Szeptember 14. (Hétfő)

Reggel álmosan ültem fel az ágyamban. Nyújtózkodtam egy nagyot és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Felöltöztem, a hajamat befontam és tettem fel egy kis sminket. Mikor elkészültem a táskámmal a vállamon mentem le a konyhába reggelizni. Anya rántottát csinált. Mikor kész lett, tett nekem egy tányérra, majd gyorsan megettem. A tányért elmostam, felvettem a cipőmet és kimentem a házból. Ádi ma is a kapuban állva várt. Egy csókkal üdvözöltük egymást utána kézenfogva mentünk a suliba. Kint köszöntünk a fiúknak utána bementünk az aulába. Bent elköszöntem Áditól és mentem kémiára. A terembe belépve rögtön a helyemre mentem. Kami nem volt bent. Ekkor jött egy sms-em.

Kamiii: Szia, Leila! Ma nem megyek suliba, mert egész éjjel hánytam :(

Me: Szia! Semmi baj, jobbulást❤

Kamiii: Köki😘❤

Elszontyolodva tettem el a telefonomat. - Kami? - kérdezte Beni.
- Beteg lett - válaszoltam neki.
- Uh - ennyit reagált. Még pár szót váltottunk utána ment a helyére, mert bejött Nagy tanárnő. A kémia unalmasan telt. A következő óra dupla matek volt, ahol a táblánál kellett dolgoznunk. A többi óra pedig dög unalmas volt. A nap végén Ádival ketten mentünk haza. A kapuban elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Egyből felmentem a szobámba leckét írni. Mikor kész voltam megnéztem két filmet és olyan fél hét körül lementem. Anya a konyhában sürgölődött. - Szia, mit csinálsz?
- Öhm... vacsorát. Mindjárt kész - nézett rám kissé zavartan anyu.
- Aham, értem.
- Figyelj kicsim - nézett rám komolyan anya, ám ekkor csengettek.
- Megyek - indultam ajtót nyitni. Kinyitottam, de egy idegen férfi állt előttem két nagy csokor virággal.
- Szia, Fehér Csaba vagyok, de szólíts nyugodtan Csabinak. Gondolom te vagy Leila, Lili lánya - hadarta egy levegővel én meg pislogás nélkül meredtem a pasasra.
- Ó, szia Csabi! - köszönt neki vidáman anya. A férfi átadta anyának a nagyobbik csokrot, majd felém nyújtotta a kisebbiket. - Remélem szereted a margarétát - mosolygott.
- Allergiás vagyok rá - hazudtam, mert valamiért nem volt szimpi a csávó.
- Nagyon sajnálom, Leila! Nem tudtam, ne haragudj - szabadkozott Csaba. Vállat vontam és felmentem a szobámba. Olyan negyed órával később Levi nyitott be a szobámba.
- Nem jössz le enni? Csabi nagyon jó fej - vigyorgott a bátyám.
- Nekem nem szimpi.
- Mert?
- Nem tudom.
- Na, gyere már le!
- Nincs semmi kedvem azzal az alakkal egy légtérben lenni. Azt se tudom, hogy mit akar anyától - néztem Levire.
- Gondolom kedveli, mint munkatársat.
- Lehet, de akkor se megyek le - mondtam, majd a tekintetem ismét a telefonomra tévedt. - Jajj, gyere már! Nem halsz bele egy kis vacsorába vele - nógatott Levi.
- Ahj, oké! - adtam meg magam. Ketten mentünk ki a szobámból. Lementem a konyhába és leültem az asztalhoz. Anya mosolyogva nézett rám. Egész vacsora alatt inkább anya és Csaba beszélgetett. Ha kérdeztek is minket Levi bővebben válaszolt, mint én. Csak akkor állt be a komor hangulat, amikor Csaba Levit a lányokról kérdezte. - És van barátnőd? - kérdezte, mire Levi szomorúan bámult maga elé. - Köszi a vacsorát, de elment az étvágyam - állt fel az asztaltól Levi és felment a szobájába. Pedig eddig milyen jó kedve volt neki.
- Rosszat mondtam? - kérdezte Csaba. Anya nagyot sóhajtott és elmondta neki az egész sztorit.

Levi

Szomorúan csuktam be a szobám ajtaját és az ágyam elé térdeltem, hogy kihúzhassam az ágy alól azt a dobozt, ami Timire emlékeztet engem. Abban vannak benne a közös képeink, az ajándék, amit szülinapomra vagy karácsonyra adott. Könnyezve néztem meg a képeket és néha néha bevillantak a régi emlékek.
"- Szia... Levi ugye? - kérdezte egy szőke lány az első nap végén. Egész szép lány nem tagadom. - Igen - válaszoltam.
- Eddig milyen a suli? Mármint nyilván tudod, mert már másodjára vagy itt, de az osztály az más... jó inkább befogom, mert összevissza beszélek - nevetett fel kínjában, ami aranyossá tette őt.
- Hát eddig az osztály jónak tűnik, de még elválik - mosolyogtam rá kedvesen."
"Timi vidáman ment keresztül a folyosón Orsival. Nagyban beszélgettek, mikor Timi egy pillanatra rám pillantott és elmosolyodott. Ettől még boldogabb lettem."
"- Levi, ezt nem kellett volna - mondta Timi a mekiben, mikor meghívtam.
- Ó, dehogyisnem! Vedd úgy, hogy előszülinapi ajándék - mosolyogtam rá. - Honnan tudod, hogy mikor van a szülinapom? - kérdezte megilletődve a lány. Ettől enyhén elvörösödtem.
- Láttam a facebook profilodon, mikor még év elején bejelöltelek - mondtam gyorsan. Mondjuk ez igaz volt.
- És megjegyezted?
- Szín ötös a gyerek mindenből. Na jó a rajzot kivéve, de neki az agya egy szivacs - mentett ki Leila a számomra kínos szituból.
- Ja - bólogattam vadul."
"Már alig vártam a sulit. Persze csak a barátok és Timi miatt."
"- Szeretlek, Timi! - néztem bele a kék szemeibe és megcsókoltam őt. Pár másodperccel később viszonozta azt és közben beletúrt a vizes hajamba. Boldogan csókoltam életem szerelmét."
"- Ez nem lehet igaz! Nem halhatott meg! - üvöltöttem zokogva. Meghalt életem szerelme és többé nem láthatom."
"A temetésen nem voltam teljesen magamnál. Még mindig nem hiszem el, hogy az apja miatt halt meg a barátnőm. Néma csöndben egy szál vörös rózsával a kezemben mentem Timi koporsójához. - Én mindig is téged foglak szeretni, Timi! Ha lesz egy lányom, akkor utánad fogom elnevezni! Nyugodj békében szerelmem! - tettem zokogva a koporsóra a rózsát és visszamentem a többiekhez. Timit lassan engedték le a földbe. Utoljára láthattam a szép arcát, a csinos testét és a barátnőmet."
Az emlékek hatására több száz könnycsepp csordult ki a szemeimből. Szipogva tettem vissza a dobozba a képeket és a többi emléket, majd visszacsúsztattam az ágy alá. Fogtam a pizsamámat és elmentem fürdeni. Amint végeztem lefeküdtem aludni.

Szeptember 15. (Kedd)

Levi

~ - Levi - suttogta valaki a nevemet. Értetlenül forgolódtam körbe, de senkit sem láttam. - Levi, itt vagyok - hallottam újra a hangot.
- Ki az? Ki van itt? - kérdeztem, de ekkor egy szőke hajú lány jött velem szembe. - Levi! - nézett rám mosolyogva. Alig akartam hinni a szemeimnek. Két nagy lépéssel csökkentettem a köztünk lévő távolságot és szorosan a karjaimba zártam a lányt. - Édes Istenem! Annyira hiányoztál, Timi! - öleltem szorosan. - Te is nekem Levi - nézett rám könnyezve. - Miért kellett végezned magaddal? Miért nem vártad meg, míg a nővéred elmondja a jó hírt? Miért, Timi? Miért?! - néztem rá könnyezve. Ő csak egy lágy mozdulattal letörölte a könnyeimet.
- Mert fontos vagy nekem és nem hagyhattam, hogy veled végezzen. Élned kell! És, ha tudtam volna, akkor nyilván nem vágok eret. Tudod jól! - nézett rám komolyan Timi.
- Tudom - bólintottam.
- Levi, elkell mondanom valamit - suttogta a szemembe nézve.
- Mit?
- Én... ~ az ébresztőmre riadtam fel. Zihálva ültem fel az ágyban. Ez csak egy álom volt. Timi sajnos már nem él. De vajon mit akart mondani nekem? Biztos valami fontosat. Hülye ébresztő! Álmos fejjel másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem a ruháimért. Gyorsan felöltöztem utána beállítottam a hajamat, aztán lementem a konyhába reggelizni. Csináltam egy kis rántottát, majd reggeli után elindultam a suliba. Bent leültem Beni mellé (mivel ő ült Albi helyére) és dumáltunk egy kicsit.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A tanítás szörnyen unalmas volt. A nap végén átmentem Milánhoz próbálni. Beálltam a gitárommal a helyemre, majd elkezdtünk játszani. Már a dal közepén jártunk, amikor mintha egy lány alakot láttam volna az ablaknál. Megráztam a fejem és igyekeztem koncentrálni.
- Hé hé, csak figyelj rám,
Mert itt van egy kibaszott rocksztár! - énekeltük egyszerre. Mikor ismét felnéztem, mintha Timit láttam volna mosolyogva ülni a kanapén, miközben engem nézett. - Timi? - suttogtam döbbenten, majd ebben a pillanatban én eldőltem. - Jézusom, Levi! - sikított fel rémülten Orsi a mikrofon mögül.
- Jól vagy, haver?! - kérdezte aggódva Albi.
- Ti nem láttátok?
- Mit?
- Timit a kanapén ülni? - néztem az említett tárgy felé, de nem volt ott senki. - Levi, Timi már nincs itt - tette a vállamra a kezét Orsi szomorúan.
- Esküszöm, hogy láttam! Nem bolondultam meg - néztem a fiúkra, miközben felsegítettek engem a földről. - Hazakísérünk - veregette meg a vállam Albi és kivezettek a garázsból. Hazáig támogattak engem, végül Albi kísért be a házba. Felkísért az emeletre és lefektetett az ágyamba.
- Pihend ki magad.
- Ugye, te hiszel nekem - néztem rá reménykedve.
- Persze, hogy hiszek - mosolygott rám halványan, majd kiment a szobámból. Lehunytam a szemeimet és rögtön elnyomott az álom.
~ - Timi, merre vagy! - kiabáltam a parkban, de szerencsémre nem kellett sokáig keresnem, mert egy öreg fa mögül lépett elő vidáman mosolyogva.
- Itt vagyok szerelmem! - ölelt meg engem.
- Szerettél volna, valami fontosat mondani nekem. Mit szerettél volna? - kérdeztem a szőke lánytól.
- Csupán annyit szerettem volna, hogy majd keress rá egy facebook oldalra.
- Melyikre?
- Tamara Pécsi és egy festett fekete hajú lány képét fogja kiadni. Jelöld be és legyél vele boldog - nézett rám mosolyogva, majd megölelt és megcsókolt. Utoljára. ~ azonnal felriadtam. Rögtön a telefonomért nyúltam és felnéztem facere. Beírtam az említett lány nevét és tényleg kiadta egy festett fekete hajú lány profilját. Némi habozás után bejelöltem. Olyan öt perc után jelölt vissza. Rögtön rám is írt.

Tamara Pécsi: Szia, Levi :)

Levente Szabó: Szia

Levente Szabó: Elég hülyén fogja kivenni magát, de ismerlek?😅

Tamara Pécsi a becenevét a következőre állította: Tami

Tamara Pécsi a becenevedet a következőre állította: Levi

Tami: Igen ismersz, de még nem tudhatod meg, hogy honnan :(

Levi: Miért nem tudhatom?

Tami: Nem akarlak veszélybe sodorni...

Levi: Miért sodornál?

Tami: Az az ember, aki miatt a szerelmedet nem láthatod, az nem az akinek mutatja magát. Ennyit mondhatok csak, mert ha többet mondanék a családomat sodornám veszélybe...

Levi: Legalább annyit árulj el, hogy miért sodornád veszélybe a családodat?

Tami: Csupán annyit mondok, hogy a maffia benne van a dologban

Levi: Magyarországon is működik maffia?! :O

Tami: Persze, és a szerelmed apja is benne volt/van keményen. De többet tényleg nem árulhatok el! Ígérd meg, hogy erről nem mondasz senkinek semmit!

Levi: Ígérem!

Tami: Köszönöm, Levi😘

Levi: Ugyan, ne köszönd. Ez természetes :)

Erre már nem írt semmit. Elég különös ez a lány. Ráadásul nem is tudtam, hogy ebben a kis országban is működik maffia. Jó tudni, mindegy legalább ezzel tisztában vagyok mostmár.

Szeptember 28. (Hétfő)

Az elmúlt két hét eseménytelenül telt. Beindultak a feleltetések és a doga írások. Mi pedig tanulhatunk ezerrel. Levi az elmúlt időben többet lóg a telefonján, mint eddig bármikor és mostanában többször is vág savanyú képet. Csaba pedig a hétvégén már másodjára jött át hozzánk vacsorára. Nekem nem tetszik a pasas és gyanús is nekem. Nagyon gyanús.
Reggel a telefonból üvöltő High Hopesra keltem. Hagytam végig menni a számot miközben a suliba készülődtem. Gyorsan felöltöztem utána kifésültem a hajamat és lementem reggelizni. Ettem egy szendvicset utána kimentem a házból. Ádi ma is a kapunál várt. Mosolyogva mentem ki hozzá és egy „Jó reggelt!” csókkal üdvözöltük egymást. Miután elváltak az ajkaink egymástól kézen fogva mentünk a suliba.
- Budai, Tímár és Bíró! Merre vannak?! - jött ki üvöltve Török.
- Havasi! Nem látta az osztálytársait?! - nézett rám idegesen. - Nem láttam őket, igazgatóhelyettes úr - válaszoltam gyorsan. Török morgott valamit és tovább ment. - Vajon mit csináltak, hogy így keresi őket? - kérdezte Ádi.
- Nem tudom, de jobb ha menekülnek - kuncogtam és bementünk a suli épületébe. Bent elköszöntünk egymástól és felmentem a termünkbe kémiára.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A mai nap rémesen unalmas volt. Ádival hazamentünk. Bementünk a házunkba és felmentünk a szobámba. Én elkezdtem leckét írni, ő pedig a neten szörfözött.
- Lesz egy táncverseny - nézett rám a telefonjából Ádi.
- Igen? Mikor?
- Mindjárt mondom... December 6.
- Azta.
- Ja és azt írja, hogy aki az első háromban benne van az kimehet Madridba, hogy megmérettesse magát a világ legjobb táncosaival.
- Igen?!
- Aham. Lehet nevezni szólóban, duóban és csapatban, bármilyen kategóriában - nézett rám mosolyogva Ádi. - És fogsz nevezni?
- Talán.
- A többiekkel?
- Nem.
- Szólóban?
- Nem.
- Kivel táncolnál?
- Egy kedves és aranyos lánnyal - mosolygott.
- Fruzsival?
- Nem.
- Ööö... Andival?
- Nem.
- Új lánnyal?
- Nem - nevette el magát. - Veled - fogta meg a kezemet, miközben a szemembe nézett.
- Tudod, hogy nem táncolhatok az asztmám miatt - néztem rá szomorúan.
- Igen, tudom - ölelt meg. Szorosan öleltem meg a barátomat. Olyan este felé Ádi elment. Lementem vacsizni utána letusoltam végül lefeküdtem aludni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Csabi vajon miért nem szimpatikus Leilának? És vajon kicsoda Tami?
Közérdekű közlemény: Tudom még messze van ennek az évadnak a vége, de inkább most kihirdetem, hogy új borítót szeretnék kérni ehhez a könyvhöz. Annyi a kikötésem, hogy mindenképpen legyen rajta legalább egy végzős évvel kapcsolatos kép és a felhasználó nevem szerepeljen rajta. A határidő majd az ebből az évadból az utolsó rész, de majd szólok, hogy mikor lesz. Addig is lehet készíteni a borítókat és messengeren, instán vagy viberen elküldhetitek nekem :)

By: M.