November 7. (Szerda)

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Nagyokat pislogva másztam ki a jó meleg ágyamból. A szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat és felöltöztem. A hajamat kivasaltam utána lementem a konyhába reggelizni. Reggeli után elindultam a buszmegállóba. Albi ott állt és a telefonját nyomkodta. Nem köszöntem neki, hanem én is előszedtem a telefonomat. Úgy álltunk ott a buszmegállóban, mint két idegen. Furcsa volt. Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és a musical zenéit hallgattam. Pár perccel később megjött a busz is. Felszálltam rá és leültem Adrián mellé.
- Szia, hogy vagy?
- Fáradtan - vallottam be.
- Miért?
- A koreográfiát próbáltam összeállítani, de kicsit nehéz egyedül.
- Segítsek?
- Nem kell - hajtottam a fejem a vállára. - Biztos? - kérdeztem, mire bólintottam. Nem mondott semmit csak egy puszit nyomott a fejemre. Mikor megállt a busz mi leszálltunk és bementünk az épületbe. Egy puszit adtam Adriánnak és felmentem a szekrényemhez. Betettem a kabátomat és a terembe mentem. Az első amit megláttam az az volt, hogy Levi és Albi feltűnően kerülték egymást.
- Itt meg mi van? - kérdeztem Kamitól.
- Nem tudjuk, de egymáshoz sem szóltak - suttogta.
- Nem lehet, hogy a szerepüket gyakorolják? - vetette fel Timi, mert végülis Tybalt és Rómeó nem kedvelték egymást...
- Nem hiszem, hogy ez az oka - ráztam meg a fejem a két fiút elnézve.
- Akkor?
- Passz. Egyik se mond nekem semmit.
- Remélem az előadás után megint barátok lesznek.
- Azt én is - indultam a helyemre. Csengetéskor bejött Nógrádi és elkezdtünk a közeledő témazáróra gyakorolni. Nyelvtan után átmentünk az olasz terembe. A szünetet Adriánnal töltöttem utána csengetéskor rohantam olaszra. Olaszon feleltünk (mindenki négyes-ötösre). Olasz után mentünk matekra. Bebesi a táblánál dolgoztatott minket.
- Te érted? - kérdezte Kami.
- Nem egészen - válaszoltam őszintén. Matek után lementem a büfébe venni egy mentes vizet utána kimentem az udvarra. - Na, dúl a láv? - vigyorgott Jenni.
- Igen, csak a próbák miatt nem nagyon fogok tudni vele lenni.
- Nyugi, ha tényleg szeret, akkor megérti - mosolygott Blanka. - Vagy ha nem, akkor megnyúzom - tette hozzá Jenni, mire ezen elnevettem magam. Csengetéskor bementem rajzra. Ma cuki állatokat kellett rajzolni. Én egy szemüveges pandát rajzoltam, Kami pedig egy kiskacsát. Itt a rajzomról egy kép:

Óra végén Patrik összeszedte a rajzokat, amit Czanek tanárnő leosztályozott. Nekem ötös lett. Rajz után jött egy lyukas óránk utána egy töri, ami baromi unalmas volt. Töri után futottam táncra. - Addig ti gyakoroljatok, majd jövök - hagytam ott őket a próbateremben és átmentem a mi termünkbe. Mindenki bent volt.
- Jól van, most, hogy mindenki itt van kezdhetjük is. Ma egy új tánccal fogunk foglalkozni, ami nem más, mint a Hip hop - mondta ki Gina, mire többen is fellelkesültek. Gina megmutatta az első lépéseket, mi pedig követtük a mozdulatokat.

Levi

Leila egész jól táncolt. Mosolyogva figyeltem őt a tükör túloldaláról.
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdezte hirtelen Albi.
- Ööö, semmit - indultam ki onnan, de nem engedett ki.
- Mit csinálsz itt?
- Mondom, hogy semmit! - állítottam félre, hogy eltudjam hagyni a kis helyet. Én kimentem ő pedig beljebb.
- Szóval, Lelét figyelted? - fordult felém.
- És akkor mi van? - tártam szét a karjaimat.
- Semmi. Csak érdekes.
- Miért lenne az?
- Nem lényeg.
- Ha arra gondolsz, hogy tetszik nekem, akkor tévedsz - tagadtam.
- Igazán?
- Ja, de nekünk nem lenne szabad itt lenni. Én lépek - mentem ki ezúttal tényleg. Albi még ott maradt. Ő baja.

Leila

A próba végén átmentem a másik próbaterembe. Albi nem volt ott.
- Albi merre van?
- Itt vagyok - jött be az ajtón.
- Jó, na akkor kezdjük - álltam be és megmutattam Kaminak és Annának a koreográfiát, amit a dajka, Capulet-né és Júlia táncolnak. Egész hamar megtanulták, ami jó hír. Akkor ezután jöhetett a báli tánc. Nos, ezen lesz még mit finomítani, de nem ment annyira rosszul. A próba végén mindenki elindult haza. Engem ma is kint várt Adrián. Kézenfogva mentünk haza. A kapunkban elköszöntünk egymástól és bementem. A szobámban megírtam a leckémet utána lementem a pincébe gyakorolni.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Olyan egy órával később hallottam, hogy csengettek. Felmentem, de addigra anya már kinyitotta az ajtót. Jaj ne!
- Jó napot, Leila itthon van? - kérdezte Levi.
- Ööö igen - válaszolt furcsán anya.
- Mit akarsz, Levi? - álltam anya mellé. Anya összeráncolt szemöldökkel meredt az ajtóban álló fiúra.
- Elnézést, Szabó Levente vagyok - mutatkozott be, mire anya remegő hangon mutatkozott be neki.
- Havasiné Liliána - mutatkozott be anya is.
- Anya, minden rendben? - néztem anyára, mire ő bólintott és valamit motyogott miközben elment. Ez meg mi volt?
- Miért jöttél? - fordultam vissza Levihez.
- Segítenél?
- Miben?
- Hát gyakorolni a kor... - nem engedtem, hogy befejezze, mert befogtam a száját.
- Nem tudok itt segíteni, ne haragudj!
- Miért?
- Nem tudják, hogy táncolok. Ha ennyit akartál, akkor szia! - csuktam rá az ajtót és anya után mentem. A konyhából hangokat hallottam.
- Minden rendben? - kérdezte Rozi néni.
- Nincs - válaszolt anya.
- Mi a baj?
- Láttam. Újra láttam -  sírta el magát anya. Értetlenül figyeltem. Mi az, hogy újra látta?
- Anya, minden rendben? - mentem be a konyhába. - Persze, kicsim - nézett rám könnyezve. Összeszorult szívvel néztem rá. Azért rossz volt így látni a saját anyámat.
- Rendben - suttogtam és felmentem a szobájukba. Szerencsémre apa dolgozott, így tudtam egy picit kutatni. Benéztem a szekrényükbe, de csak ruhák és cipők voltak bent. Már épp beakartam csukni, de valamit megláttam fent. Egy kis doboz volt az. Megpróbáltam levenni, de nem értem el. Ekkor lépteket hallottam. Rémülten becsuktam a szekrény ajtaját és kimentem onnan. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet abban a dobozban.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok , remélem tetszett ez a rész! Levi miért nézte Leilát? És Albi miért ment Levi után? Vajon, hogy értette Leila anyukája, hogy újra látta?

By: M.