fel a kezed - suttogta Kami. Sóhajtva az égbe emeltem a jobb kezemet.
- Hogy hívnak? - nézett rám elismerően a tanárnő.
- Havasi Leila - válaszoltam. A nő elmosolyodott. - Akkor megvan, hogy kit fogunk rajz versenyekre küldeni - mosolygott, majd ekkor csengettek. A rajz után egy lyukasóránk volt utána pedig egy töri. A töri tanárunkat Juhász Ferencnek hívják, és már az első órán elkezdte az anyagot diktálni.

A nap végén mindenki boldogan ment haza, engem kivéve. Nem akartam haza menni. Semmi kedvem se volt egy levegőt szívni a szüleimnek nevezett emberekkel. Most az sem érdekelt, hogy a Dangerously üvöltött a fülhallgatómból. Az sem érdekelt, ha véletlenül elcsapnak. Semmi sem érdekelt. Nem figyeltem semerre, csak át akartam menni az úton. Már az út közepén voltam, amikor valaki átlötött a másik oldalra. Egy kicsit lehorzsoltam a kezemet, és a fejemet is bevertem egy kicsit. Az illető még mindig rajtam feküdt. Levi volt az az illető.
- Nem meg mondtam, hogy halkabban hallgasd a zenét azzal a szarral?! - húzta ki a fülemből mindkettőt. Nem feleltem, csak őt néztem.
- Nem láttad azt az autót?! Elütött volna, ha nem löklek át - folytatta. Lehunytam a szemeimet, és éreztem, hogy kibuggyan egy kövér könnycsepp. Levi leszállt rólam, és felsegített. A térdeim remegtek. A fiú gondolom megsajnált, ezért átölelt. Esetlenül öleltem vissza. Némán öleltük egymást, majd eltolt magától. Hosszasan nézett bele a kék szemeimbe. - Hazakísérlek - jelentette ki, mire én ellenkezni kezdtem. - Nem kell! Haza találok egyedül is - indultam el, de utánam szólt. - Ez nem kérdés volt! Merre laksz? - jött utánam. Gyorsan ki kellett találjak valamit, ezért inkább a nagyszüleim címét adtam meg. Ők szerencsére nem olyan "előkelő" házban élnek, mint én a szüleimmel. Csendben sétáltunk feléjük. Mikor már a kapunál voltunk elköszöntem tőle, de nem ment el. Értetlenül néztem rá. - Mire vársz? - kérdeztem tőle. Nem mondott semmit, csak elment. Becsengettem a nagyiékhoz. A papi nyitott ajtót.
- Szervusz Leila! - tárta ölelésre a karját a papi.
- Szia - öleltem át a menta illatú nagypapámat.
- Régen láttunk, gyere be - állt félre, hogy be tudjak menni. A házban semmi sem változott. Régi képek lógtak a barack színű falakon, a könyves polcok roskadásig tömve voltak könyvekkel és képekkel. A kedvencem a kanapé volt. Még kislányként folyton azon ültem, és ott hallgattam a nagyi meséit Süsüről, Pom pom-ról és a többi régi meséről.
- Hol van a mama? - néztem a papira kérdőn. Mosolyogva nézett a konyha irányába. Oda vettem az irányt. A konyhából isteni illatok jöttek.
- Szia, mami - köszöntem mamának. Mosolyogva nézett rám, majd szorosan megölelt engem.
- Hogy vagy aranyom?
- Jól vagyok, ti?
- Mi is megvagyunk, csak régen láttunk titeket. Mikor jöttök együtt? - a hangja kedves volt, de belül ő is tudta, hogy sokat dolgoznak anyáék. - Nem tudom - sóhajtottam szomorúan.
- Megértjük - simította meg a vállamat a papi.

Estig voltam a mamáéknál utána sajnos haza kellett menjek. Otthon a ház üres volt. Felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni. Remélem holnap reggel nem látom őket.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Igen Levi ment Leila után :) akik Levire tippeltek azok tehetnek fel 5 kérdést amire kommentben válaszolok❤

By: M.