Január 25.-26. (Péntek-szombat)

Ma van a félév utolsó napja, ami annyit jelent ebben a suliban, hogy reggel nyolckor kiosztják a féléviket, utána a táncosok (vagyis mi) mutatjuk be, hogy mit tanultunk az első félévben utána este hattól hajnali egyig bált rendeztek a diákoknak, ahol szigorú dress code van, mind a lányoknak, mind a fiúknak.
Reggel álmosan keltem ki az ágyból. Elindultam a szekrényemhez, hogy kivegyem a mai ruháimat. Viszonylag gyorsan elkészültem és eltudtam indulni a suliba. Albi a buszmegállóban állt.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia, mizu?
- Semmi.
- Izgulsz? - kérdezte halvány mosollyal az arcán. - Kéne?
- Nem - rázta meg a fejét és átkarolta a vállamat. Igazából nem a táncra értette, mert már tudta, hogy ízig vérig megy a dolog. Ő Adriánra célzott ezzel, mert a mambó miatt vele leszek párban. Mikor megjött a busz, akkor felszálltunk rá és hely híján álltunk. A sulinál leszálltunk és bementünk az épületbe. Egyenesen a termünkbe mentünk, hogy megkaphassuk a félévijeinket. Még páran hiányoztak. Köztük Kami is. Végül nem jött ma suliba Kami, Milán, Petra és Laci. Faragó kiosztotta a féléviket, amit én félve néztem meg. Amint megláttam a jegyeimet a fejemet a padba vertem. Sokszor. - Hé, Leila! Agyrázkódást akarsz kapni?! - fogott le Levi.
- Meghúzott! Nógrádi meghúzott! - néztem rá kétségbeesetten. Levi nem mondott semmit, csak megölelt.
- Kijavítod - simogatta a hátamat.
- Ennél? Tuti, hogy évvégén is megfog buktatni - motyogtam.
- Akkor majd korrepetállak - guggolt le elém. Hitetlenül néztem rá.
- Hanyas lettél te magyarból?
- Ötös? - kérdezett vissza vörös fejjel. Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Mióta vagy te ilyen stréber?
- Régóta, oké? Na kell a segítség vagy sem?
- Igen, de muti a félévid!
- Azt már nem! Nem nézed meg!
- Na, légyszi!
- Felejtős! - állt fel és így folytattuk a civakodást, amit Albi tört meg.
- Mintha testvérek lennétek - röhögött, majd odaadta nekem Levi bizijét.
- Te áruló! - nézett Albira Levi. Addig én megnéztem és elképedve láttam, hogy mindenből ötös. Kivéve rajzból, mert abból négyes. - Te valami zseni vagy csak kamasz bőrben? - adtam neki vissza teljes sokkban.
- Haha, nagyon vicces - vette el tőlem a lapot. - Nem, csak jó egyetemre akarok majd bekerülni - adott magyarázatot. Hitetlenül néztem rá, ahogy eltervezte 3 évre előre az életét. Ezért becsülöm őt. Miután a félévik kiosztásával megvoltunk én átrohantam a tánctermekhez. Ott először a mambóhoz öltöztünk fel. Rajtam egy gyönyörű vörös ruha volt.

Mikor felvettem a ruhát kimentem az öltözőből. Adrián kint várt engem, de mikor meglátott, akkor tátva maradt a szája. - Azta, de jól nézel ki - mosolygott rám kedvesen.
- Köszi, te is jól nézel ki - viszonoztam udvariasan a bókot. A kezét felém nyújtotta, mire bizonytalanul fogadtam el azt. Kézen fogva mentünk a tesi teremhez. - Készen álltok? - kérdezte Gina. Mi mind egyetértően bólintottunk aztán kimentünk a mambót eltáncolni.

A tánc végén fáradtan hajoltunk meg utána elmentünk átöltözni a hip hophoz. Hamar megvoltunk így beálltunk a megfelelő helyre és vártuk a zenét.

Mikor véget ért a zene a kimerültségtől már remegtek a lábaim. Hatalmas tapsot kaptunk. Ezután már csak egy egyszerű koreót mutattunk meg aztán véget ért a félévi bemutató. Ezután mindenki hazamehetett. Én otthon fél egyig sorozatot néztem (Teen wolf) utána elkezdtem készülni az esti bálra.

««««««««««««««««««««««««««««««««

A ruhám az valami eszméletlenül szép volt. A hajamat csak kivasaltam, tettem fel füstös sminket, felvettem egy fekete magassarkút és kész is voltam. A végeredménnyel meg voltam elégedve. Fogtam a kis táskámat beletettem a telefonomat, pénztárcámat és az irataimat, majd lementem a lépcsőn. Rozi néni ámulva nézett rám.
- Istenkém milyen gyönyörű vagy, Leila! - törölgette a könnyeit.
- Köszönöm. Majd jövök - mentem a fogashoz levenni a kabátomat. Felvettem azt és kiléptem a hideg januári időbe. A buszra felszállva páran megbámultak. Egy merészebb szőke srác oda jött hozzám.
- Hova cica? - villantott egy száz wattos mosolyt.
- Oda ahova te nem mész - kacsintottam rá, majd a sulinál leszálltam a járműről. A sulihoz közeledve több báli ruhás diákot láttam. Amint beléptem a bejárati ajtón Nógrádival találtam szembe magam. - Mi ez a kirívó öltözet és smink, Havasi? - tette karba a kezeit.
- Jajj, tanár úr! Ha már meghúzott magyarból, akkor legalább az első bálomat hadd élvezzem! - néztem rá és ott hagytam a döbbent magyar tanárt. Átmentem a tesi terembe, de előtte a ruhatárként funkcionáló öltözőbe leadtam a kabátomat. A tesi terembe belépve ámulva néztem szét a sötét és diszkófénnyel díszített tornateremben. Elképesztően nézett ki. - Szia, szépségem - hallottam egy szörnyen ismerős hangot a hátam mögül. Lassan megfordultam és felvont szemöldökkel bámultam Levire. Továbbra is vigyorogva bámult engem. Most vagy nem ismert fel a gyér fények és a smink miatt vagy kajak flörtölni akart velem.
- Szia, Levi - próbáltam elvékonyítani a hangom. Sikerült.
- Milyen csinosak vagyunk ma este. Ismerlek elegánte ruha nélkül is?
- Hát persze, de butuska - legyintettem játékosan, mint a legtöbb cicababa.
- És ki vagy? - húzódott szélesebb vigyorra a szája. - Leila - vigyorogtam rá gonoszan, mire a vigyor lehervadt az arcáról. - Leila?! Mi a jó... baszki miért nem szóltál előbb?! - akadt ki egy picikét Levi. Ezen elnevettem magam. - Kíváncsi voltam meddig mennél el.
- Néha igazi boszorkány vagy - nevetett ő is. - Kösz, ezt megjegyeztem - fordultam el tőle, de valakinek nekimentem. Lassan felnéztem az illetőre. Adrián volt az. Mily' meglepő.
- Szia, gyönyörű vagy - kacsintott rám a fiú, mire én elvörösödve hajtottam le a fejem. Légy erős, Leila! Légy erős!
- Köszi - feleltem a talajt bámulva. Ekkor felcsendült egy lassú szám. Ed Sheeran- Perfect. Valaki megfogta a kezem és a táncoló diákok közé vezetett. A kezét a derekamra tette és így billegtünk. Lassan felnéztem rá. Mosolyogva nézett engem.
- Miért táncolsz velem? - kérdeztem némi tanakodás után.
- Mert miért ne? - nézett mélyen a szemembe. Mosolyogva ráztam meg a fejem. - Hihetetlen vagy, Levi - néztem fel rá mosolyogva.
- De azért örülsz neki, nem?
- De - hajtottam a fejem a vállára. Így táncoltunk tovább egészen addig, míg valami pörgőset nem kezdtek el játszani. Még szép, hogy a Pálinka dalt.
- Álmaim kéklő egén, gyümölcs fáim tetején! Pálinka szerelmem légy az enyém!! - énekelték sokan. Levivel mi is énekelni mi kezdünk és nagyon jól éreztem magam vele. A dal végén ismét egy pörgős szám jött és ez így ment éjfélig, mert utána már inkább lassabb számok mentek. Én fél egykor már kezdtem készülni.
- Haza kísérhetlek? - kérdezte Levi.
- Csak ha szeretnél - mosolyogtam rá. Ő kihozta a kabátjainkat és elindultunk hozzánk. Az egész utat végig beszéltük.
- Annyira élveztem a bált! - mentem Levi mellett.
- Én is. Valamivel jobb volt, mint a tavalyi. Talán azért, meret most volt társaságom - nézett rám. Mosolyogva hajtottam le a fejem. - A második félév milyen szokott lenni a Szent Márkban?
- Változó. És ki fogod tudni javítani a magyart - karolta át a vállam.
- Gondolod? - néztem fel rá szomorkásan. - Nem - felelte, majd az arcomat látva mosolyogva tette hozzá, hogy: - Mert én tudom, hogy sikerülni fog.
- Köszönöm, hogy bízol bennem.
- Ugyan, barátok vagyunk!
- Rendben értem. Jó éjszakát, Levi - adtam egy puszit az arcára és bementem a kapun, majd be a házba. Levi mosolyogva ment el.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.