December 15. (Szombat)

Úristen, a november milyen gyorsan eltelt! Röviden annyi volt, hogy dogák, dogák hátán. A próbák azok pörögtek ezerrel és már nagyon jól megy. Tegnap közösen megnéztük a musicalt Daniék garázsában, hogy lássák egyben nagyjából, hogy nézne majd ki az egész darab.
Reggel izgatottan keltem fel. Ma lesz az előadás! Gyorsan kivettem a ruhát a szekrényből felöltöztem utána elindultam a suliba. A darab kb két órás lesz. Amint beléptem az iskola épületébe egyenesen a tesi terembe mentem. A többiek, már bent dolgoztak a díszleten. Beálltam segíteni nekik. Kilenc óra felé a díszlet a helyén volt.
- Nyomás készülődni! - tapsolt kettőt Faragó, nekünk meg több se kellett és az öltözőkbe futottunk. Először a fiúk kezdenek. Az előadás tízkor kezdődött, tehát egy óránk volt elkészülni. Timi egyik nővére a hajunkat csinálta meg, a másik pedig a sminkünket.
- Azta, Móni ez nagyon jó! - ámult Timi a haját látva.
- Hm, csak jó valamire az az egy év fodrász szakon - kuncogott a nővére, majd hozzám lépett megcsinálni a hajamat. A végeredmény nagyon klassz lett. A sminkem is eszméletlen volt és a vörös ruhám is valami fantasztikus. Mikor elkészültünk a kulisszák mögé mentünk. Faragó ment a színpadra és bejelentette, hogy  kezdődik a darab. Elsőként Ákos lépett ki a szerzetes ruhájában.
- Minden történet eleje hasonlít egy kicsit. Tulajdonképpen Rómeó és Júlia története is alig különbözik a többi szerelmesétől - mondta a szövegét Milán, majd ekkor mindenki egyszerre ment a színpadra Milánt, Levit és engem kivéve. A háttérből figyeltük a két család összecsapását, majd Milán lépett elő.
- Elég! Elég emberek, polgárok! - kezdte Milán.
- Gyönyörű vagy - suttogta Levi.
- Köszi, de te sem panaszkodhatsz - mosolyogtam rá. Mióta volt nálunk az az "incidens" azóta nem nagyon szóltunk egymáshoz. Magamban elkönyveltem, hogy tuti zakkantnak tartja a családom, habár eddig csak anyával és Rozi nénivel találkozott. Milán befejezte a beszédet, majd a Verona-t énekelték.

A dal végén mindenki visszajött. Most jött az én jelenetem Kamival és Annával. Mi hárman kimentünk és egy hangos nevetésessel indult az egész.
- Jaj, Júlia, ne izegj-mozogj már! Megmondtam, hogy ne zizegj! - szólt rám Kami, miközben járkáltam.
- De, ha egyszer nem hiszem, amit anya mond!
- Pedig minden egyes szava igaz!
- Úgy bizony - szállt be Anna is. Ekkor ők énekelték a Gondolj házasságra című dalt.
- Na, hogy tetszik az első báli ruhád? - kérdezte Anna.
- Gyönyörű! - mondtam széles mosollyal az arcomon.
- Hát persze, hogy gyönyörű! A leendő férjed is örülni fog, majd neki - szólt közbe a dajka.
- Jaj, dadus korai az még!
- Korai?! Az ilyesmit időben elkell kezdeni! - jött hozzám az "anyám".
- Jó időben, ahogy én csináltam. Na gyere ide! - húzott magához Kami.
- Dadus, te aztán szerethetted a férjedet - néztem le rá.
- Jaj te lány, te lány! Mindent összekeversz! A házasság nem szerelem, a szerelem nem házasság.
- Ch, de én egyszerre akarom. Mind a kettőt.
- El vagy te kényeztetve!
- Abszolút! - értettem egyet, majd folytattam. - Hát épp ezért. Előbb a szerelem, aztán... aztán... aztán, majd meglátjuk! - rohantam el a színfalak mögé. Kami folytatta a szövegét.
- Aztán, majd meglátjuk - nyávogta vékony hangon. - Jaj békám, békám. Csak, nehogy fordítva legyen! Mert ugye nem mindegy, hogy az ember lányával előbb vagy utóbb történik meg az a... hogyishívják micsodával - állt fel és ő is hátra jött. Ekkor Petra és Dani ment ki.
- Benvolio. Benvolio! - hívta Danit dühösen Petra.
- Áh, Madonna Bella! - hajolt meg Petra előtt.
- Összecsapás újra?! Azok kezdték mi?!
- Mint mindig! - helyeselt Benvolio.
- Veszteségeink?
- Pár fog, néhány fül... több alig.
- És a fiam?!
- A füle, fuhu...
- Benvolio!
- És a foga huhuhú!
- Benvolio! Azt kérdem tőled, hogy hol van Rómeó!
- Hát tulajdonképpen nem. Na, de azt tudom, hogy hol volt tegnap, mert tegnap vele voltam. Sőt, azt is tudom, hogy hol volt két órával ezelőtt, mert akkor is ott voltam vele he. De azt nem tudhatom, hogy hol van most, mert...
- Mert nem vagy vele! - vágott közbe dühösen Petra.
- Pontosan!
- Mi ütött a fiamba, hogy te vagy a barátja?!
- A legjobb barátja - pontosított Dani.
- Pláne! Benvolio, menj keresd meg nekem Rómeót! - fordult el és elindult.
- Benvolio keresd meg nekem Rómeót! - utánozta Petra hangját, mire ő dühösen fordult vissza.
- Keresem! - kiáltott fel a fiú. - Keresem! Benvolio csináld ezt! Benvolio csináld azt! - röhögött fel.
- Hát mit tudom én, hogy hol van Rómeó. Különben is... Miért mindig én keressem? Mi vagyok én? Az anyja? Ó, Rómeó miért... - kezdte teljes extázisban, majd a lábára csapott. - Miért keresgél téged mindenki?! - ekkor kiment Timi.
- Ó, Róza! Te biztosan tudod, hogy hol van a mi Rómeónk - ment a lányhoz, aki komolyan válaszolt.
- Az előbb még előttem volt, de mostmár mögöttem van. Ahj, hagyj! - ment volna tovább, de Dani rácsapott a fenekére. - Hé! - kapott egy gyenge pofont Dani. Ekkor Levi is kiment.
- Róza! - szólt a lánynak.
- Dögöljetek meg mindketten! - futott vissza.
- Rómeó, na végre! Csakhogy... Rómeó. Üzenetet hoztam édesanyádtól. Keres - mondta Levinek, aki várakozva nézett rá.
- És mi az üzenet?
- Hát ez. Keres - erre többen felröhögtek. - Hé, halálra izgulja magát, míg te itt adogatod ki magadból a feszültséget.
- A feszültséget?
- A feszültséget.
- Benvolio én próbálkozom...
- Szegény fiú, semmi sem jut neki a világból? - kezdtek el énekelni. Közben én is és Kami is kimentünk.

A dal végén visszamentünk Kamival hátra. Ezúttal Patrik ment ki.
- Rómeó! Benvolio!
- Mercutio! - kiáltották egyszerre a fiúk.
- Hallottátok?
- Mit? Mit?
- Hogy mi lesz ma este - húzta tovább a fejüket.
- Miért mi lesz?
- Tánc! Tánc és más!
- Micsoda hír és hol? - kérdezte Levi.
- Capulet ad partit ma. Bevágunk a partiba!
- Megvagyunk hívva?
- Én igen.
- És mi? - kérdezte Dani. Patrik hatás szünetet tartott, majd válaszolt.
- Ott a helyetek!
- Ezaz!
- És, hogyan? - ment Patrik után Levi.
- Ahogy mindenki - tette Levi vállára a kezét. - Álarcban! - elindult a zene és jött a Lehetsz király.

A dal után Levi énekelt egyedül. Egész jó hangja van. Ezután Levi visszajött, majd Ati, Anna és Laci mentek ki.
- Capulet-né asszony! - ment Annához Ati.
- Kedves Páris!
- Milyen elragadó! Mint mindig - csókolt kezet Annának Ati, majd Lacihoz fordult. - Capulet úr!
- Páris úr! - hajolt meg Laci.
- Egy kis virág... - mutatta a csokrot.
- Ó - ment a csokorért Anna.
- Júliának - fejezte be a mondatot Ati.
- De kedves - vágott egy műmosolyt Anna.
- Uram tisztelettel megkérem a kedves lánya kezét! - ment Lacihoz.
- Ó, ez remek! - lelkesedett Anna. Ezután Laci és Ati énekelt, majd a dal végén Anna átölelte Lacit.
- Ne félj drágám, Páris úr feltalálja magát - nézett nyomatékosan a grófra, aki bólintott.
- Hát ebben reménykedem én is. Találkozunk a bálban! - hajolt meg, majd visszajött hozzánk.
- Szolgák, inasok, lakájok! - tapsolt Anna. Erre a nézőtér elsötétült és kimentünk pakolni.
- Rajta! Minden készen áll? - kérdezte Laci.
- Igenis uram! - válaszolt valaki.
- Jöhetnek a vendégek! - ekkor felkapcsolódott a diszkó fény és én oda álltam a "szüleim" közé. A vendégek jöttek. Laci pedig köszöntötte őket.
- Legyetek üdvözölve mind! Egyetek, igyatok, mulassatok kedvetekre! - üdvözölte a vendégeket én pedig lementem Atival táncolni. Ekkor Albi ment oda Lacihoz.
- Gratulálok bácsikám! Júlia igen gyönyörű ma este! - mondta Albi. Ekkor állt Levi, Dani és Patrik a színpad szélén.
- Oroszlánbarlang a bálba menni. Lehetetlen ép bőrrel megúszni - mondta Levi.
- Mit izgulsz? Majd itt maradsz ágyelőnek a kandalló előtt.
- Ugyan már. Medvének nem elég szőrös - röhögött Dani. Közben Albi félre hívta Atit, hogy számon kérje arról, hogy miért kérte meg a kezem. Közben összetalálkoztam Rómeóval és elkezdtünk táncolni.
- Ki vagy? - kérdeztem tőle.
- Az titok - mosolygott rám.
- Miért?
- Mert ez egy álarcos bál és én se tudom, hogy te ki vagy.
- Másként fogod a kezem, mint a többiek.
- Másként fogod a kezem, mint a többiek - ismételte meg. Hallottam Patrikékat is.
- Oda nézz! A mi kis Rómeónk nem fecsérli az idejét - mondta Patrik.
- Szép kislányt fogott ki a tömegből - füttyentett Dani.
- Figyeljük őket rendesen!
- Ez valami nagy vad lánya lehet! - jegyezte meg Dani. Ezután a vendégek hátra mentek és csak mi maradtunk Levivel. Megfogta a kezem és magához rántott, majd megcsókolt. A próbán mindig puszival gyakoroltuk, de ez nem az volt. Ez rendes csók volt. Elhátráltam tőle, majd odarohantam hozzá és ismét megcsókoltam (az enyém színpadi csók volt).

««««««««««««««««««««««««««««««««

Levit holtan találtam a földön. Fogtam a kellék tőrét a szívembe "szúrtam". Ezután már csak a herceg elé vittek, ő elmondta, hogy milyen tragikus esemény kellett azért, hogy végre béke legyen Veronában. És ezzel véget ért a darab. Hatalmas tapsot kaptunk. Mindenki egy sorba állt, majd meghajoltunk. Szapora lélegzettel mosolyogtam Adriánra és a táncosokra, akik állva tapsoltak. Hihetetlenül jó érzés volt.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Már épp a suliból mentünk ki, amikor megláttam Levit. Rögtön odamentem hozzá és felpofoztam a csókért.
- Au! Ezt meg miért kaptam?!
- A csókért! Nekem barátom van!
- De... - nem hagytam, hogy befejezze, mert faképnél hagytam.
- Olyan gyönyörű voltál! - mosolygott rám Adrián, de kikerültem és hazáig futottam.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Otthon végig a szobámban gubbasztottam, amikor egyszer csak kopogtak.
- Ki az? - kérdeztem kedvtelenül, mire lassan kinyílt az ajtó és Adrián dugta be a fejét.
- Te mit csinálsz itt? - fújtam ki az orrom.
- Aggódtam érted. Mi a baj? - jött beljebb és leült az ágyamra.
- Nem akartam - öleltem meg könnyezve.
- De micsodát? - simogatta a hátamat.
- Azt a csókot. Levi tényleg megcsókolt, de én nem akartam!
- Kicsim, kicsim semmi baj! Ne emészd magad! - vigasztalt.
- Akkor nem akarsz szakítani velem?
- Megőrültél?! Nem akarok! Veled vagyok boldog - csókolt meg és a pillangóim rögtön életre keltek. Istenem mennyire szeretem őt!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Levi tényleg megcsókolta Leilát és béke van Leiránnál (Leila+Adrián ship neve).

By: M.