Január 22-23. (Péntek-Szombat)

Az elmúlt két hétben ment a félévi hajrá, tehát a dolgozatokon és a feleléseken kívül nem igazán volt semmi izgalmas.
Reggel arra keltem, hogy anya jött be a szobámba kelteni, mert késésben voltam. Gyorsan kipattantam az ágyból és magamra kaptam a szekrényemből az első kezembe akadó ruháimat, a hajamat csak kifésültem, de sminkre már nem volt időm. Fogtam a táskámat, lerohantam és reggeli nélkül rohantam ki az ajtón.
- Már azt hittem van valami, hogy nem jöttél - fogta meg a kezem Ádi.
- Csak elaludtam. Anya keltett.
- Az a lényeg, hogy felkeltél - puszilta meg a fejem búbját és tovább mentünk a suliba. Bent elköszöntünk és mentünk a saját termünkbe. Nyolckor Faragó kiosztotta a féléviket (semmiből se buktam :D), majd átmentünk a tesi terembe megnézni a táncosok félévi bemutatóját. Mikor vége lett mindenki hazament készülődni az esti bálra. Már vagy tíz perce kerestem egy tökéletes ruhát, de feladtam és szóltam anyának.
- Anyuuu! Nincs ruhám a bálra! - mentem le hozzá a nappaliba.
- Gyere, akkor megyünk vásárolni - mosolygott rám, majd fogta a cuccait és beültünk a kocsiba. Jól szórakoztunk és a tökéletes ruha is meglett:

Ezután otthon elkezdtem készülődni. Épp akkor lettem kész, mikor megjött Ádi. Kimentem hozzá és egy csókkal köszöntöttem. Mikor elváltak az ajkaink ámulva nézett rám.
- Hű, de csinos vagy - mosolygott rám.
- Köszi, te is jól nézel ki - mosolyogtam rá, majd elindultunk a suliba. Bent már javában tartott a bál. Ádival levettük a kabátunkat a ruhatárba és táncolni mentünk. Miközben táncoltunk eszembe jutott a tavalyi év. Mikor még Albival jártam és ő féltékenykedni kezdett, mert Ádival táncoltunk. Ádi észrevette, hogy valami nincs rendben. - Baj van?
- Nem, nincs!
- Leila, ismerlek és tudom, hogy van valami baj.
- Ahj, csak eszembe jutott a tavalyi év.
- Ne aggódj, nem fog megismétlődni - simította meg az arcomat és lágyan megcsókolt. - Köszönöm - öleltem meg és közben a zenére billegtünk.
- Leila, gyorsan a mosdóba kell jönnöd! - hallottam Orsi hangját.
- Miért?
- Lia - ennyit mondott én azonnal elindultam a mosdóba. Bementem és meghallottam, hogy valaki hány.
- Lia? - kérdeztem.
- Leihlaa, beee - öklendezett a barátnőm. - Mi a baj? Beteg vagy? - mentem a fülke ajtajához. A wc lehúzódott és Lia jött ki könnyes szemekkel. - Mi a baj? - öletem magamhoz Liát. - Szörnyen nagy a baj - suttogta.
- Mi történt?
- Azt hiszem... terhes vagyok - nézett rám könnyezve, mire nekem kikerekedtek a szemeim. - Mivan?!
- Emlékszel, mikor Tilla házibulit rendezett?
- Igen.
- Na, akkor mi Olivérrel annyira bebasztunk, hogy... lefeküdtünk egymással. Azóta furcsán érzem magam és már vagy két hete rosszul vagyok - mesélte, majd mire a végéhez ért kitört belőle a sírás.
- Tudja?
- Nem mondtam el neki.
- Pedig beszélned kell vele.
- Tudom, de félek.
- Na, akkor, majd én megoldom ne félj - mondtam, majd kimentem megkeresni Olit. - Nem láttad Olit? - kérdeztem Fannitól.
- Nem, miért?
- Van egy kis beszédem vele - válaszoltam és tovább kerestem. Tíz perc keresgélés után végre megtaláltam. - Olivér! - szóltam neki, mire kérdőn nézett rám. - Mivan?
- Beszélnünk kell! Négyszemközt!
- Oké - bólintott és kimentünk az udvarra. - Na mondd.
- Lia elmondta, hogy lefeküdtetek Tilla házibulijában.
- Baszki! Mondtam neki, hogy ne mondja el senkinek!
- Miért?
- Mert kurvára senkinek semmi köze hozzá!
- Igen?! Lia terhes te idióta fasz! Legalább védekezhettél volna!
- Hogy micsoda?
- Terhes - ismételtem meg.
- Úristen - temette az arcába a kezét Oli. - Nem merte neked elmondani.
- Most hol van?
- A mosdóban.
- A lány wc-ben?
- Nem, a fiúban. Igen, a lány wc-ben! - néztem rá idegesen, mire ő berohant az épületbe én pedig utána mentem.
- Igaz?! - hallottam Oli ideges hangját az ajtón túlról. Benyitottam és Lia könnyezve nézett Olira. - Igen - bólintott Lia.
- Ez nem lehet. El kell vetetned! Nem lehetek apa! Ráadásul nem lehet gyerekem tőled! - túrt bele a hajába.
- Mégis miért nem lehet Liától? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Mert az apám kiherélne, ha a későbbiekben lenne egy cigány unokája - mondta, mire kapott két pofont is. Az elsőt tőlem kapta, a másodikat Liától.
- Tu jék paluno kár san, Sárosi Olivér! - üvöltötte neki dühösen Lia. Kikerekedett szemekkel néztünk rá. Először hallottam cigányul káromkodni.
- Magyarul légyszi - kérte Olivér, mire ismét kapott tőlem egy pofont.
- Azt mondtam, hogy Te egy utolsó fasz vagy, Sárosi Olivér! - ismételte meg magyarul, ekkor kinyílt az ajtó és Török lépett be rajta. - Itt meg mi folyik? Sárosi, maga mit művel itt?!
- Beszélgetünk.
- Mindenki kifelé, Sárosi pedig elgondolkodik a nemi identitásán!
- Igazgatóhelyettes úr, én hetero vagyok.
- Akkor meg ne lássam többet a lány mosdón belül!
- Még a tesi teremnél se?
- SÁROSI OLIVÉR HÚZZON EL INNEN! - akadt ki Török. Még vigasztaltam Liát, de végül már ő kérte, hogy hagyjam magára. - Biztos?
- Igen, megleszek - mosolygott rám halványan. Viszonoztam a mosolyt és kimentem Ádihoz. - Minden rendben van Liával?
- Őszintén? Nem - válaszoltam neki kedvtelenül.
- Elmondod?
- Majd, ha akarja elmondja - hajtottam a fejem a mellkasára. Ádival a bál végéig maradtunk utána hazakísért engem. A kapuban egy csókkal köszöntünk el egymástól, majd bementem a házba. Halkan felmentem fürdeni utána bedőltem az ágyba és azonnal elnyomott az álom.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon Lia és Oli kibékülnek vagy haragban maradnak? És köszönöm onlyskyler64-nek a helyes fordításért❤

By: M.