Január 4. (Péntek)

Reggel karikás szemekkel ébredtem. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Amilyen gyorsan csak tudtam (vagyis lassan) felöltöztem, kifésültem utána befontam a hajamat, majd a táskámmal a hátamon lementem reggelizni. Ettem egy kis meleg szendvicset utána elindultam a buszmegállóhoz. Mire odaértem, addigra már Albi is ott állt.
- Szia, jól vagy? - érdeklődött aggódva Albi.
- Aha, miért? - néztem rá bágyadtan. Oké, talán kicsit folyt az orrom és tüsszögtem egy picit, de attól még jól voltam. (Legalábbis akkor még ezt hittem.) Albi kételkedve nézett engem, majd megcsóválta a fejét.
- Nem tetszel te nekem, Lele.
- Nem kötelező mindenkinek tetszenem - vontam vállat, majd felszálltam az éppen megérkező buszra. Kerestem egy helyet és leültem, majd Albi is mellém telepedett. Egész úton csendes voltam, ami azért szokatlan volt tőlem. A sulinál leszálltunk és bementünk az épületbe. Felmentünk a termünkbe, annyi különbséggel, hogy míg Albi kabát nélkül egy pulcsiban, addig én kabátban.
- Oké, te tényleg kezdesz gyanús lenni nekem - húzta össze a szemeit Albi.
- Nincs semmi bajom, csak picit fázok.
- Nehogy komolyabb bajod legyen itt nekem! - ingatta a fejét és leült a helyére. Én is leültem a helyemre, Kami mellé. - Szia, fázol?
- Igen - bólintottam, miközben elővettem egy zsepit, hogy kifújjam az orromat. Az első óra matek volt, ahol dogát írtunk, mivel közeleg a félév vége. Nem igazán tudtam a dolgozatra koncentrálni, ezért holt biztos, hogy karó lesz. Matek után tesi következett. Az öltözőben átöltöztünk, majd a tesi terembe mentünk. A tanárnő olyan jó kedvében volt ma, hogy öt terem kör után szekrényt ugratott velünk. Na, és itt kezdődtek a gondok. Ugyanis nagyjából mindenki jól megcsinálta a feladatot aztán jöttem én. Nekifutottam, majd a dobbantóra fel és átugrottam. Csak a lábam beleakadt és átborultam, a szekrény pedig rám esett. Többen jöttek aggódva körém.
- Jézusom, jól vagy, Leila?! Nem törted el semmid? Hallasz? Válaszolj, Leila! - záporoztak felém a kérdések, de nem tudtam válaszolni. Utoljára Albi riadt tekintetét láttam utána őt is egyre homályosabban, majd elnyelt a sötétség.

Levi

- Hogy mi történt vele?! - ültem fel rémülten az ágyon.
- Tesin szekrényt ugrottak és valahogyan magával rántotta a szekrényt, ami rá borult, elájult és kórházba kellett hozni - mesélte Albi.
- Voltál már nála?
- Igen, de aludt.
- Odamegyek!
- Nem! Neked most pihenésre van szükséged! - mondta szigorúan a legjobb haverom.
- Kérlek, Albi! Ő is bejött hozzám és szeretném ezt viszonozni - néztem rá könyörgően, mire látszólag meglágyult a szíve. - 543-as kórterem - sóhajtotta, mire kimásztam az ágyból és elindultam a folyosó végére. Albi persze velem jött. A nagyszülei is ott voltak és még páran az osztályból meg néhány suliba járó diák.
- Szevasz, Levi! - köszönt Patrik, mikor észrevett ezután többen is köszöntek nekem.
- Hogy vagy? - kérdezte Leila nagyija.
- Viszonylag jól. És ő? - néztem az ablak irányába, hogy láthassam Leilát. Egyenletes tempóban lélegzett.
- Lett egy kisebb agyrázkódása és mióta behozták, azóta nem kelt fel - válaszolt Leila nagypapája. Komoran bólintottam. Némán figyeltem a lány minden egyes vonását. Miért nem voltam ma suliban? Akkor talán megakadályozhattam volna ezt. Akárcsak Vanda halálát...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Leila vajon rendbe fog jönni? És ha igen lesz bármi következménye a balesetnek? Kommentbe várom a véleményeket :)

By: M.