Január 10. (Csütörtök)

Reggel vörösre kisírt szemekkel ébredtem. Már kezdem megszokni... kikeltem az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Gyorsan felöltöztem, kifésültem a hajamat utána a táskámmal a hátamon lementem reggelizni. Rozi néni gofrit csinált.
- Jó reggelt, Leila! - tett az asztalra egy tányérnyi friss gofrit.
- Jó reggelt neked is - ültem le enni. Reggeli után elindultam a buszmegállóba. Albi már ott állt.
- Szia, Lele! - köszönt vidáman.
- Szia - néztem fel rá.
- Mizu?
- Semmi. Veled?
- Velem sincs sok. Eléggé szarul nézel ki, minden oké? - méregetett összehúzott szemekkel.
- Minden rendben.
- Pénteken is ezt mondtad.
- Most tényleg semmi bajom - mosolyogtam rá szomorkásan, majd felszálltam a buszra. Leültem egy szabad ülésre és bámultam ki az ablakon. Albi leült mellém. A suli előtt leszálltunk a buszról. Én egyenesen a suliba akartam bemenni, de Albi még utánam szólt. - Nekem bármit elmondhatsz, ha valami bánt - tette a kezét a vállamra, mire felé fordultam és szorosan megöleltem. - Nálad jobb barátot kívánni se lehet! - suttogtam lehunyt szemekkel a fülébe.
- Ne mondj ilyet - ölelt ő is szorosabban. Miután elengedtük egymást elindultunk az épületbe. Az első óránk infó volt. A terembe belépve leültem Kami mellé.
- Szia! Baj van? - kérdezte Kami.
- Semmi, minden rendben - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Látom, hogy valami nincs rendben.
- Tegnap beszéltem Adriánnal. Ennyi az egész - néztem a monitor felé miközben bekapcsoltam a gépet. Kamilla nem firtatta tovább a dolgot, amiért hálás voltam neki. A második óra irodalom volt. Nógrádi ezúttal engem békén hagyott és Ágostont piszkálta. Miről maradtam én le? A szünetben persze ennek utána jártam.
- Kedden kihúzta a gyufát, mert nem hozta el a szöveggyűjteményt ezért a telefonjából akarta nézni és ezért neheztel rá Nógrádi - mesélte el Orsi.
- Értem. Legalább engem békén hagyott - néztem a dolog jó oldalát. Csengetés után kezdetét vette a dupla matek. Á, és én holnap írok! Dupla matek után jött egy kémia, ahol Laci ötösre felelt. Kémia után jött az olasz és olasz kultúra, majd ezzel véget is ért a mai tanítási nap. Egyedül indultam ki a teremből. A szekrényből kivettem a kabátomat és elindultam kifelé a suli épületéből. Legnagyobb meglepetésemre egy fekete mercedes állt a suli előtt. Döbbenten mentem a sofőr felőli részhez, mire lehúzódott az ablak. - Szállj be! - jött az utasítás, mire tettem, amit kértek tőlem.

Levi

Láttam, hogy Leila egyedül ment ki a suliból. Utána szaladtam, de ő egy fekete mercedesbe szállt be, ami rövid időn belül elhajtott. Értetlenül néztem a kocsi után. Még sose láttam itt ezt az autót, de még Leiláék háza előtt sem. Különös...
- Minden oké? - állt meg mellettem Albi.
- Most először jött valaki érte - motyogtam.
- Kiért?
- Leiláért. Fura, mert eddig vagy egyedül ment haza, vagy valaki hazakísérte, de kocsival sose jöttek érte - magyaráztam, mire Albi is elkezdett ezen agyalni. - Fura.
- Az egész családja fura - néztem rá, majd elindultam haza. Szívem szerint maradtam volna az utcán, de annyiban volt jó csak, hogy van tető a fejem fölött és étel az asztalon. Mikor beléptem a házba láttam, hogy apa a kanapén fekve alszik. Odamentem, de fintorogva néztem le rá. A kanapé körül minden tele volt sörös üvegekkel. Bah. Megráztam a fejem és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és a tekintetem most is az éjfekete gitárra tévedt, amit még év elején kaptam Leilától bocsánatkérés képp. Letettem a táskámat a földre és a hangszert a kezembe véve ültem le az ágyamra játszani. Olyan fél órát játszhattam, mikor trappolást hallottam. A gitárt gyorsan az ágy alá dugtam és előszedtem egy random füzetet, mintha tanultam volna. Az ajtót feltépték és apa dühös fejével találtam szembe magam.
- Mi volt ez a lárma?!
- Nem hallottam semmit - tagadtam.
- Ne hazudjál nekem! - jött közelebb és megragadta a pulóverem nyakát, közelebb húzva magához.
- Nem hazudok!
- Nem?! Akkor ki gitározott, he?! Válaszolj, Levente! - üvöltött az arcomba. Nem feleltem, ami hiba volt, mert kaptam egy nem kis pofont. Elengedte a pulcsim nyakát és az ágyra taszított.
- Ugyanolyan vagy, mint az anyád - dünnyögte részegesen.
- Ne vedd őt a szádra! - próbáltam védeni anyát, mire ő gúnyosan elröhögte magát. - Kis hülye - ezzel becsapta az ajtómat. Remegve feküdtem az ágyon. Szerencsére most nem kaptam akkorát, mint a múltkor, hogy nyoma maradjon. Mióta Vanda meghalt naponta ez megy...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Most nyerhettünk Levi családi életébe is egy kis betekintést. Vajon ki ment Leila elé a sulihoz?

By: M.