Szeptember 9. (Hétfő)

„ - Hé, csend! Tudjátok meg ti magatok. Gyere be - szólt ki, mire az ajtó kinyílt és belépett rajta egy... ”

Egy lány, akiről üvöltött a származása.
- Mutatkozz be kérlek - nézett a lányra Faragó. - Rendben van. Sziasztok, a nevem Kolompár Kornélia, de a barátaimnak csak Kori vagy Lia. Elekről költöztünk ide. 15 éves vagyok és van egy kutyám, akit Pufinak hívnak. Hát ennyi lenne - tárta szét a karjait. Mi nem szóltunk egy árva szót sem. - Rendben Lia, köszönjük a bemutatkozást. Ülj le egy szabad helyre - mutatott a teremben szét. A lány tanácstalanul nézett szét, majd megindult leghátra. Faragó még mondott a lánynak pár biztató szót, majd helyet cserélt Nógrádival. A tanár bemutatkozott Kornéliának, majd kezdetét vette az irodalom óra. Csengetés után sokan kimentek a teremből. Kornélia egyedül maradt a teremben. Kicsit megsajnáltam, de amit apa mondott a cigányokról, inkább nem kezdeményeztem, mert kitudja milyen szándékai vannak ennek a lánynak. A szünetben egyedül mentem a büfébe, mert Kami a levelezőtársánál van. A folyosón sétálva megláttam a távolban Gergőt. Mosolyogva lépkedett felém, akárcsak az álmomban.
- Szia, Lele! - ugrott elém hirtelen Albi, mire én rémülten ugrottam egyet hátrébb. - Nénikédet, Albert! - kiabáltam rá. - Na, mi a baj? Csak nem morcik vagyunk? - gügyögött nekem.
- Albi, legyél már komolyabb légyszi! És pénteken mit kerestél az ágyamban? Hm?!
- Te kérted, hogy ne menjek el, meg hogy maradjak ott veled - magyarázta meg. Összeráncolt szemöldökkel meredtem magam elé. - Aha, biztos. Azért bocsi, fáradt voltam, agyilag zokni és... - folytattam volna, de Albi feje közeledni kezdett felém.
- Albi, mit csinálsz? - suttogtam elhaló hangon. Ő nem válaszolt. Lehunytam a szemeimet és vártam a... semmit. A szemeim azonnal kipattantak. Albi egy huncut mosollyal nézett rám.
- Most mi az?
- Azt akartad, hogy megcsókoljalak, nem?
- M-mi? E-ez badarság! - mentegetőztem, mert számomra érthetetlen okokból kifolyólag tényleg azt vártam, hogy megcsókoljon. Basszus, mi van velem?!
- Persze, álmodj királylány - kacsintott rám, majd felment a terembe.

Albi

Úristen, majdnem megcsókoltam Lelét! Sajnos csak majdnem. De ő lehunyta a szemeit, tehát várta! Vagy csak ronda vagyok, na jó ez kamu (XD). De amilyen gyorsan tagadta biztos, hogy akarta volna. Én hülye barom! Miért nem csókoltam meg? Beszélnem kell vele! Minél hamarabb. Miközben ezen gondolkodtam neki mentem az új lánynak. - Bocs - kerültem ki. - Várj, kérdezhetek valamit? - szólt utánam Karolina, vagy mi a neve. - Meg volt - mentem volna a helyemre, de csak nem fejezte be.
- Ha nem tartoznék a kisebbségbe akkor is így viselkednétek velem? - kérdezte. Egy darabig gondolkodtam ezen. - Fogalmam sincs - válaszoltam végül és leültem a helyemre. A lány bólintott és kiment a teremből. Lele értetlenül nézett utána, de megrázta a fejét és bejött. - Miért is gondolod, hogy azt akartam, hogy megcsókolj? - támaszkodott meg a padomon.
- Lehunytad a szemeidet és suttogtad a nevem - vigyorogtam rá.
- Mi van ha ronda vagy és ezért?
- Au, Lele! Ez szíven ütött - kaptam drámaian a szívemhez. - Nehogy a mentő vegyen el Rómeó - lökte el magát a padtól és leült a helyére. Nevetve ráztam meg a fejem. - Hé, Lele! Délután kijössz a deszka parkba?
- Még mindig nem tudok deszkázni.
- No problematika, majd a profi megtanít - kacsintottam rá, mire mosolyogva forgatta meg a szemeit. Imádom ezt a lányt.

Leila

A nap végén hazamentem letenni a cuccomat utána egyenesen a deszka parkba mentem. Vajon mit akar Albi? Mikor odaértem megláttam, hogy épp egy korláton csúszott végig. Mikor földet ért én tapsolni kezdtem neki. Meglepetten fordult felém.
- Szia, már vártalak.
- Szia. Miért kellett ide jöjjek?
- Beszélni szeretnék veled - váltott hangnemet. Még egyszer sem hallottam ilyennek őt. - Rendben és miről?
- Emlékszel mikor tavaly bekattantam? - kérdezte, mire csak némán bólintottam. - Na és arra is, hogy mit mondtam azután?
- Azt, hogy azt hitted belém zúgtál, de aztán kiderült, hogy csak fellángolás volt - feleltem. Ezen csak elmosolyodott. - Életem legnagyobb hazugsága. Nem fellángolás volt, csupán azt akartam elhitetni veled. Még mindig szeretlek Havasi Leila! Lennél a barátnőm? - lépett közelebb hozzám. Döbbenten figyeltem az előttem álló fiút.
- Albi én... - kezdtem, de olyan gombóc volt a torkomban, hogy több hang nem hagyta el a számat. De egyébként sem tudtam volna mit válaszolni. Erre nem voltam felkészülve, habár az álmom... Albi közelebb jött hozzám. Mélyen belenézett a szemeimbe.
- Hallgass a szívedre, Leila - suttogta. Lehunytam a szemeimet, hogy átgondoljam a dolgokat. Mikor alaposan átgondoltam kinyitottam a szemeimet és felnéztem rá. Nem mondtam semmit, csak lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Albi bele mosolygott a csókunkba miközben szorosabban húzott magához. Mikor levegő hiány miatt elváltunk, mosolyogva nézett rám. - Akkor ezt vehetem igennek?
- Ühüm - bólintottam és újra megcsókoltam.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Az új diák lány és a kisebbséghez tartozik. Vajon az osztály idővel képes lesz befogadni őt? Na és ki örül az Alle vagy Lebi párosnak? Vajon Leila számára Albi lesz a nagy Ő? Majd kiderül :)

By: M.