Szeptember 5. (Csütörtök)

Reggel fáradtan ébredtem fel. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem a mai ruháimat és felöltöztem. Mikor elkészültem lementem reggelizni. Ettem egy almát utána kiléptem az ajtón, de egy olyan személy állt előttem, akire nem számítottam.
- Szia, Leila - köszönt egy észveszelytő mosollyal az arcán Gergő.
- Úristen - motyogtam, ő pedig ezen elnevette magát. - Mondtam, hogy édes vagy ilyenkor - mosolyodott el Gergő, majd a kezét nyújtotta felém. Vadul kalapáló szívvel fogadtam el azt. A suliig én voltam a világ legboldogabb lánya, de sajnos a suliban szét kellett válnunk. Az első óra matek volt. Az egész órát végig untam és már nagyon vártam a szünetet, hogy Gergővel lehessek. Csengetéskor fénysebességgel hagytam el a termet. Az egész szünetet vele töltöttem a suliba járó többi lánnyal együtt. Nagyjából az egész nap így telt. A fiúk nem nagyon nézték jó szemmel, de engem nem hatott meg. A nap végén már épp mentem ki a teremből, de valaki megragadta a karomat. Levi volt az. - Kérlek, ne legyél többet Gergővel!
- Miért ne? Ma is eljött elém.
- Hogy mi van?! Tegnap pedig Timiért ment - dühöngött Levi. Értetlenül néztem rá. - Az kizárt.
- Valóban? Timi! - szólt az épp mellettünk elhaladó lánynak. - Igen?
- Tegnap Gergővel jöttél suliba?
- Igen és olyan édes volt - kezdett áradozni róla. - Értem pedig ma jött - feleltem egy győztes mosoly kíséretében. - És neked is vett csokit?
- Hogy mit?!
- Szóval nem - vigyorodott el Timi.
- Ne vigyorogj! - ugrottam volna neki, de Levi lefogott. - Állj le, Leila!
- Nem, kikaparom a szemét!
- Nem mernéd!
- Dehogy is nem, te kis... - nem tudtam befejezni, mert Levi befogta a számat.
- Lányok elég! Látjátok mit tesz veletek ez a szemét? Azt hittem, hogy ti jóban vagytok! - magyarázott Levi. Nem feleltünk egy árva szót sem. A fiú elővette a telefonját és felénk fordította. Nagyon sok lánnyal chatelt.
- Kösz, Levi most jobban érzem magam - felelte kissé összetörten Timi. - Ők mind Gergő exei. Az a gyerek mindet csalta valamilyen formában. Most meg a lányokat akarja összeugrasztani. Ha jól tudom van egy Pesti barátnője, aki nem tudja mi folyik itt - mesélte, mi pedig Timivel összenéztünk. Ugyanarra gondoltunk. - Te féltékeny vagy?
- Mi?! Miért lennék féltékeny egy görényre??
- Oké, oké. Figyi, mi értékeljük ezt, de látszik, hogy nem ismered - tettem a vállára a kezem.
- Tudom, hogy mit beszélek! Titeket akarlak védeni!
- De kitől? Egy rendes sráctól? - kérdezte Timi a tesómtól. Levi idegesen a hajába túrt, majd Timi elé lépett. Mélyen belenézett a lány szemeibe, majd lassan közelebb hajolt az arcához. Mikor már csak pár milliméter volt köztük, Levi nem hajolt közelebb. - Ő nem rendes, ahogy gondoljátok. Ha nem hisztek nekem, akkor hajrá, kellemes pofára esést - mondta a lány szemeibe, majd kikerült minket és elment. Timivel értetlenül néztünk össze.
- Nem is ismeri igazán - feleltem, majd elindultam ki a suliból.

Timi

Egyedül mentem ki az épületből és elindultam haza. Valami fura érzés kerített a hatalmába. Mintha figyeltek volna engem. Biztos, csak beképzelem. Próbáltam nem figyelmet fordítani erre az érzésre, de egyre jobban erősödött bennem. Az egyik utcában megálltam és hátra fordultam. A szemeim kikerekedtek, a lábaim pedig földbe gyökereztek. - Szervusz kislányom - köszönt vigyorogva az a féreg apám. - T-te mit keresel itt?
- Csak szeretném meglátogatni a lányaimat - jött közelebb.
- Ch, nekünk már nincs többé apánk - köptem elé jelezve, hogy mit gondolok róla. - De nagy lett a szád. Akárcsak a nővérednek és annak a ribanc anyádnak - közeledett, mire már a teljes testem kocsonyaként remegett.
- Kis beszari vagy, Tímea - emelte ütésre a kezét. Szorosan lehunytam a szemeimet és vártam az ütést, ami... ami nem érkezett meg. Értetlenül nyitottam ki a szemeimet és megláttam magam előtt Levit.
- Ne merjen kezet emelni rá! - emelte fel a hangját. A szívem vadul kalapált.
- És te ki vagy, hogy így megmondd mit csinálhatok a saját lányommal?!
- Pont az - lökött rajta egyet Levi.
- Áh, szóval te lennél a következő kuncsaftja?
- Fejezd be, te féreg! - üvöltöttem rá.
- Szóval nem tudja, hogy miket csináltál? Miért nem mondod el neki, édeslányom? - az utolsó szót maró gúnnyal ejtette ki. - Hallgass! - üvöltöttem ismét.
- Ugyan, joga van tudni, hogy miket örököltél anyádtól. Ugyanolyan vagy, mint ő. Egy vérbeli kurva - szinte köpte a szavakat, majd Levi behúzott neki. Bennem csak az az utolsó mondat kavargott. Egy vérbeli kurva. Ahogy a fejemben kavargott ez az egy mondat kitört belőlem a sírás. Levi nem mondott semmit csak megölelt, de én ellöktem magamtól. - Mi a baj? - kérdezte, de nem feleltem. Nem bírtam volna egy értelmes mondatot sem kinyögni. Megráztam a fejem és hátrálni kezdtem. - Timi - nyúlt a kezem után, de elhúztam onnan.
- Hagyj békén, Levi - rohantam el sírva. Hála annak a szemétnek újra előtörtek a régi fájó emlékek. Nincs más választásom. Újra meg kell tennem!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon mi lehet Timi múltjában? És mit kell újra meg tennie? A véleményeket várom kommentbe.
Ui.: még nyugodtan lehet jelentkezni a borító készítő versenyre :)

By: M.