Október 19. (Péntek)

Reggel vidáman keltem ki az ágyból és a jó kedvemet még a szürke idő sem tudta elvenni. Gyorsan kipattantam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruháimat. Felöltöztem, kifésültem a hajamat, majd a táskámmal a hátamon lementem reggelizni. Ettem egy lekváros kenyeret utána elmentem a buszmegállóba. Remélem ma is a buszon lesz Adrián. - Szia - köszöntem Albinak, de ő nem köszönt vissza, hanem a telefonját nyomkodta. Közelebb mentem hozzá és láttam, hogy be van dugva a fülébe a fülhallgatója. Óvatosan kihúztam és újra köszöntem neki. - Szia, Albi!
- Ja, szia. Bocs - nézett rám egy aprócska mosollyal az arcán.
- Minden rendben?
- Ja, persze. Mondhatni.
- Ha gondolod nekem elmondhatod.
- Áh, csak a szüleim tegnap balhéztak otthon - legyintett, mire én annyira megsajnáltam, hogy megöleltem.
- Sajnálom - suttogtam.
- Ugyan, ne sajnáld - válaszolta. Addig álltunk így, míg megnem jött a busz. Felszálltunk rá és elindultunk helyet keresni. - Lele nem jössz ide? - kérdezte Adrián. Vigyorogva mentem oda hozzá. - Dehát én szoktam így hívni! - morogta Albi.
- Jaj, ne legyél már ennyire gyerekes - néztem rá, majd leültem Adrián mellé.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva.
- Szia, jól nézel ki - kacsintott, mire a fejem egy érett paradicsommal is versenybe szállhatott volna.
- Mindjárt szivárványt hányok - forgatta meg a szemeit Albi.
- Most mi bajod van? - néztem rá kérdő tekintettel. - Semmi - ment hátra. Értetlenül néztem utána.
- Neki meg mi baja?
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. A suliig sokat beszélgettünk. Főleg a tegnapról. - Hétvégén is átjössz?
- Persze!
- Okés - mosolygott. Mikor a sulihoz értünk leszálltunk a járműről és elindultunk az épületbe. Bent elköszöntem Adriántól és a szekrényemhez mentem. Betettem a dzsekimet és a terembe mentem. Az első óra matek volt és dogát írtunk, amire készültem. Csengetés után bejött Bebesi és a táblára felírta a feladatokat. Mindet leírtam és mindegyikre tudtam a megoldást. Ilyen se volt még. A dogára volt húsz percünk utána tovább haladtunk. Matek után fogtuk a tesi cuccunkat és az öltözőbe mentünk. A lányokkal átöltöztünk, majd az udvarra mentünk. Kövesi kint várt minket. Miután már mindenki kint volt megfújta a sípját, hogy figyeljünk rá.
- Mivel nincsen Poór tanár úr, ezért ma a fiúk is a lányokkal fognak tesizni! Bemelegítésnek öt iskola kör! Mehet! - fújta meg ismét a sípját, mi pedig futásnak eredtünk. Ráérősen futottam, amikor Patrik futott mellém.
- Te, mi baja van Albinak?
- Nem tudom, miért?
- Mert olyan búval baszott fejet vág - nézett hátra, mire követtem a tekintetét. Elég ramatyul nézett ki. Annyira sajnáltam szegényt.
- Leila, vigyázz! - szólt rám Patrik, de késő volt és orra buktam egy gödörben. - Jól vagy? - nyújtotta a kezét én pedig elfogadtam. - Igen, csak saras a ruhám - húztam el a számat.
- Legyen ez a legnagyobb bajod. Na gyere - kezdett futni. Követni akartam, de ahogy ráálltam a jobb lábamra éles fájdalom nyilallt belé. - Mi a baj? - kérdezte mellém érve Albi.
- Nem tudok ráállni a lábamra - panaszoltam el neki, mire fogta a kezemet és átlendítette a vállán és így támogatott engem. - Köszi - néztem rá hálásan. - Nincs mit.
- Mi történt, Leila?! - kérdezte Kövesi tanárnő.
- Egy gödörben megbotlottam és fáj a lábam.
- Jó, Albert kísérd el az orvosiba - nézett a mellettem álló fiúra, aki bólintva tette, amit kért a tanárnő.
- Egyébként, mi volt a bajod reggel? - törtem meg a csendet az orvosiba menet.
- Nekem? Az égegyadta világon semmi. Szar napom volt tegnap... és ma is. Ennyi - felelte. - Levi tényleg megfázott?
- Ja. Mondta?
- Hát találkoztam vele, miután hazamentem.
- Értem. Hát figyelj, szerintem hallgass rá az apjával kapcsolatban, mert valami nagyon nem kóser az öreggel. Oké?
- Jó, de mi ez a titokzatosság vele kapcsolatban?
- Hosszú sztori és ha akarja, akkor majd Levi elmeséli. Csak legyél türelemmel és kerüld a faterját. Vili?
- Világos - bólintottam. Az orvosiba belépve a suli doki megnézte a lábam és csak zúzódás. Visszamentünk a többiekhez és én az óra végéig ültem. Tesi után Kami és Timi támogattak engem vissza az öltözőbe. Lassan átöltöztem utána elindultunk az olasz terembe. Olaszon szó dogát írtunk, ami kivétel nélkül ment mindenkinek. Olasz után biológia jött, ahol a nyitvatermőket vettük. Az utolsó óra osztályfőnöki volt.
- Gyerekek, hétfőn ünneplőbe gyertek utána pedig halloweenkor délelőtt tízre gyertek be, mert lesz egy kis halloween vetélkedő, majd az este folyamán egy jelmezbál és karaoke party. Kellemes hétvégét - engedett haza minket Faragó. Sántikálva mentem ki a suliból. Adrián kint várt.
- Hát veled, meg mi történt? - kérdezte aggódva. - Egy kis tesi baleset. Nem hiszem, hogy fogunk tudni, majd gyakorolni a hétvégén - hajtottam le a fejem szomorúan, mire ő a kezével az állam alá nyúlt, hogy rá nézzek.
- Nem is gyakorolni akartam, hanem valami filmet nézni veled - erre a kijelentésére vadul kezdett dobogni a szívem. A gyomromban valami fura bizsergést éreztem, mintha milliónyi pillangó akart volna kitörni.
- Igen?
- Igen. Na, benne vagy?
- Igen! - lelkesedtem. - Rendben, ha fájni fog a lábad, akkor átmenjek én hozzátok?
- Nem, addigra biztos rendbe jön. Megyek én, ha nem gond.
- Rendben, de azért hazakísérhetlek?
- Persze - mosolyogtam, mire megfogta a kezemet és így mentünk haza hozzánk. Azt akartam, hogy ne érjen véget az a pillanat, de a kapunkban szembesültem a szomorú valósággal, hogy most búcsúzkodni kell. - Akkor holnap tízkor jó?
- Tökéletes. Szia, Adrián - indultam be, de megragadta a karomat és egy puszit nyomott a számra.
- Szia, Leila! - intett, majd elment. Én pedig teljesen lesokkoltan néztem utána. Istenem, teljesen belezúgtam!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.