November 6. (Kedd)

Tegnap miután kiderült a szereposztás az osztálycsoportba elkezdtük a szervezést. Alapul az Operettszínház musical-jét vesszük, tehát lesz ebben is éneklés meg tánc, na meg pár humoros párbeszéd. A forgató könyvet azt elvállalta Orsi, hogy megírja, a dalok betanítását Fanni a koreográfiát pedig én vállaltam el. A jelmezeket pedig, majd Lilla anyukája csinálja meg nekünk, mert jelmez tervező és varró. A díszletet pedig közösen csináljuk. Miután ezeket megbeszéltük, rátértünk a próbákra. Mindennap délután lesz a suli egyik próbatermében. Hétvégente pedig majd Daniék garázsában. Az előadás az, majd december 15-én lesz. Az úgyis egy szombati munkanap. Tehát több, mint egy hónapunk van összeállítani a darabot. Remélem sikerülni fog.
Reggel kikeltem az ágyból és a szekrényemhez mentem, hogy kivegyem a mai ruháimat. Gyorsan felöltöztem, a hajamat lófarokba kötöttem fel és lementem a konyhába. Ettem egy kis rántottát meleg erdei gyümölcsös teával utána elindultam gyalog a suliba. Útközben összefutottam Albival is.
- Neked nem otthon kéne lenned?
- Már jobban vagyok. Mi volt tegnap a suliban? - érdeklődött Albi.
- Semmi érdekes. Kiosztottuk a Rómeó és Júlia szerepeit.
- Na! Én ki vagyok?
- Tybalt. Tudod, aki halálosan szerelmes Júliába.
- Ja, vágom és ki Rómeó?
- Levi.
- Levi? Levi fog engem megölni?!
- Aha.
- Oké és én kit fogok kinyírni?
- Patrikot, mert ő fogja Mercutiót játszani.
- És ki a szerencsés Júlia? - vigyorodott el. Mély levegőt vettem és kinyögtem.
- Én - néztem rá, mire ő megtorpant.
- Te? Te leszel Júlia?
- Igen.
- Hű, és a pasid mit szólt hozzá?
- Még nem mondtam el neki. Ma fogom.
- Hát, jó. Biztos jók lesztek együtt... Levivel - indult el.
- Na, álljon meg a menet Albert! Neked mi bajod van?
- Nekem? Semmi!
- Pedig van valami, mert jó egy hónapja te és Levi is meg vagytok húzatva!
- Te inkább próbálj meg kimaradni belőle, oké? Senkinek se fogsz ártani vele, ha nem tudod. Sőt, élheted tovább a boldog életedet Aladárral.
- Adrián - sziszegtem.
- Akkor vele - forgatta meg a szemeit és tovább ment. Nem értem mi van a fiúkkal. Mindketten zakkantak. És még, hogy a lányok a bonyolultak. Ch. Egyedül mentem tovább. A suliban felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat utána elindultam a termünk felé, de valaki meggátolt ebben. Adrián volt az.
- Már nem is köszönsz? - kérdezte mosolyogva, mire egy puszit nyomtam az arcára.
- Ne haragudj. Képzeld én leszek Júlia.
- Na, az nagyszerű!
- Igen és nem hiszem, hogy egy darabig bármit tudnánk csinálni, mert sokat kell gyakorolnunk a darabra.
- Megértem és egyáltalán nem probléma. Biztos te leszel a legszebb Júlia - hajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Már majdnem összeértek az ajkaink, de valakinek bele kellett rondítania a szép pillanatba. - Leila, nem tudod... ó bocs, valamit megzavartam? - kérdezte Levi.
- Mit nem tudok? - hagytam figyelmen kívül a mondat utolsó felét.
- Albival mi van?
- A te haverod és engem ebből hagyjatok ki, köszi - néztem rá. Nem mondott semmit, csak beletúrt a hajába és visszament a terembe.
- Mi a baj?
- Semmi, csak megzakkant Levi és Albi. De most megyek, szia! - nyomtam egy puszit a szájára és én is bementem a terembe. Leültem Kami mellé és igyekeztem nem hallgatni a két fiú agymenését. Olasz kultúra után átmentünk a saját termünkbe bioszra. A tanárnő lebetegedett ezért dupla angolunk volt mr Taylor tanár úrral. A dupla angol után mehettünk dupla tesire. Az öltözőben átöltöztünk és együtt fociztunk, mert a két tanár valamit megbeszélt. A tesi után mentünk olaszra végül az utolsó óra irodalom volt.
- Lapokat elő, dolgozat! - kezdte köszönés nélkül a tanár. Nyafogva vettük elő az üres lapokat. Nógrádi lediktálta a kérdéseket utána kaptunk negyed órát, hogy megoldjuk. Én természetesen üresen adtam be. Mikor lejárt az idő Lilla összeszedte a lapokat és odaadta a tanárnak. Gyorsan átnézte a lapokat, de egyet felemelt. - Ez kié? - lobogtatta meg a hófehér lapot, mire lustán felemeltem a kezem.
- Remélem tudod, hogy ez mit jelent Havasi!
- Azt, hogy hibátlan? - kérdeztem szemtelenül. Nógrádi feje kezdett elvörösödni, majd kitört a vulkán.
- MOST AZONNAL HÚZZÁL KIFELÉ! - üvöltötte el magát, mire felálltam és kimentem volna, de csengettek.
- Még mindig kimenjek?
- Az idegeimre megy, Havasi! - morogta dühösen, majd fogta a cuccát és kiment az ajtót becsapva maga után.
- Mostmár tuti, hogy nem én leszek a kedvence - vontam vállat és eltettem az irodalom cuccomat. A táskámat a vállamra kaptam és elindultam a többiekkel a nyomomban a próbatermek felé. Lent mindenki ámulva nézett szét. Benyitottam az egyikbe és ledobtam a táskámat a földre. - Na akkor, mivel kezdjük? - csaptam össze a tenyereimet.
- Szerintem a koreográfiával - tanácsolta az ajtónak dőlve Albi.
- Jó - forgattam meg a szemeimet és beállítottam a többieket. Lassan elkezdtem mutogatni a nyitó jelenet lépéseit.
- Na? - kérdeztem a végén.
- Ez egész könnyűnek tűnik - nézett rám Orsi.
- Jólvan akkor csináljátok utánam - kértem és elkezdtem lassan táncolni, miközben a fejemben a nyitó zene szólt.

««««««««««««««««««««««««««««««««

A próba végére már egész ügyesen ment nekik a nyitó jelenet tánca. Márcsak a többi kell.
- Ügyesek voltatok. Gyakoroljatok sokat és akkor holnap tovább haladunk a következő koreográfiával - mondtam nekik, mikor elhagytuk a suli épületét. Kint hazaindultam volna, de valaki állt a fal mellett.
- Hát te mit csinálsz még itt? - kérdeztem meglepetten Adriántól.
- Megvártam a barátnőmet - villantott egy szívdöglesztő mosolyt. A pillangóim pedig rögtön vadul kezdtek csapkodni. Megfogta a kezem és hazakísért. A kapunkban elköszöntünk egymástól és én bementem. Egyből a szobámba mentem megírni a leckét utána lementem a pincébe a következő koreográfiát összeállítani a Gondolj a házasságra zenéjére.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon mi lehet Albi baja?

By: M.