Szeptember 6. (Péntek)

~ A suli folyosóján sétáltam, amikor megláttam, hogy Gergő mosolyogva közeledik felém. A szívem sebesebben kezdett verni. Gergő pár milliméterrel tőlem állt meg. - Gyönyörű vagy - simított ki egy sötét tincset az arcomból. Lehunytam a szemeimet és megcsókolt. Szenvedélyesen csókolt, majd mikor elhajolt tőlem kinyitottam a szemeimet. - Nagyon jól csókolsz, Lele - mosolygott rám Albi. ~ - ÁÁÁ! - sikítva riadtam fel. Az ajtóm hirtelen kinyílt és Levi rontott be rajta.
- Mi az?! - nézett körbe egy... Egy esernyővel a kezében(?). - Csak rosszat álmodtam - ziháltam. Levi leült az ágyam szélére és magához ölelt.
- Mit álmodtál?
- Gergő megcsókolt a suliban... - kezdtem, de félbe szakított. - Ez tényleg egy rémálom.
-Nem ez volt a rémálom része, hanem az, hogy mikor elhajolt tőlem akkor nem Gergő állt előttem, hanem Albi és azt mondta, hogy „nagyon jól csókolsz, Lele” - fejeztem be a mesélést.
- Uh, ez tényleg durva - vakargatta a fejét. - Az - dőltem vissza az ágyba.
- Próbálj meg pihenni. Jó éjt, húgi - puszilta meg a fejemet és kiment a szobámból. Visszafeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni. Csak sajnos, ahányszor lehunytam a szemeimet Albit láttam magam előtt, ahogy megcsókolt. Szép kis pihenés, mondhatom...
Reggel karikás szemekkel keltem ki az ágyból. Azután az álom után egy szemhunyásnyit se sikerült aludnom. A szekrényemből kiszedtem a mai ruháimat, felöltöztem utána levánszorogtam a lépcsőn. A konyhába le akartam ülni a székre, de olyan fáradt voltam, hogy mellé ültem. - Leila, jól vagy?! - jött a konyhába Levi. - Aha, csak a szék mellé ültem - álltam fel a földről.
- Aludtál te egyáltalán az éjjel?
- Nem. Ha lehunytam a szemeimet, akkor Albit láttam magam előtt.
- Aha és inkább egész éjjel fent voltál - segített leülni a székre. - Minden világos - tette hozzá. Válaszképp csak megforgattam a szemeimet. Reggeli után elindultunk a suliba. Levi nagyon figyelt rám a székes "incidens" után. - Levi, nem kell vigyáznod rám. Nagylány vagyok már - viccelődtem álmosan. - Nem érdekel és siessünk mert elkésünk a nulladikról - húzott maga után. A suliba belépve egyenesen a termünkbe indultunk (igaz, párszor majdnem pofára estem, de ez mellékes). A terembe belépve rögtön a helyemre mentem leülni.
- Látom tele vagy energiával - nevetett Albi.
- Te csak ne nevess! Mert ha nem másztál volna be az álmomba, akkor most talán kipihentebb lennék - néztem rá tikelve. Albi értetlenül nézett rám. - Mi van?
- Semmi, hagyjuk - hajtottam le a fejem a padra. Albi erre nem mondott semmit, csak elment. Én pedig közben elaludtam.

««««««««««««««««««««««««««««««««

- Kedves Havasi Leila, ideje lenne felébredni, nemde? - hallottam tompán egy női hangot. Lassan pislogva nyitottam ki a szemeimet és Bebesi állt előttem. - Elnézést tanárnő!
- Elhiszem, hogy pénteken nulladik órában még fáradtak vagytok, de ne aludjatok az órán! - ment vissza a táblához. Én meg igyekeztem figyelni és nem elaludni. Matek után jött egy kémiánk, ami roppant unalmas volt. Kémia után olasz következett Rossi tanár úrral, majd egy biosz, föci, tesi és végül rajz. A nap végén élőhalottként vánszorogtam haza. Végre véget ért az első hét! A szemeim majd' leragadtak és éreztem, hogy dőlök, de valaki elkapott. - Jól vagy, Lele? - kérdezte aggódva Albi.
- Persze, kutya bajom - vigyorogtam fáradtan. - Persze, persze. Gyere haza kísérlek - állított talpra és segített haza menni, de szinte minden második lépés után elestem volna. (Egy totyogósnak éreztem magam abban a pillanatban). Már vagy ezregyére estem volna el, mikor Albi újfent megtartott. - Jólvan, remélem Levi nem akar megölni ezért - motyogta, majd felkapott engem menyasszony pózba és úgy vitt haza.
- Albi, tudok menni egyedül is - motyogtam miközben átkaroltam a nyakát.
- Látom - nevette el magát halkan.

Albi

Lele szorosabban karolta át a nyakamat, miközben a fejét a mellkasomba fúrta. Mosolyogva vittem tovább. Mikor a házukhoz értünk becsengettem. Pár perccel később a nagymamájuk nyitott ajtót.
- Jézusom, mi történt vele?! - kérdezte rémülten a nagyija.
- Semmi, csak fáradt volt és... azt hiszem elaludt - néztem a mélyen szuszogó lányra. - Vidd be a szobájába és fektesd le - állt félre az útból, hogy be tudjam vinni Lelét. A házba belépve egyenesen felmentem az emeletre és célegyenesen elindultam a lány szobájához. Benyitottam a szobájába és óvatosan letettem az ágyra. Felegyenesedtem és mosolyogva néztem rá. - Maradj itt - motyogta álmosan. Értetlenül néztem rá. - Ne menj el, légyszi - kérlelt. Egy darabig gondolkodtam, majd lefeküdtem mellé az ágyára. Közelebb kúszott hozzám és a mellkasomba fúrta a fejét. Annyira magával ragadott a pillanat, hogy átöleltem. Tudtam, hogy ezzel hibát követek el, de nem érdekelt, mert tavaly hazudtam neki. Nem fellángolás volt. Még mindig szeretem. Lassan simogatni kezdtem a haját és lassan engem is elnyomott az álom.

«««««««««««««««««««««««««««««««

- Szép jó reggelt tubicáim - suttogott valaki. Rémülten nyitottam ki a szemeimet. Levi képével találtam szembe magam. Túl közel az arcomhoz. - Jesszus! - ültem fel hirtelen. Óvatosan Lelére néztem, aki még mindig aludt. Visszanéztem Levire. - Ööö... ez nem az aminek látszik - kezdtem mentegetőzni.
- Tudom, hogy még mindig bele vagy zúgva a húgomba és, hogy te hoztad haza, mert annyira fáradt volt - magyarázta. - Oké, akkor ez az aminek látszik. De nem akartam, mert van az a szabály, hogy a legjobb haver tesójával nem kezdünk ki.
- Figyu, haver. Ameddig nem Gergővel van, addig nekem oké a dolog.
- Huh, kösz - nyugodtam meg. Felálltam Lele ágyáról és kimentünk a szobájából. - Egyébként... csajosan fogalmazva, édik vagytok - rebegtette a szempilláit. - Ezt ne! Rohadt para - kértem, mire kitört belőle a röhögés. Átmentünk az ő szobájába és videójátékoztunk egy kicsit. Este felé hazamentem. - Te vagy az Albi? - kérdezte anya. - Igen, anya! Hol van Andy?
- Nem sokára jön - válaszolt a konyhából, de ebben a percben lépett be a bejárati ajtón a bátyám.
- Szevasz, öcskös! - borzolta össze a hajamat Andy. - Csá!
- Merre bóklásztál ma, hogy haza sem jöttél? Csak nem csaj van a dologban? - húzogatta a szemöldökét sejtelmesen. - Öhm, de. Hazavittem az egyik osztálytársamat, mert egész nap totál K.O volt.
- Valaki szerelmeeeeees - boxolgatott a vállamba. - Jó, talán! Befejeznéd? Kösz. Hű, de álmos vagyok, megyek fürdeni aztán aludni - mentem fel az emeletre. A fürdőbe belépve gyorsan levetkőztem, letusoltam, majd felvettem egy boxert és a szobámba mentem. Befeküdtem az ágyba és a plafont bámultam.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Most betekintést nyerhettetek Albi életébe is és, hogy még mindig szereti Leilát. De vajon a lány is hasonló képp érez Albi iránt?

By: M.