December 18. (Kedd)

Reggel egy nagy ásítás kíséretében ébredtem fel. Nagyokat pislogva keltem ki az ágyból és a szekrényemhez mentem, hogy kivegyem a ruháimat. Gyorsan felöltöztem utána kifésültem a hajamat és a táskámmal a hátamon mentem le reggelizni. Ettem egy szendvicset egy kis forró teával. Reggeli után élőhalottként hagytam el a házat. Vakítóan hatott a hófehér havon megcsillanó napsugár. Hunyorogva indultam el a suliba. Egész lassan haladtam. Rettenetesen fáradt voltam.
- Szia, Leila - köszönt Levi, de én nem köszöntem. - Na, baj van? - kérdezte, de erre sem feleltem. - Hahó! Megnémultál?
- Nem akarok beszélni veled! - szóltam hozzá a nap folyamán először.
- És miért?
- Ne játszd a hülyét, Levente! Tudod jól, hogy miért! - álltam meg vele szemben.
- Még mindig a csók miatt vagy ennyire kiakadva? - túrt a hajába.
- Igen! Egy mű csók is elég lett volna vagy egy puszi, de nem! Te kajak lesmároltál! - vágtam dühösen a fejéhez. - Sajnálom, Leila.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Erre nincs bocsánat. Csoda, hogy Adrián elnézte és nem szakított velem azonnal.
- Tényleg ne haragudj, Leila! - fogta meg a karomat Levi, de kirántottam magam az ujjai közül. Megráztam a fejem és elindultam a suliba. Mikor beértem a szekrényembe betettem a kabátomat és a mosdóba mentem. Bent megtámaszkodtam a mosdókagylón és a tükörbe néztem. Mikor lettem én ilyen? Mikor lettem ilyen törékeny? Miután a szüleid már nem foglalkoztak veled! ~ suttogta a belső hangom. Lehunytam a szemeimet, majd megnyitottam a csapot és megmostam az arcomat. Megtöröltem utána kimentem a mosdóból. Az első óra olasz kultúra volt. Folytattuk a filmet (Rómeó és Júlia). Olasz kultúra után bioszra mentünk. Ott csak beszélgettünk. Angolon karácsonyi szöveget olvastunk. Dupla tesin röplabdáztunk. Olaszon szintén a filmet folytattuk. Az utolsó óra pedig irodalom volt.
- A szombati előadásra mindenki kapott egy ötöst. Igen, még Havasi is - jelentette be, mire mindenki boldogan üvöltött fel. A nap végén Adriánnal átmentünk hozzájuk. Filmeztünk, majd olyan öt óra fele elindultam haza. Otthon elmentem fürdeni utána vacsoráztam, aztán lefeküdtem aludni.

December 19. (Szerda)

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem pár vastag ruhát, majd felöltöztem. Kifésültem a hajamat és a táskámmal meg Jenni ajándékával együtt lementem a konyhába. Ettem egy szendvicset utána elindultam a buszmegállóhoz. Adrián ma is a kapunkban állt. Lágyan megcsókolt utána kézen fogva mentünk a buszmegállóhoz.
- Január közepén lesz a szalagavató - mesélte.
- Igen?
- Aham és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha... te keringőznél velem - mosolygott le rám, mire boldogan öleltem meg.
- Ezer örömmel! És mikor kezdenétek el a gyakorlást?
- A téli szünetben kezdődnének és a szalagavató január tizenkettedikén lenne.
- Rendben - mosolyogtam rá. Mikor a buszmegállóhoz értünk rögtön felszálltunk a buszra. Gyorsan odaértünk a sulihoz. Leszálltunk a buszról és az épületbe mentünk. A szekrényembe betettem a kabátomat, majd elköszöntem Adriántól és a terembe mentem. Holnap lesz az utolsó nap, de jó! Az első óránk nyelvtan volt, ahol csak beszélgettünk. Olaszon befejeztük a filmet. Matekon karácsonyi zenéket hallgattunk. Rajzon valami karácsonnyal kapcsolatost kellett rajzolnunk. A lyukas órában az udvaron hógolyóztunk, majd az utolsó óráról elengedtek minket. Egy órát várhattam a táncra. Addig lementem a tánctermekhez és bementem a terembe. Fruzsi, Ádám és Peti is már ott voltak. - Hát ti? - kérdeztem meglepetten.
- Nincs mr Taylor ezért elmaradt az utolsó óránk Ádival - felelte Fruzsi.
- Értem - mentem beljebb. Elkezdtünk beszélgetni és igaz, hogy már négy hónapja látásról ismerjük egymást, de csak most ismertük meg egymást igazán. Ők mind a-sok, Petit kivéve, mert ő c-s.
- Egyébként jó lett a darabotok. Mi nem tudtuk volna olyan jól megcsinálni - mosolygott rám kedvesen Ádám, mire Fruzsi és Peti egyetértően bólogattak.
- Köszi - mosolyogtam.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Miután mindenki megjött Gina kapcsolt egy kis zenét, majd tapsolt párat, hogy figyeljünk rá.
- Ebben az évben ez az utolsó tánc-kör, tehát mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok! Most viszont. Átadhatjátok az ajándékotokat - mosolygott Gina, mire én magabiztosan mentem Jenni felé.
- Tessék, remélem tetszik - adtam át neki a csomagot. Belenézett, majd kivette belőle a fényképes bögrét, amiről Jenni, Blanka és én mosolyogtunk vissza a lányra. Könnyes szemmel ölelt meg.
- Köszönöm, Leila!
- Nincs mit - öleltem, majd a hátam mögé nézett. Hátra fordultam és Adrián jött felém.
- Boldog karácsonyt, édesem - nyújtott át egy púderrózsaszín kis tasakot. Belenéztem és nem hittem a szemeimnek. Egy pár vadonatúj balett cipő volt benne.
- Nagyon szépen köszönöm! - borultam a nyakába.
- Szívesen - puszilt a hajamba.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Az ajándékozás után mindenki hazament. Én Adriánnal mentem haza. Bejött velem, majd a szobámban filmet néztünk, amikor valaki kopogott, majd benyitott apa.
- Kics... - nem tudta befejezni, mert meglepetten nézett a mellettem fekvő fiúra. - Te meg ki a franc vagy és mit keresel a lányom szobájában?! - akadt ki apa.
- Ööö... én ööö... - pattant fel gyorsan az ágyamról, de én is felálltam és Adrián elé álltam.
- Ő a barátom és örülök, hogy végre egyszer a szobám környékére tévedtél - néztem rá gúnyosan.
- Ne szemtelenkedj kisasszony!
- Én nem szemtelenkedek, csak az igazságot mondom - feleltem. Adriánt eléggé megsajnáltam, mert akaratlanul keveredett egy kisebb vita kellős közepébe.
- Mond meg ennek a tagnak, hogy hagyja el a házamat - mondta, majd kiment. Az arcomat a kezembe temettem, majd felnéztem Adriánra.
- Sajnálom - néztem rá szomorúan.
- Semmi baj - ölelt magához.
- Ezért nem nagyon szeretem, ha mások jönnek hozzánk. Vagy elküldik az illetőt vagy velem dicsekszenek, hogy milyen gyönyörű és tehetséges lányuk van. Csak éppenséggel azt nem tudják, hogy miben vagyok az - öleltem meg. Nem mondott semmit, csak szorosan ölelt és ez számomra mindennél többet jelentett.

December 20. (Csütörtök)

Reggel kisírt szemekkel ébredtem. Mert miután Adrián elment, apával mégjobban összevesztünk és csak fürdeni mentem ki a szobámból, mert aztán visszamentem és álomba sírtam magam. Na mindegy. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem egy kék pólót, egy fekete farmert és egy fehér kötött pulcsit (még a nagyi kötötte nekem tavaly karácsonyra). Kifésültem a hajamat, befontam, tettem fel egy kis sminket, hogy ne látszódjon rajtam, hogy sírtam utána fogtam Albi ajándékát és a bolti sütit utána lementem. Reggeli nélkül mentem el otthonról. Adrián ma is kint várt engem. Kézen fogva mentünk a buszmegállóhoz. Pár perccel utánunk Albi is megérkezett. Egy perccel később megjött a busz is. Felszálltunk és hely híjján álltunk. Mikor a suli előtt megállt a busz leszálltunk és bementünk a suliba. Fent a kabátomat betettem a szekrénybe utána a terembe mentem. A sütit letettem a sütis padra és leültem egy székre.
- Szia, Leila! Mizu? - ült mellém Kami.
- Semmi, csak fáradt vagyok.
- Jujci, az nem jó - húzta el a száját, majd ismét elmosolyodott. - De nézd a jó oldalát! Ma van az utolsó nap és holnap már szünet!
- Nekem akkor se lesz pihenés.
- Miért?
- Adrián felkért engem a szalagavtójára táncolni - mosolyogtam, mire Kami felsikított.
- Juj ez oan jóóó! - ölelt meg.
- Tudom, de ne visíts! - nevettem el magam. Nyolc órakor bejött Faragó.
- Sziasztok gyerekek. Ha szeretnétek, akkor... - nem vártuk meg, hogy befejezze, mert mindenki egyszerre állt fel és indult a húzottjához. Én kissé bátortalanul mentem Albihoz.
- Szia, boldog karácsonyt - adtam át neki a sötétkék tasakot. Kedvtelenül nézett bele, majd csodálkozva nézett rám. - Ez meg mi?
- Csak olvasd el - kértem, mire kivette a lapot és elkezdte magában olvasni. Mikor befejezte halvány mosollyal nézett fel rám.
- Sajnálom, hogy olyan paraszt voltam veled és Levivel. Azt hiszem elborult az agyam.
- De mitől?
- Hááát... lehetséges, hogy picit beléd voltam zúgva - vakargatta a tarkóját, mire a szemeim tányér méretűre tágultak. - Hogy mi van?! És mióta? És, hogy?!
- Passz, de aztán rájöttem, hogy csak pillanatnyi fellángolás volt.
- Ez a pillanatnyi az majdnem két hónapig tartott - nevettem el magam.
- Jó, na. De az a lényeg, hogy már nincs semmi ilyen. Remélem megtudsz bocsájtani nekem.
- Persze.
- Egyébként szép pár vagytok Adriánnal - mosolygott kedvesen.
- Köszi - feleltem, majd valaki megkocogtatta a vállam. Megfordultam és Levi állt mögöttem.
- Mi az? - vontam fel a fél szemöldököm.
- Tessék. Boldog karit - nyújtott felém egy szürke tasakot. Belenéztem és tele volt csokival.
- Köszi - ejtettem meg felé egy halvány mosolyt. Hiába haragudtam rá, de ma nem leszek bunkó. Legalábbis megpróbálok.
- Nincs mit - mosolygott, majd Albihoz lépett. - Na, megnyugodtál haver?
- Aha és bocs, hogy múltkor a tükör mögött... - kezdte Albi, de Levi rögtön befogta a száját. Értetlenül figyeltem őket.
- Mi volt a tükör mögött és milyen tükör mögött??
- Semmi! - tagadta Levi.
- Naaa, mondjátok már el!
- Nem. Jobb az édes tudatlanság, Leiluska - paskolta meg a fejemet Levi, ezen pedig Albi elröhögte magát. Még beszélgettünk, majd két óra múlva Faragó bekapcsolta a tévét és elkezdődött a diri karácsonyi beszéde. Mikor végre befejezte szedtük a cuccunkat és elindultunk haza. Adriánnal kézenfogva mentünk haza. Apáék nem voltak otthon, így Adrián fel tudott jönni a szobámba :) . Este hatig filmezett nálunk utána haza kellett mennie. Elbúcsúztam tőle utána lementem vacsorázni, letusoltam végül fáradtan dőltem az ágyamba és elnyomott az édes álom.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Leila és Albi kébültek, ahogy Albi és Levi is. Albi majdnem kikotyogta a tükrös kukkolást, de vajon ki fog derülni? Majd kiderül 😉.

By: M.