November 8. (Csütörtök)

Reggel kicsit elaludtam, így szószerint kipattantam az ágyból, magamra kaptam a ruháimat, megfésülködtem és lerohantam a lépcsőn. Reggeli nélkül indultam el a buszhoz, ami az orrom előtt ment el. Remek, akkor sétálhatok a suliba. Gyalog elindultam. Negyed kilencre beértem. Bácskai beírta a késést, de különösebben nem szidott le.
- Hogyhogy késtél?
- Elaludtam - lihegtem. Infó után átmentünk irodalomra. Nógrádi kiosztotta a múlt órai dogákat (szép nagy piros egyes virított a lapomon) utána tovább mentünk az anyaggal. Irodalom után dupla matek jött. Bebesi adott fel nekünk feladatot és az óra végén leosztályozta. Nekem hármas lett. Dupla matek után jött egy kémia. Kiosztották a dogákat, ami kettes lett nekem. Kémia után jött egy olasz és egy olasz kultúra. Az órák után átmentünk a tánctermekbe gyakorolni. Ma is a báli táncot gyakoroltuk. Levinek eléggé ramatyul ment. Odamentem hozzá és segítettem neki. A segítség után már jobban ment neki is. Miután ezzel megvoltunk tovább mentünk. A próba végén Orsi és Fanni mosolyogva jöttek oda hozzám.
- Holnaptól ellehetne kezdeni gyakorolni a dalokat és a szöveget - mondta Orsi.
- Ó, ez remek! - mosolyogtam rájuk. Összeszedtük a cuccunkat és kimentünk a suliból. Ekkor rezzent egyet a telefonom.

Adrián: Ne haragudj amiért nem tudlak megvárni, de Julcsi belázasodott és nekem kellett érte menjek. Remélem nem baj
Leila: Semmi baj. Jobbulást neki :)

Elküldtem az üzenetet és elindultam egyedül.
- Na, hol hagytad a herceged? - kérdezte Levi.
- A húga belázasodott és ő ment érte - mondtam, mire szomorúan hajtotta le a fejét. - Mi a baj? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak annyit hallottam, hogy szipog. - Hé, Levi! Mi a baj? - fogtam meg a vállát.
- Régen, mikor még Vanda élt akkor is én mentem érte. Két év volt köztünk. Mikor én voltam 13 éves akkor volt ő 11 és akkor ütötték el - fújta ki az orrát.
- Annyira sajnálom! - öleltem meg Levit.
- A játszótérről mentünk haza... - kezdte a mesélést.

Levi

*Visszaemlékezés*

A játszótérről mentünk haza Vandával. Neki be volt dugva a füle, mert megsértődött rám, hogy nem engedtem meg neki, hogy átpördüljön a hintán.
- Vanda, én csak neked akartam jót - mondtam hirtelen, de nem hallotta.
- Hahó, Vanda! - húztam ki a füléből a fülest, de dühösen nézett rám.
- Hagyj békén, Levi! Most haragszok rád! - dugta vissza a fülébe és előre szaladt. Rögtön utána rohantam. Nem nézett szét az úttesten és úgy futott át, de egy autó dudált. Vanda nem hallotta és az elütötte őt. Lassított felvételben láttam, ahogy a barna hajú vékony húgom átgurult a Toyota motorház tetején, majd a forró betonra esett. - Vanda!! - kiabáltam és gyorsan odarohantam hozzá. A sofőr kiszállt a kocsiból és Vanda mozdulatlan testéhez hajolt. Mire odaértem már a mentőket hívta. Letérdeltem a húgom mellé és az ölembe vettem a kis testét.
- Vanda, kérlek ne csináld ezt velem! - kezdtem könnyezni. - Kérlek szépen, nyisd ki a szemeidet! Légyszi! - kérleltem, de nem történt semmi.
- Vanda! Ne hagyj itt! Te vagy az egyetlen testvérem! Nem hagyhatsz itt! Kérlek! - hajoltam a teste fölé.
- Levi - suttogta erőtlenül.
- Vanda, ne aggódj nem lesz semmi baj! Itt vagyok! - fogtam a kezét.
- Levi... te vagy a... legjobb nagytesó a... világon - mondta szaggatottan.
- Te is, csak ne hunyd le a szemeid! Maradj velem, Vandus!
- Szeretlek, bratyó - hunyta le a szemeit. - Neee, Vanda! Nyisd ki a szemeidet! Ne hagyj itt! - sírtam el magam.

*Visszaemlékezés vége*

- Mire a mentősök megérkeztek addigra Vanda már nem élt - fejeztem be a mesélést és adtam Leilának egy zsepit, mert közben ő is könnyezni kezdett.
- Annyira sajnálom, Levi.
- Te vagy a második akinek elmondtam a teljes történetet.
- Gondolom Albi volt az első - felelte, mire bólintottam egyet.
- De miért vesztetek össze?
- Az nem érdekes.
- Dehát legjobb barátok vagytok! Hogy ne lenne érdekes! - akadt ki egy kicsit.
- Csupán egy félreértés történt köztünk. Ennyi az egész.
- De kifogtok békülni?
- Remélem. Gyere hazakísérlek - indultam el, mire ő követett engem.
- Akkor, azért nem mentél be még év elején abba a szobába. Az emlékek miatt - mondta halkan.
- Igen - bólintottam ismét. Az út csendben telt. Leilától elköszöntem volna a kapujukban, de a kezemet nem engedte el.
- Nem jössz be gyakorolni? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán.
- De a szüleid...
- Ilyenkor sokáig dolgoznak. Na, gyere!
- Oké - mentem utána. Bementünk a házukba és egész szép volt.
- Te vagy az első, akit idehoztam - szólalt meg váratlanul.
- Igen?
- Ühüm. Kérsz valamit?
- Víz jó lesz - válaszoltam. Leila elindult a konyhába, én pedig a képeket néztem meg a falon. Ekkor egy idős nő jött le a lépcsőn.
- Te meg ki vagy? - kérdezte a néni.
- Öhm, Leventének hívnak és Leila egyik osztálytársa vagyok - mondtam, mire a kezét a szája elé kapta a néni.
- Rosszul van? - rémültem meg, de ekkor olyan történt, amit egyhamar nem fogok elfelejteni. A néni váratlanul megölelt engem.
- Itt a... - hallottam Leila hangját.
- Itt meg mi folyik??
- Édes kicsi, Levike! Milyen nagyra nőttél! - nézett végig rajtam a néni. Segélykérően néztem hátra Leilára, de ő sem teljesen értette a néni kirohanását.
- Rozi néni, engedd el Levit és elmagyaráznád, hogy mi volt ez az egész?! - kérte Leila, mire Rozi néni elengedett engem. Az idős nő mosolyogva kapkodta köztünk a fejét.
- Akkor, azt hiszem inkább megyek! - siettem az ajtóhoz és kirohantam rajta. Nem tudom miért, de valahonnan eléggé ismerős volt nekem az a nő.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.