Október 22. (Hétfő)

A hétvége valami fantasztikusan telt. Szombaton átmentem Adriánékhoz és egésznap filmet néztünk. Megnéztük a Step Up összes részét és néhány Marvel filmet is (pl a Bosszúállókat). Nagyon jól éreztem magam náluk és szerintem a szülei is megkedveltek engem. Na meg a húga. Életem egyik legjobb hétvégéje volt!
Reggel álmosan keltem fel. Talán nem kellett volna sokáig chatelni Adriánnal. Na mindegy. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez csoszogtam kivenni azt a borzalmas blézert, a térdig érő rakott szoknyát és a suli logójával ellátott sálat. Felöltöztem utána begöndörítettem a hajamat, tettem fel egy leheletnyi sminket utána lementem. Ma reggeli nélkül indultam el a suliba. A buszmegállóban sok ünneplős diák állt. Mikor megjött a busz, mind felnyomorogtunk és lassan elindult a Szent Márk felé. A suli előtt leszálltunk és bementünk. A szekrényembe betettem a vékony kabátomat, de volt benne egy szórólap.

Gyertek el 2018. október 31-én (szerdán) a Szent Márk halloween-i jelmezbáljára! Délelőtt féltizenegytől halloween vetélkedő, majd este hattól este kilencig jelmezbál (belépés csak RÉMISZTŐ JELMEZBEN) és karaoke party a tesi teremben!

Érdekesen hangzik. Becsuktam a szekrényem ajtaját és a terembe mentem. Bent volt mindenki.
- Úristen, de jó a hajad! - visított Kami.
- Ne visíts, kérlek!
- Bocsii - kuncogott, mire leültem mellé. - Utálom ezt a szoknyát! Nagynak tűnik benne a fenekem - fészkelődött Kamilla.
- Nekem meg a blézer kényelmetlen. Mellben kicsit, mintha szűk lenne - panaszkodtam én is. Egymásra néztünk, és ennyivel meg is beszéltük a dolgokat. Pontban nyolckor a diri a tévén keresztül mondott valami beszédet, majd háromnegyed kilenckor elindultunk a tesi terembe megnézni az október 23-ai műsort, amit a 11.A adott elő. Egész ügyesek voltak és még érdekes is volt.
- Ez jobb, mint amit a mostani 12.B csinált - fordult hátra Levi.
- Igen?
- Aha. Mindig a tizenegyedikesek csinálják az ilyen műsorokat. Habár tavaly a tizedikesek csinálták a március tizenötödikeit - gondolkodott el. - Te Albi! - suttogott a mellette ülőnek, mire az kómában fordult felé.
- Mi az? Kiszabadították már Táncsicsot a börtönből? - fordult körbe, mire mögülem hirtelen egy kéz nyúlt át és fejbe csapta Albit.
- Ez október huszonhárom! Juhász tanár úr biztos idén is meg fog buktatni, ha így figyelsz - rázta meg a fejét Török, majd tovább ment.
- Aucs - fogta a fejét.
- Hogy van most, hogy melyik osztály csinálja a műsort?
- Haver! Ezért keltettél fel?
- Igen!
- Ahj, asszem a tizenegyedikesek csinálják az október huszonharmadikait, a tizedikesek a márciusit, a kilencedikesek pedig mindig a Rómeó és Júliás baromságot.
- Mi van a Rómeó és Júliával? - kérdeztem, mire engem is fejbe csaptak. - Csöndesebben 9.B! - szidott le Török. - Elnézést - suttogtam és inkább tovább figyeltem a műsort. A darab végén mindenki tapsolt, majd elindultunk ki a tesi teremből.
- Na akkor mi van a Rómeó és Júliával? - érdeklődtem a fiúktól.
- Ebben a suliban minden év decemberében a kilencedikesek újra alkotják Shakespeare Rómeó és Júliáját. Ebben az a jó, hogy nem kell sablonosnak lenni, mert tükrözheti az osztályok sajátosságát - magyarázta Levi.
- És, hogyan döntik el, hogy melyik osztály csinálja?
- Sorsolással. A halloween bulin szokták ezt bejelenteni, hogy az adott osztálynak legyen ideje felkészülni.
- Tavaly kik csinálták?
- A C-sek, de az nagyon unalmas volt - ásított bele Albi.
- Értem.
- Tele nyomták rímekkel és korhű ruhákkal. Fú, öcsém! Valami borzalom volt! - folytatta Albi, majd Levi is megszólalt.
- Te nem éppen C-s voltál? - kérdezte vigyorogva a fiú.
- De, és épp ezért nem vettem részt rajta.
- Nem te voltál Lőrinc barát? - kezdett vihogni Levi.
- Pukkadj meg, Levente! - vonult el sértetten Albi. - A dajka szerepe jobban illett volna rád! - folytatta Levi, mire Albi bemutatott neki egyet.
- És a végzősök mit szoktak csinálni?
- Ők? Nos, ők teljes mellbedobással készülnek a szalagavatóra, az évvégi tánc bemutatóra, a ballagásra, a végzősök báljára és az érettségire. Nekik ennyi a szerepük az utolsó Szent Márkos évükben. Ők már ezeken mind túlestek így nekik csak ennyi maradt - magyarázta Levi, hazafelé. - Értem - bólintottam.
- Egyébként jó a hajad - mosolygott, majd elment. Megráztam a fejem és bementem a házba. Bent rögtön a szobámba mentem, hogy végre megszabaduljak attól a borzalmas blézertől. Átöltöztem utána leültem a laptopom elé. Messengeren épp hívást indítottak.
- Szia, Leila - köszönt bele mosolyogva Adrián. - Szia - mosolyogtam bele.
- Nahát, de jól áll így a hajad!
- Köszi - tűrtem a fülem mögé egy előre lógó tincset és tovább beszélgettünk. Egy órával később edzésre kellett mennie, így elköszöntünk egymástól. Épp kiakartam kapcsolni a gépem, amikor jött egy üzenet rajta.

Adrián: Eljönnél velem a jelmezbálba?

Mosolyogva olvastam el és rögtön bepötyögtem neki a választ, majd elküldtem.

Leila: Természetesen😊

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.