«A zsepiket készítsétek elő, mert szükség lesz rájuk! M.»

Március 12. (Péntek)

Az elmúlt időszakban nem történt semmi izgalmas. Ádival még mindig nem békültünk ki, hiába igyekeztem beszélni vele, de nem hallgatott meg. A végére már feladtam a dolgot, azonban ma olyan bejelentést tettek nekem, amire igazán nem számítottam. Pont a szülinapomon nem.
Reggel szomorúan keltem ki az ágyamból. Lassan a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Felöltöztem, majd a hajamat felkötöttem és lementem a konyhába.
- Boldog szülinapot, Leila! - adott két puszit anya. - Köszönöm - mosolyogtam rá. Ettem egy pirítóst, majd egyedül indultam el a suliba, ugyanis Levi elment Tami elé. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe és bekapcsoltam a Listen To Your Heart-ot. Azt hallgattam út közben, majd mikor leállt automatikusan átváltottam a következő szomorúbb hangulatú dalra. A suliban többen felköszöntöttek engem, de más nem igazán történt. Egésznap magamba fordulva lézengtem, mert nélküle nem érek semmit. Megmondtam neki, hogy több szerelmi csalódást nem bírnék ki... de ez őt nem érdekelte. Délután hazamentem. Otthon anyáék a kanapén ültek. - Végre, hogy megjöttél, kicsim! - nézett rám boldogan anya. - Baj van?
- Nincs, csak szeretnénk mondani valamit?
- Fontos?
- Igen - mosolygott Csabi. Sóhajtva ültem le Levi mellé. Anya mély levegőt vett és megszólalt. - Lesz egy kistestvéretek!
- Micsoda?! - kérdeztem döbbenten.
- Hány hetes? - kérdezte Levi.
- Egy hónapos terhes vagyok - mosolygott anyu. - Jujj ennek nagyon örülök! - öleltem meg boldogan őket.
- Már féltünk, hogy hevesen fogsz reagálni - nézett rám megkönnyebbülten Csabi.
- Dehogy, örülök neki, hogy lesz egy pici baba a házban, akit lehet babusgatni - mosolyogtam rájuk, majd felmentem a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az ágyamra. Ekkor jött egy üzenetem. Ádi küldte.

Ádi: Bocs, hogy a születésnapodon kell közölnöm veled ráadásul messengeren keresztül, de szakítok veled. Szia

Leila: Mi?! MIÉRT?!

Ádi: Láttalak Petivel a parkban nem rémlik?

Leila: De félre értetted!😭😭😭

Ádi: Persze

Erre a beszélgetésre nem tudsz válaszolni

Letiltott. Kitört belőlem a sírás és végig dőltem az ágyamon. Negyed órával később óvatosan felhúztam a pulcsim ujját és szomorúan néztem az apróbb vágásokat rajta. Ha anyáék megtudnák, elevenen nyírnának ki engem. Aminek jelen pillanatban örültem volna. Ádi nélkül nem tudok élni. Fogtam a válltáskámat és belepakoltam pár dolgot, írtam anyuéknak egy levelet, majd elmentem otthonról. Az erdőbe mentem. Bekapcsoltam a mobilnetemet, majd írtam az osztálycsoportba és csináltam egy szelfit, amit feltettem az instára és ezzel Havasi Leila megszűnt létezni.

Levi

Tamivel az ágyamon fekve néztünk egy filmet, mikor csipogott a telefonom. Megnéztem. Leila írt az osztály csoportba. „Három év sok idő. Három éve ismerjük egymást és három éve vagyunk jó barátságban. 20 ember között erős barátság jött létre, amit a leggyengébb láncszemnek meg kell szakítania... Kilencedikben Adriánban nagyot csalódtam, mikor a szemem láttára csalt meg engem. Tizedikben Albin buktam ki, majd idén Ádiban kellett csalódnom. Megmondtam neki, hogy egy csalódást talán még túlélnék, de többet már nem valószínű. Tavaly is ugyanez volt. Az utolsó dobása. Egy lány érzelmeivel rohadtul nem szabad játszani. Vagy hagyd békén, vagy szeresd tiszta szívből! De ne játssz vele! Ti vagytok számomra a legfontosabbak. Kérlek... tanuljatok a hibámból, hogy veletek ne történjen meg ez!” az üzenet végére érve megjelent egy insta értesítés. "H.Leila0312 új bejegyzést tett közzé".
Remegő kezekkel nyitottam meg. Leila volt rajta. Ő volt a képen, ahogy könnyezve mosolyog (vagy inkább próbál mosolyogni) és a képen fekete fehér effekt volt. A képhez még írt is.
„Mindig is szeretni foglak titeket, sose feledjetek el❤ @Szcs_Adam”  a könnyeim már a messenger üzenete után folyni kezdtek, de ezzel betett. Tami rémülten nézett rám. - Szerinted mit csinálhatott?
- Nem tudom, de keressük meg! - pattantam le az ágyról. Átmentem a szobájába, de csak egy papír volt az íróasztalán. 
Sajnálom, hogy ezzel csalódást okoztam nektek, de már nem tudom meddig bírom tovább. Ádi miatt tettem, azt amit, mert én még mindig szeretem őt, de ő nem... Én mindig is szeretni foglak titeket bármi is történjék és, majd mondjátok a kistesónknak, hogy én már a születése előtt is szerettem és nem tehet semmiről!
Örökké szerető lányotok és húgod: Leila
A végére érve szinte patakzottak a könnyeim. - Meg kell keresnünk őt! - jelentettem ki elszántan.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

- Hé! Azt hiszem megtaláltam! - kiabált Ákos. Mind odamentünk hozzá. Az erdőben egy nagyobb domb alján feküdt. Azonnal lementünk hozzá. - Leila! - térdeltem mellé. A telefonja a kezében volt. Volt rajta egy válltáska is. - Leila, kelj fel! - kezdtem rázogatni, de semmi. Dani belenyúlt a táskájába és kikerekedett szemekkel vette ki a tartalmát. - Levi... azt hiszem Leila nem fog többé felkelni - nézett rám szomorúan, majd a kezében remegő üres gyógyszeres üvegekre és az üres levelekre nézett. Belőlem azon nyomban kitört a sírás. - Ne! Leila, ne csináld! Legalább te ne hagyj itt! Elég volt nekem Vanda és Timi, csak téged ne! - borultam a testére. Hallottam, hogy a lányok is sírni kezdtek. A másik húgomat is elvesztettem csupán azért, mert nem volt szerencséje a szerelemben. Esküszöm, ha nekem lesz egy lányom, nem fogom engedni neki, hogy fiatalon pasizzon! Esküszöm, hogy a saját kezemmel fogom megölni Ádámot!
- Megölöm! - kiabáltam dühösen az ég felé. - Megöllek, Szűcs Ádám!!
- Levi, ne tegyél olyat, amit később megbánsz! - próbált vigasztalni Orsi, de nem sikerült neki. - Dehát miatta lett öngyilkos a húgom! Az a minimum, hogy megölöm! - üvöltöttem dühösen. - Levente! Fejezd már be! Legalább annyi legyen benned, hogy nem mocskolod be a kezedet más miatt! - mondta Anna könnyezve. Sose láttam még sírni őt. Mindig erősnek mutatta magát, de most... az összes lány együtt sírt, ahogy pár fiú is könnyezett velem az élen. Ott térdeltem Leila teste mellett és sírtam. Addig Olivér hívta a mentősöket. Húsz perc alatt értek ki, de csak a halál beálltát tudták megmondani. Letakarták a testét és elvitték. Összetörtem mentünk haza. Miért ver engem a sors azzal, hogy elveszi tőlem a szeretteimet?! MIÉRT?!

Március 20. (Szombat)

Levi

Ma volt Leila temetése. Reggel szörnyen éreztem magam. Kikeltem az ágyból és felvettem a ruháimat, amiben a temetésre mentem, majd lementem a nappaliba. Anyáék már vártak. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a temetőbe. Az osztályból és a családból is többen voltak jelen. Tami szomorúan ölelt meg engem.
- Sajnálom - nézett rám könnyezve.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy - suttogtam, majd odamentünk a koporsóhoz. A pap mondott pár sablonos dolgot, majd imádkoztunk végül Leilát az egyik kedvenc dalával helyezték örök nyugalomra. Nem mással, mint a Say something-el. Sírva tettem egy rózsát a koporsójára, majd már nem láttunk belőle semmit. A temetés végén megláttam Ádámot. Habozás nélkül megindultam felé és nekiugrottam. - Te utolsó rohadék! Miattad halt meg Leila! - sziszegtem neki dühösen, majd behúztam neki egyet. - Levi! - sikított fel rémülten Tami. - Tudom és bűntudatom van miatta! - fogta az arcát Ádám.
- Előbb kellett volna gondolkodni, hülyegyerek! Tudod hányszor próbált beszélni veled?! Kurva sokszor! De te basztál meghallgatni őt! Mert egy idióta vagy! - üvöltöttem tovább idegesen. - Tudom! Tisztában vagyok vele, ne aggódj.
- Én nem aggódom, de a szeretteimtől tartsd távol magad Szűcs!
- Vettem - morogta, majd elment.
- Levi, jól vagy? - kérdezte idegesen Tami. - Persze, csak helyretettem ezt a hülyét - fújtattam dühösen.
- Szép ütés volt - állt a másik oldalamra Albi. - Kösz - indultam ki a temetőből. Egyedül mentem haza, mert szükségem volt a friss levegőre és a magányra. Mikor hazaértem egyenesen Leila szobájába mentem. Felnyitottam a laptopját, de megvolt nyitva rajta egy mappa. SzMG. Értetlenül néztem. Leginkább képek és videók voltak rajta. Leültem az ágyára és azokat néztem. Könnyezve néztem végig mindet. Volt ahol a röhögéstől könnyeztem, volt ahol a szomorúságtól. Az egész egy Kamival közös képpel zárult, ahol Leila is őszintén boldog volt.

A képeket elnézve mosolyogva gondoltam vissza, hogy mennyire központi ember volt a húgom. Mindenkivel jól kijött és mindenkivel jóban volt. A laptopot lecsuktam és visszatettem az asztalra, majd a kezembe vettem a naplóját és kinyitottam az első oldalon.
„ Szeptember 3. (Hétfő)

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Nagyszerű, ma van az első napom. ”
Átvittem a szobámba és ott olvastam tovább. Istenem, de hiányzik nekem!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Tudom most máglyára fogtok dobni, de az igazat bevallva már nem volt több ötletem a storyhoz és még Timi halála előtt ezt a véget képzeltem el, annyi különbséggel, hogy Leila 12. végén lesz öngyilkos és nem Ádi miatt, hanem egy idegen srác miatt. Szóval még lesz egy utolsó normális rész aztán pedig egy olyan, ahol a könyvben szereplő zene címeket írom le... Sajnálom, hogy Leilának is ilyen szomorúan kellett véget érnie az életének.

By: M.