Szeptember 2. (Szerda)

Reggel az ablakon beszűrődő napfényre ébredtem. Ásítva másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Felöltöztem, a hajamat lófarokba kötöttem, tettem fel egy kis sminket és lementem a konyhába. Ettem egy szelet pirítóst utána Levivel mentünk a suliba. A szokásos füst gyár (Dani, Ági és Ákos) ma reggel is kint álltak Tilla és Laci társaságában.
- Sziasztok! - köszöntek nekünk. Mi is köszöntünk és bementünk. Első óra irodalom, hurrá (remélem érződik az irónia). Levivel felmentünk a terembe és leültem a helyemre.
- Leila, nincs kedved délután eljönni a Demons próbájára? - kérdezte Orsi.
- De, hívhatok mást is?
- Persze! - mosolygott a lány. Ekkor csengettek. Rettegve vártam Nógrádit.
- Jó reggelt - jött be, miközben becsapta az ajtót maga mögött.
- Jó reggelt, tanár úr - köszöntünk mi is. - Áh, kedves Havasi kisasszony! Nagyon régen láttuk már egymást - vicsorgott rám. - Valóban - mosolyogtam rá udvariasan. - Bár ne jött volna vissza - dünnyögtem.
- Hogy mondta?
- Semmi - csúsztam lejjebb. Erre nem mondott semmit, csak bemutatkozott és elmondta nekik, hogy tanuljanak, mert a magyar az érettségi tantárgy aztán a régi szép idők emlékére kihívott ismétlő felelésre. Mivel nem azt mondtam el amit ő tanított (mivel félévtől idáig nem jött be tanítani) egyest adott. - Nehogy már! Ez igazságtalan! Öt hónapig nem volt még a suli környékén sem! - állt fel hirtelen Patrik. - Igen! Akkor ne csodálkozzon, ha nem a maga anyagát mondja el! - szállt be Ákos is.
- Fiúk üljetek le! - nézett a két fiúra.
- Lövök, mint egy kalasnyikov... - kezdte énekelni Dani a tavalyi balhés dalunkat. A négy új osztálytársunk értetlenül nézett minket, ahogy ezt énekeltük. - ELÉG LEGYEN! AZ EGÉSZ OSZTÁLY SZAKTANÁRIT KAP! HAVASI, MAGA PEDIG ÜLJÖN LE!!! - üvöltötte paprika vörös fejjel Nógrádi. Behúzott nyakkal mentem a helyemre. Az óra további részében full kussban ültünk. Csengetéskor Nógrádi kiment, belőlünk meg kitört a röhögés.
- Most mit röhögtök?! Mindenki szaktanárit kapott! - mondta Jázmin.
- Tavaly rendkívüli szülői volt emiatt - legyintett Dani. - Jézusom, hova kerültem - sóhajtotta a lány.
- Hát ez nem semmi balhé volt - vigyorgott Olivér.
- Üdv a balhés osztályban - röhögött Ági. - Kilencedikben nem elcseszettek társasága voltunk? - kérdezte Kami.
- Mikor volt ilyen?
- Mikor azt hittük, hogy amcsiba költözöl - válaszolta Milán.
- Jaaa. Hát az tuti, hogy elcseszettek vagyunk.
- Az is biztos - értett egyet Petra. Csengetésig beszélgettünk, majd bejött Czanek tanárnő. Ő is bemutatkozott az újaknak, majd elmondta, hogy idén milyen rajz felszerelést kell hoznunk. Csengetésre ezzel végeztünk. A következő óra mindenkit kíváncsisággal töltött el, mert kíváncsiak voltunk, hogy ki lesz az etika tanárunk. A szünetben, csak erről beszéltünk, majd becsengetéskor bejött egy fekete hajú férfi.
- Sziasztok, az én nevem Szabó Róbert, de Levinek és Leilának már be sem kell mutatkoznom, ugyebár - nézett ránk, mire Levivel összenéztünk. Az nem lehet, hogy az apja az etika tanár!
- Először is tartsunk egy gyors névsor olvasást. Andó Benjámin András? - kezdte a névsor olvasást, majd mire a végére ért, eltelt az órából tíz perc, mert közben volt aki hangoskodott és fegyelmezni kellett.
- Nos, hallottam az irodalom órai eseményekről és a tanár úr arra kért meg engem, hogy elsősorban erről beszéljek veletek.
- Nógrádi beköpött?! - akadt ki Ákos.
- Neked csak Nógrádi tanár úr.
- Elnézést, de ez nem volt fair a részéről! Igazságtalanul adott egyest Leilának!
- Mert nem az ő módszerével tanult anyagot mondta el ismétlésként!
- Baszki, öt terves hónapig be sem dugta a seggét! - emelte fel a hangját Lia is. - Ráadásul mindig Leilát cseszteti! - szólalt meg Levi is. Jé, a nap folyamán először hallottam, ahogy egy teljes mondat hagyja el a száját. Vannak, még csodák.
- Figyeljetek, én ezt megértem, de talán van valami oka ennek. Mondjuk Leilát ismerve, nem hinném, hogy van bármi oka... - nézett rám hosszasan.
- Hát épp ez az, hogy ő semmit sem csinált!
- Értem. Megpróbálok beszélni a tanár úrral. De ígérjétek meg, hogy nem csináltok ehhez hasonló balhékat legalább évvégéig!
- Nem ígérünk semmit - mondta Dani. Ezzel véget ért az első etika óránk Levi apjával. - Hihetetlen, hogy felvették tanárnak! - hitetlenkedett a bátyám.
- Én is alig hiszem el, de mostmár elárulnád nekem, hogy mégis miért védték annyira tőle kilencedikben? Mert még mindig nem értem - kérdeztem a padomon ülve.
- Mert... az egy hosszú sztori - nézett rám. - Jól van, de egyszer még el kell mondanod nekem, Levi!
- El is fogom, majd egyszer - puszilta meg az arcom. - Oké - öleltem meg.
- De cukik vagytok - vékonyította el a hangját Oli, mire mi csak felröhögtünk. - Haver, ő a húgom - nézett rá Levi.
- Pontosabban a féltesója vagyok - pontosítottam.
- Oh, ez ciki...
- Nem is kicsit - veregette vállon Olivért, Levi.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap végén Izával, Olival, Benivel, Kamival és Liával mentünk Milánék garázsába, megnézni a Demonst. Mikor odaértünk bementünk a garázsba. És akkor teljesen leblokkoltam. Ugyanis újra megláttam Albit. Sokkal jobban nézett ki, mint ahogy emlékeztem rá. A haja kivilágosodott, a bőre barnább lett és sokkal izmosabb is lett a hónapok során. Míg én inkább hasonlítok egy zsák krumplira. Albi lassan megfordult és a tekintete végig futott rajtunk, majd megakadt rajtam. Azonnal elkapta rólam a tekintetét és tovább hangolta a gitárját.
- Hahó, föld hívja Leilát - legyezte az arcom előtt a kezét Lia. - Mi, ja mi az?
- Semmi, csak nagyon elbambultál - vont vállat Lia. - Jó, na! Régen láttam oké? - ültem le egy régi kanapéra.
- Megértjük, mert ő is ide pillantgat - mosolygott Kami. - Mi?! - ültem fel, mire elnevették magukat. Duzzogva dőltem vissza. Mikor Orsi is megérkezett elkezdték a próbát. Egész ügyesek voltak. Orsi szép tisztán énekelt, Levi ügyesen bánt a gitárjával, Milán ügyesen dobolt, Albi meg... Albi is jó volt. A próba végén még maradtunk.
- Szia, Leila - köszönt Albi.
- Miért váltottál sulit? - néztem fel rá. Hiányzott, hogy Lelének hívjon. Hiányzott az érintése. Hiányzott a csókja. Hiányzott az illata. Hiányzott a közelsége és ő maga hiányzott.
- Hogy könnyebb legyen felejteni. Nehéz lett volna, ha mindennap több órán át egy légtérben vagyok veled, nem igaz?
- Könnyebb legyen felejteni - ismételtem meg halkan. - Igen. Így akartad nem? Te szakítottál, mert eleged volt a féltékenykedésemből, nem? De! Én még szerettelek, de te nem. Hát tiszteletben tartottam és eljöttem onnan, hogy könnyebben eltudjalak feledni.
- Értem.
- Most jut eszembe, Ádámka jól van? Összejöttetek már?
- Jól van és neki barátnője van, még mindig - sziszegtem összeszorított fogakkal és igyekeztem uralkodni magamon, nehogy behúzzak neki egyet. - Szóval még mindig világtalant játszol? Pedig én kitálaltam róla, hogy beléd van habarodva - mondta, mire nekem eddig tartott az önuralmam és behúztam neki egyet. A cselekedetemet a többiek ugyanolyan döbbenten figyelték, mint én magam. Kitágult szemekkel néztem rá. Az orrából folyni kezdett a vér.
- Sajnálom! - motyogtam rémülten és elfutottam. A barátnőim és Beni utánam jöttek. - Leila, állj meg! - kiabálták, de nem álltam meg.
- Megint elő fog jönni a rohamod! - kiabálta Kami és Lia. Erre lassítani kezdtem. Ők pedig utolértek. - Ez meg mi a fészkes fránya kánya volt csajszi?! - kérdezte Lia kikerekedett szemekkel. - Nem tudom! Felidegesített én meg reflexből behúztam neki egyet!
- Nyugi nem lesz semmi baj! Mi itt vagyunk! - ölelt magához Kami. Ahogy átöleltem azonnal kitört belőlem a sírás. Most jött ki belőlem úgy Isten igazából a szakításunk utáni elfojtott sírásom. Most, 7 hónappal később.
- Levit sajnálom csak - szipogtam kibontakozva a lányok öleléséből.
- Miért? - kérdezte Beni.
- Ő nem bírja a vért - töröltem meg a szemeimet. - Akkor menjünk vissza, hogy jól van-e - karolta át a vállam Beni és visszamentünk a garázsba. Levi a kanapén volt kifeküdve, míg Albinak az arcához egy zacskó mirelit borsót fogott. - Levi jól van? - kérdeztem, mire Oli a nyöszörgő tesóm felé nézett.
- Sajnálom, Albi - néztem a fiúra.
- Ugyan már! Megérdemeltem. Messzire mentem és gondoltam, hogy egyszer kapok valami hasonlót, de egy pofonnal is beértem volna - nevette el magát. - Mondjuk, tényleg megérdemelted - nevettem én is.
- Béke? - nyújtotta a kisujját. Átgondoltam a dolgokat, majd beakasztottam az enyémet. - Béke - mosolyogtam rá. - Remélem ettől függetlenül maradhatunk barátok.
- Persze - mosolyogtam továbbra is. Eközben Levi kezdett éledezni.
- Miért a szeretteimnek kell mindig kiütnie engem? - motyogta.
- Mikor ütöttelek én ki ezelőtt? - tettem csípőre a kezem.
- Nem épp rád gondoltam. Hanem, mielőtt Timivel járni kezdtünk volna, rajta kaptam, hogy vagdossa magát és akkor is kidőltem. Miééért ilyen kegyetlen az élet?! - tette fel a költői kérdést, majd elsírta magát az elmúlt hónapok óta sokadjára. Odamentem hozzá és megöleltem. Negyed órával később végre megnyugodott.
- Szerintem kísérjétek haza Levit, most pihenésre lenne szüksége - nézett ránk Albi.
- Oké, sziasztok - köszöntünk el és Levivel hazamentünk. Otthon ő egyből a szobájába ment ledőlni egy kicsit. Addig én a szobámban filmet néztem. Este elmentem fürdeni utána anyával ketten vacsoráztunk meg, mert Levi elaludt, végül lefeküdtem aludni. Hosszú nap volt a mai.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Nógrádi ismét tanít, az etika tanár nem más, mint Levi apja és Leila behúzott egyet Albinak...

By: M.