Szeptember 5. (Szerda)

Reggel kicsit nyúzottan ébredtem. Sok volt nekem a tegnapi nap, főleg az, hogy ok nélkül leüvöltöttem Levi fejét. Bűntudatom volt miatta. Amíg ezen agyaltam kivettem a mai ruháimat, ami egy fekete "Never say Never" feliratú pólóból, egy térdig érő kék szoknyából és egy fekete szandálból állt. Kifésültem a hosszú sötétbarna hajamat, majd tettem fel egy kis sminket. Mikor végeztem a táskámmal a hátamon lementem. Anya és apa lent reggeliztek.
- Jó reggelt - köszöntem nekik. Anya mosolyogva nézett rám.
- Neked is Leila - köszöntött anya.
- Rendesen viselkedtél tegnap a vacsora alatt - jegyezte meg anya. Furcsán néztem rá.
- Miért ne lettem volna normális? Ti ezt ilyenkor elvárjátok tőlem - vontam vállat. Apa mélyet sóhajtott, majd megszólalt.
- Tudjuk, és sajnáljuk. Főleg azt, hogy tegnap reggel kiabáltam veled - nézett rám bűnbánóan apa.
- Fátylat rá. Elmentem - indultam az ajtó felé. Kint mélyen beszívtam a szeptember reggeli levegőt. Jól esett, ahogy a friss levegő átjárja a tüdőmet. Elindultam a buszmegállóba, és felszálltam. Lekezeltem a jegyemet utána leültem egy üres helyre.
- Szia, Lele - köszönt váratlanul Albi. Értetlenül néztem rá a becenév miatt. - Honnan jött a Lele? - érdeklődtem.
- A Leila nekem hosszú, és neked ilyen... Lelés arcod van - magyarázta.
- Lelés arcom?
- Aha - ült le a velem szemben lévő üres helyre. Mosolyogva megráztam a fejem.
- Bolond vagy, tudsz róla?
- Papírom is van róla - nevetett fel. Egészen a suliig beszélgettünk Albival. Jófej srác.
- Tegnap Levi mesélte, hogy felhúzott téged valamivel - nézett rám a terem felé haladva.
- Nem húzott fel semmivel - ráztam meg a fejem. - Csak... rosszkor volt rossz helyen - sóhajtottam. Nem mondott semmit, csak átölelt. Megdöbbentem ezen a cselekedetén, de visszaöleltem.
- Ha bármi baj van, nyugodtan szólj nekem. Ha tudok segítek - engedett el.
- Nem hiszem, hogy tudnál segíteni a problémámon, de azért köszönöm - néztem fel rá.
- Egy próbát megér - mosolyodott el.
- Meg - bólintottam. Albi átkarolta a vállamat, és így mentünk nyelvtanra. A csukott ajtón keresztül lehetett hallani a ricsajt. Benyitottam a terembe, de gyorsan elhajoltam egy felém repülő alufólia galacsin elől ami Albit találta el.
- Bocs, Albi! - kiáltott a mögöttem álló fiúnak Ákos.
- Nem para - dobta vissza a galacsint. Célegyenesen a helyemre mentem. Kami mosolyogva köszöntött.
- Szia, Leila - mosolyogott. Hogy lehet valaki ennyire boldog? Ez már szinte természet ellenes.
- Szia - kezdtem kipakolni a táskámból.
- Mizu?
- Semmi - hagytam abba a pakolást, mert találtam valamit a táskám legalján.
- Mi a... - vettem ki egy borítékot. Elég vastag volt. Kinyitottam, és tele volt tömve pénzzel. Egy papír is volt benne.
Köszönjük, hogy ezúttal is normális voltál este!
Anya&apa
Ezt nem hiszem el! Képesek voltak lefizetni?! A SAJÁT SZÜLEIM?!!
- Minden rendben, Lele? - jött hozzánk Albi.
- Nincs - rohantam ki a mosdóba. Alig csuktam be az ajtót, kitört belőlem a sírás. Nem tudom elhinni, hogy képesek voltak erre!
- Ne sírj - nyitott be...

Folytatás következik...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rövid rész! Vajon ki nyitott be a lány mosdóba? Várom a tippeket ;)

By: M.