Szeptember 9. (Szerda)

Reggel nyűgösen keltem ki az ágyból. Be volt borulva az ég. Morcosan mentem a szekrényemhez kivenni a ruháimat. Egy fekete Guns n roses-es trikót vettem fel, egy fekete szaggatott farmert és kivettem egy fekete dzsekit. Mondhatni igazi színes egyéniség voltam ma. A hajamat kifésültem és hagytam a vállamra omlani és tettem fel egy minimális sminket az arcomra. Fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Ettem egy pirítóst utána felvettem a cipőmet és elindultam a suliba. A fiúk ma is kint álltak.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Csövi, tecc a stilód - kacsintott Ákos.
- Kösz. Megtudnátok szánni csóró személyemet egy... - be se fejeztem a mondatot, de Dani már nyújtott is felém egy szál cigit és egy gyújtót.
- Köszi - gyújtottam rá. A gyújtót visszaadtam neki, majd beleszívtam a cigibe. Letüdőztem, bent tartottam egy kicsit, majd kifújtam. Ekkor érkezett meg Levi is. Mérgesen nézett rám, majd bement. Nem nagyon érdekelt. Miután elszívtam elköszöntem a fiúktól és bementem az épületbe. Az első óra irodalom volt. Felmentem a termünkbe, majd bent leültem a helyemre. - Szia! Mizu? - kérdezte Kami.
- Szia, semmi. Veled?
- Velem sincs sok. Jól áll neked ez a rockos stílus - mosolygott.
- Köszi.
- Ádival mi van? - érdeklődött kíváncsian. - Jól van - mondtam. Biztos jobb neki, hogy vége ennek a színjátéknak. - Tegnap első szünet óta nem is láttalak titeket együtt...
- Sok dolga van. Tudod a tánc próbák - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Értem. Délután nem jössz el Liával és velem a plázába?
- De, szívesen - mosolyogtam rá őszintén. Csengetéskor bejött Nógrádi. Szemforgatva dőltem hátra a székemen. Az órát (mily' meglepő) feleléssel kezdte. Na és ki volt az a szerencsés áldozat? Nos, kivételes módon... Levi. Kihívta a táblához és ötösre felelt. - Havasi, lenne mit tanulnia a bátyjától - nézett rám miután beírta a jegyét a naplóba.
- Tanár úr, én tanulok, de ön nem csíp engem - mondtam meg az őszinte véleményemet. - Hogy mondta?
- Nem bír engem. Folyton rossz jegyet ad nekem, amit őszintén szólva nem értek. Kilencedikben is Levi korrepetált engem, de úgy is megbuktatott. Miért nem kedvel engem tanár úr? - néztem rá kérdő tekintettel. Az egész osztály csendben hallgatta, hogy mi lesz a tanár válasza.
- Nyissák ki a könyveiket a 19. oldalon és elemezzék a verset - mondta. Nem értettük, hogy miért kerüli a válasz adást. - Ez minket is érdekelne - szólalt meg Orsi. - Micsoda Pozsgai?
- Hát amit Leila mondott. Miért őt piszkálja mindig? Miért célja, hogy megbukjon? - kérdezte Patrik.
- Nem osztály téma. Most pedig mindenki csendben elemzi a verset! - szólt ránk erélyesen, mire tettük amit kért. Óra végén mindenki elkezdett csomagolni, azonban engem odahívott magához. - Nem akarok több ilyet hallani az órámon, megértette Havasi?
- Csak akkor ha válaszol a kérdésemre.
- Nem, és ezzel a témát lezárom! - fogta a táskáját és kiment a teremből.
- Mit mondott? - kérdezte Lia.
- Semmit. Kerülte a válasz adást. Nem értem, hogy miért esik nehezére válaszolni.
- Hát azt én sem.
- De én ezt ki fogom deríteni - néztem rá, majd a helyemre mentem. Csengetéskor bejött Czanek. A mai órán egy gyümölcs tálat kellett rajzolnunk. Óra végén leosztályozta (nekem ötös lett). Rajz után etika jött Levi apjával. - Sziasztok, gyerekek - jött be a terembe Robi.
- Jó napot - köszöntünk mi is.
- A mai órán az udvariasság lesz a téma - nézett körbe, mire én hirtelen csuklani kezdtem. Minden szempár rám szegeződött. - Jól vagy, Leila?
- Per... hukk ...sze - válaszoltam csuklás közben. - Menj ki a mosdóba és igyál egy kicsit - mondta, mire csuklások közepette mentem ki a teremből. Egyenesen a mosdóba mentem. Ittam pár kortyot utána visszamentem a terembe. Leültem a helyemre és figyeltem az órán. Etika után matek jött, ahol a táblánál szenvedtünk. Törin Oli felelt hármasra, majd tovább mentünk az anyaggal. Tesin a lányok bordás falaztak, míg a fiúk fociztak végül olaszon feladatlapot kaptunk, hogy töltsük ki. Óra végén Kamival és Liával elindultunk a plázába. Beültünk egy palacsintázóba. Egész végig jót beszélgettünk és jókat nevettünk. Mikor megettük a palinkat elindultunk haza. - Mi van Benivel?
- Hogy jött szóba? - lepődött meg Kami.
- Hát így. Mi van Benivel? - vigyorgott Lia. - Hát biztos jól van, de ne velem törődjünk! Itt van Leila! - fogta meg a két vállam Kami. - Eddig is itt voltam - nevettem zavartan. - Nem úgy értem! Hanem veled és Ádival mi van? - pontosított. Nagyon nyeltem. - Semmi.
- De minden rendben van... ugye? - kérdezte komolyan Lia. Ahj, a legjobb barátnőimnek nem tudok hazudni.
- Az igazat megmondva...
- Megbántott?? Elátkozom neked, ha kell!
- Nem bántott meg! Csak én rángattam bele egy hülyeségbe - vallottam be.
- Mibe?
- Nem jártunk. Az csak színjáték volt, hogy az egyik c-s gyerek leszálljon rólam. Megkértem Ádit, hogy legyen a kamu barátom. És hétfőn mondtam neki, hogy már nem kell folytatni, mert beszéltem Tibivel.
- Ez komoly?! Miért nem szóltál nekünk?! Azt hittem, hogy barátok vagyunk, Leila! - akadt ki Kami.
- Annyira sajnálom - néztem rá szomorúan. - Nem érsz vele semmit! - nézett rám dühösen, majd elviharzott. Lia tanácstalanul nézett rám, majd Kami után ment. Ezt elbasztam. Könnyezve indultam haza. Mikor hazaértem a szemem sarkából láttam, hogy anya a konyhában főzött.
- Szia, milyen napod volt?
- Szar! - sírtam, miközben felmentem a szobámba. Az ajtót becsaptam magam mögött és az ágyra dőltem a párnába fúrva a fejem. Nem sokkal később valaki benyitott a szobámba.
- Mi a baj? - kérdezte anyu és éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy.
- Borzalmas ember vagyok! - sírtam keservesen. - Miért lennél az?
- A barátnőim haragszanak rám - néztem fel anyura.
- De miért?
- Mert nem mondtam el nekik az Ádámos sztorit. Kami kiakadt és haragszik rám - szipogtam.
- Majd, megbékél - ölelt magához anyu. Szorosan öleltem át összekönnyezve a pólóját. Anya a hátamat simogatva vigasztalt. Mikor megnyugodtam letörölte a könnyeimet és rám mosolygott.
- Ha tényleg legjobb barátnők vagytok, akkor megbocsájt.
- És ha nem?
- Akkor ti csak barátnők voltatok, ami nem élt túl egy kisebb nézeteltérést.
- Értem. Köszi, anyu! - öleltem meg ismét. Egy puszit nyomott a fejemre, majd kiment a szobámból. Elkezdtem leckét írni, de semmi kedvem sem volt hozzá, ezért a felénél befejeztem. Az ágyamra feküdtem és a plafont bámultam. Borzalmas életem van.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon Kami megbocsájt Leilának?

By: M.