Szeptember 4. (Péntek)

Ééééééés végre vége a hétnek! Hihetetlen, hogy még csak egy hét telt el ebből a tanévből. Bele fogok őrülni, mire végre vége lesz.
Reggel anya keltett fel, mert eléggé késésben voltam. Gyorsan kipattantam az ágyból, felöltöztem utána lerohantam a táskámmal a vállamon. Reggeli nélkül mentem a suliba. Őrült tempóban rohantam. Bent igyekeztem kikerülni a bent haladókat, de egy srácot így is sikerült fellökjek. - Bocsi - néztem le Ádira, miközben felsegítettem.
- Semmi baj... hova sietsz?
- Reggel kicsit elaludtam és sietek órára.
- Még van tíz perc, de menj csak nyugodtan. Biztos van még dolgod... valakivel - motyogta az utolsó szót és felment az emeletre. Értetlenül néztem utána. Mi baja van?
- Szia, hercegnő - köszöntek a hátam mögül. Sóhajtva fordultam meg.
- Mi van, Tibi? - tettem karba a kezeimet. - Már nem is lehet köszönni?
- De - sóhajtottam. - Így már más. Hogy van a herceged?
- Uhm... ő nos, ööö nagyon jól van - válaszoltam.
- Ebbe a suliba jár?
- Igen! - vágtam rá kapásból a hazugságot. Gondolatban pedig vagy harmincszor agyoncsaptam magam. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy ezt kamuzzam?!
- Értem. De most megyek órára, szia! Ó, és ha gondolod a következő szünetben a barátoddal keressetek meg. Ciao! - köszönt el, én meg ott álltam a folyosón. Egyszer megfojtom. Elindultam fel, majd bementem a terembe. Kíváncsi voltam, hogy milyen is az ének tanár. Csengetéskor pontosan érkezett be a terembe egy középmagas, hosszú világosbarna hajú, fiatal nő. Nem lehetett több huszonötnél. - Sziasztok, Keresztes Tímea vagyok és én leszek az ének tanár - mosolygott ránk, de Levi a padba verte a fejét.
- Minden rendben? - kérdezte a bátyámtól Keresztes. - Ja, persze - motyogta. Az első ének órán bemutatkoztunk a tanárnőnek, majd csengetéskor kirohantam Ádiék terméhez. - Sziasztok, Ádit látta valaki? - kérdeztem lihegve.
- Az udvaron van - válaszolt Cecil.
- Köszi - fújtam egyet és tovább rohantam. Ádi épp kint focizott.
- Ádi! - kiabáltam, mire felém kapta a fejét. Mondott valamit a fiúknak, akikkel focizott, majd odajött hozzám. Kissé ki volt pirulva és a homloka gyöngyözött a verejtéktől. Nem tudom miért, de szexin nézett ki tőle... Stop Leila! - Igen? - kérdezte Ádi.
- Kérhetek tőled egy kis szívességet?
- Persze, mi lenne az?
- Lennél a kamu barátom? - kérdeztem reménykedve. Kidülledt szemekkel nézett rám. - Hogy mi?! - nevette el magát, de látva a komoly fejemet hamar befejezte a nevetést.
- Miért akarod, hogy a kamu pasid legyek?
- Hosszú sztori, de akkor akármit kérhetsz tőlem! Légyszi!
- Oké. Féltékennyé kell tenni valakit?
- Nem, csak egy srácnál kell elérni, hogy leszálljon rólam.
- Rendben, de! - mutatta fel a mutatóujját. - Akkor mindent szabad, ami egy normális kapcsolatban benne van. Gondolok itt a csókra, lágy simogatásokra... - sorolta Ádi.
- Oké legyen. Itt jön!

Ádi

Leila alig mondta ki, már az ajkamra tapadt. A boldogság szétáradt a testemben és automatikusan visszacsókoltam. A kezemet a derekára tettem. Oké, hogy csak a kamu pasija vagyok, de legalább bármikor megcsókolhatom ezt a tüneményes lányt. - Sziasztok - köszönt egy szőke hajú srác nekünk.
- Szia, Tibi! - köszönt a srácnak egy hatalmas mosollyal Leila.
- Szóval, ő lenne a te szőke herceged?
- Pontosan. Ádi, ő Tibi. Tibi, ő Ádi a barátom - mutatott be minket egymásnak.
- Ha jól sejtem, te is táncos vagy - mosolygott rám a srác.
- Jól sejted.
- Hol találkoztatok először?
- A legelső táncórán, még kilencedikben - mondtuk egyszerre.
- Aha, és hol vallott neked szerelmet?
- Éppenséggel valentin-napkor vallottam be az érzéseimet az én szépséges Leilámnak - karoltam át Leilát. Leila mosolyogva bújt hozzám.
- De romantikus - forgatta a szemeit Tibi. - Igen az. Remélem örülsz, hogy beavattalak a nem rád tartozó szerelmi életembe. Nos, ha csak ennyit akartál, akkor mehetsz is. Szia! - köszönt el tőle Leila. Tibi morgott valami „sziasztok” félét és elment. Ezután Leila szinte a nyakamba borult. - Köszönöm szépen, Ádi! - suttogta. - Nincs mit. De miért engem kértél meg? Miért nem Albit?
- Miért kértem volna őt? - értetlenkedett. - Mert ő az igazi és nem kamu barátod? - kérdeztem, de ezen csak elnevette magát. Értetlenül figyeltem őt, majd mikor befejezte magyarázatot adott. - Csak barátok vagyunk.
- Dehát tegnap ti...
- Az csak egy búcsú csók volt. Semmi több, különben is neki más tetszik - kuncogott.
- Ó - ennyit tudtam reagálni. Leila mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra, majd bement az épületbe.
- Ádám, jössz már?! - kérdezték a srácok, mire vigyorogva mentem vissza focizni. Szabad a pálya Leila előtt!

Leila

A második óra olasz volt. Rossi tanár úrral a nyarunkról tartottunk élménybeszámolót. Angolon ugyanezt tettük utána lyukas órában az udvaron lógtunk. Tesin a lányok röplabdáztak, a fiúk fociztak. Végül matekon belekezdtünk az anyagba. A nap végén hazamentem leckét írni utána filmet néztem, majd Levivel ketten elmentünk a Blackbe. Mikor beléptünk a karaoke klubba épp egy nyávogós cicababa énekelt egy Beyonce számot. - Sziasztok! - köszöntünk a törzsehülyünkön lévőknek és leültem Kami mellé.
- Mizu?
- Semmi. Muti a dallistát - kértem el Ákostól. Végignéztem az ott szereplő dalokat, majd elindultam a "DJ"hez. Elmondtam melyiket szeretném, majd felmentem a színpadra.

Mosolyogva énekeltem a dalt. Már a felénél jártam, amikor megláttam egy új vendéget. Mosolyogva nézett felém, majd a boxunkhoz ment. Kezet fogott Levivel, köszönt a többieknek és leült az egyik üres helyre. Magabiztos mosollyal énekeltem tovább, majd mikor befejeztem rögtön visszamentem a többiekhez és megöleltem Ádit és egy puszit nyomtam az arcára.
- Hoppá, micsoda fordulat - vigyorgott Dani. - Együtt vagytok? - kérdezte Kami és így tovább. - Héhé, nyugi! Ne egyszerre - nevettem el magam.
- Együtt vagytok? - kérdezte ezúttal Levi. - Valami hasonló - mosolyogtam rá. - De örülök nektek! - ölelt meg Kami és Lia. Eközben Levi felállt és kiment Ádival. Remélem nem árulja el, hogy csak színészkedünk. Eközben Oli ment fel a színpadra énekelni.

Mikor befejezte vigyorogva jött vissza.
- Ismered egyáltalán a szöveget, te idióta? - kérdezte karba tett kézzel Anna. - Naná! Fújnád a sípom, bébi? - kacsintott Annára, aki pofon vágta a fiút. Ezen volt aki felszisszent (a lányok többsége) és volt aki röhögött rajta (a többi fiú és Lia). - Akkor ez egy nem? - fogta az arcát Oli.
- Bravó, látom mégsem vagy olyan idióta, mint amilyennek először hittelek! - forgatta meg a szemeit a lány. - Jó, bocs. Irtó erős csaj vagy, mondták már?
- Nem véletlenül kick boxolok - mosolyodott el halványan Anna. Olyan fél kilenc felé elkezdtem összeszedni a cuccom és felálltam.
- Most megyek, további jó szórakozást! - köszöntem el a barátaimtól, miközben Ádival kimentünk a klubból. - Mit kérdezett Levi?
- Semmi különöset, de ne aggódj nem mondtam el neki az igazat - mosolygott rám.
- Köszönöm - bújtam hozzá.
- Semmiség - puszilt a hajamba, mire éreztem, hogy elvörösödök. Ezután megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. A bensőmet melegség öntötte el és mióta Albival szakítottunk, először éreztem magam igazán boldognak. De miért érzek ilyet a legjobb barátommal? Nem lenne szabad beleszeretnem, mert ki tudja, hogy mi lenne ebből. Albival is katasztrofálisan végződött a kapcsolatunk. Ádival miért lenne más? Ha esetleg meg is próbálnánk és szét mennénk, nem hiszem, hogy azt túlélném. Többet már nem.
- Köszönöm, hogy hazakísértél - néztem fel rá.
- Semmiség - mosolygott le rám, majd lágyan megcsókolt. Ezen meglepődtem, de némi fázis késés után viszonoztam. - Ezt...
- Ha ne adj Isten valahol leskelődne. Csak azért - magyarázta, mire bólintottam. Talán kicsit csalódott voltam, de nem igazán tudom, hogy miért. Na mindegy. Elköszöntem Áditól és bementem a házba. Anya épp a nappaliban ült és a laptopján filmet nézett. Nem mondtam semmit, csak leültem mellé.
- Szia, kincsem - simogatta meg a hajamat.
- Szia.
- Baj van?
- Anyu, miért van az, hogy a fiú-lány barátságok többsége nem működik azért, mert az egyik fél többet érez?
- Ádi?
- Igen.
- Na mesélj - állította meg a filmet, én pedig mesélni kezdtem. A végén anya csendben hallgatott, majd megszólalt.
- Szerintem nem szép dolog, hogy kihasználod őt, de ha tényleg beleszerettél és nem mered elmondani neki, akkor talán így idővel ténylegesen is együtt lehettek.
- Eleinte csak Tibi miatt kértem meg, de miután megcsókolt és hazakísért, majd a kapuban is megcsókolt... Nem tudom. Szerinted egyik pillanatról a másikra bele lehet szeretni valakibe?
- Nem tudom. Neked kell tudnod. Ja tényleg szereted, akkor elmondod neki, ha viszont csak barátként tekintesz rá és nem szeretnéd kihasználni, akkor bevallhatnád Tibinek az igazat és véget vethetsz a kamu kapcsolatodnak.
- Köszi, anya! Te vagy a legjobb - öleltem meg és felálltam, de utánam szólt. - Leila?
- Igen?
- Szerinted... jól megvagyunk mi így? Hárman?
- Persze, hogy jól megvagyunk! Miért ne lennénk? Ráadásul plusz jó pont, hogy a sok éves hiányodat próbálod bepótolni, ami dicséretes! Miért?
- Semmi, csak érdekelt - mosolygott rám. Bólintottam és felmentem. Elmentem fürdeni, majd ettem egy szendvicset és lefeküdtem sorozatot nézni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.