Február 26. (Szerda)

Timi

Reggel az ébresztőmre keltem. Kinyomtam és felültem az ágyban. Megdörzsöltem az arcomat, majd kimásztam az ágyból. Lassan a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat és elkezdtem felöltözni. Mikor kész voltam, fogtam a táskámat és lementem reggelizni. Anya épp szendvicset csinált, Laci pedig kávézott. - Jó reggelt - köszöntem nekik. - Neked is jó reggelt - mosolyogtak rám. Leültem az asztalhoz és ettem egy szendvicset utána kimentem a kapun, ahol Levi már várt. - Szia! - csókolt meg, miközben átölelt. Miután elváltak az ajkaink kézen fogva mentünk a suliba.
- Délután nincs kedved mekibe menni? - kérdezte Levi.
- De persze van - mosolyogtam rá halványan. Levi egy puszit nyomott a fejemre és úgy mentünk tovább. A suliba beérve mosolyogva láttam, hogy Leila a helyén ült és Kamival meg Liával beszélgetett. - Szia, Leila! - köszöntem neki. - Szia, Timi! - állt fel és odajött hozzám megölelni. Hamar viszonoztam. Mikor elengedett kérdő tekintettel vizslatott engem. - Valami baj van? - kérdezte halkan.
- Nincs, csak fáradt vagyok. Nem fizikailag, hanem lelkileg - válaszoltam szomorúan. - Minden rendben lesz, oké? Bízz bennem - nézett a szemembe, mire bólintottam.
- Rendben és köszönöm - öleltem meg.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A tanítás nagyon unalmas volt. Mikor az utolsó óráról is kicsengettek mi Levivel elindultunk a mekibe. Levi BigMc-et kért colával és sültkrumplival én pedig sajtburger menüt colával és csokis Mcfreez-zel. Kerestünk egy szabad asztalt és leültünk enni. A kabátomat a székem támlájára tettem és így kicsit látszódtak a régebbi hegeim. Nagyban beszélgettünk, amikor egy kislány ment el mellettünk, majd mikor jött vissza fele megállt és a kezemen lévő vágásokat figyelte. Lassan felnézett rám, majd közelebb jött hozzám.
- Te egy angyal vagy - jelentette ki. Értetlenül figyeltem a kislányt. Nem lehetett több hét évesnél.
- Nem, én nem vagyok angyal - feleltem zavartan. A kislány csak mosolygott. - De te egy angyal vagy.
- Miért lennék az?
- Mert anyu azt mondta, hogy azok akik bántják magukat angyalok és azért bántják magukat, mert itt nem érzik jól magukat és haza akarnak menni a mennybe - mosolygott a kislány. Levivel összenéztünk, majd vissza a lányra. Már kezdtek könnyek gyűlni a szememben. - Tudod... anyukádnak igaza van - néztem rá könnyezve. - Ő is angyal, csak ő már otthon van - válaszolta, majd jött egy férfi. Elnézést kért tőlünk, megfogta a kislány kezét és elmentek.
- És ezt egy kislány mondta - motyogtam döbbenten. - Ugye még nem akarsz haza menni? - kérdezte félve Levi. Erre nem tudtam mit mondani, már elegem van az életemből ezen a nyomorult világon, de itt van nekem Levi, akit szeretek és ő is engem. - Nem - válaszoltam végül. Levi mosolyogva simította meg a kezemet. Mikor megettünk mindent kimentünk a mekiből. Kézen fogva sétáltunk a hidegben. Olyan egy órát sétálhattunk, majd Levi hazakísért engem. - Szeretlek, vigyázz magadra, jó?
- Rendben. Én is szeretlek! - mosolyogtam rá, mire megcsókolt. Még pár percig úgy voltunk, majd bementem a házba. Anya a konyhában beszélgetett Lacival. Köszöntem nekik és felmentem a szobámba. Megírtam a leckémet utána leültem Cresser videóit nézni. Benipowa után ő a másik kedvenc youtuberem, na meg a Pamkutya.

Február 27. (Csütörtök)

A mai nap szörnyű volt. Hihetetlen, ami történt vele. Előtte volt még az egész élet, de ő eldobta azt, hogy megvédje a számára legfontosabb személyt. Levit.
Reggel álmosan másztam ki az ágyból. A szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat és gyorsan felöltöztem utána kivasaltam a hajamat. Mikor kész voltam lementem reggelizni. Reggeli után Levi Timihez ment, én meg egyenesen a suliba. Dani, Ákos és Ági ma is kint álltak. - Sziasztok - köszöntem nekik. - Hali! Szia! Csövi - köszönéseket kaptam aztán bementem a suliba. Török épp egy kilencedikes lánnyal veszekedett. Kikerültem őket és felmentem a terembe. Leültem a helyemre és mivel a lányok (Kami és Lia) még nem voltak bent, ezért Orsiékhoz mentem beszélgetni. - Leila, szombaton nincs kedved eljönni a Demons próbájára? - kérdezte Orsi.
- Demons?
- Igen, ez lett a banda neve.
- De persze, elmegyek - egyeztem bele. Csengetéskor páran bejöttek a terembe. Kami leült mellém, de Lia nem jött, mert kikérte az anyukája erre a napra. Öt perc késéssel Bebesi tanárnő is megérkezett. A matek nagyon unalmas volt. A szünetben Timi jött oda hozzánk. - Sziasztok - köszönt.
- Szia, mizu? - kérdezte Kami.
- Semmi. Tegnap egy kislány a mekiben azt mondta, hogy egy angyal vagyok - mesélte. - Ó, de kedves - mosolyodtam el.
- Nem azért mondta, hanem látta a vágásaimat és neki az anyukája mondta, hogy akik bánták magukat azok angyalok és szeretnének haza menni a mennybe.
- Hű.
- Mondtam, hogy igaza van anyukádnak, erre csak azt válaszolta, hogy az ő anyukája is angyal és ő már otthon van. Annyira megsajnáltam a kislányt. Nem lehetett több hétnél.
- Szegény.
- Levi meg félve kérdezte, hogy ugye nem akarok haza menni. Tudom, hogy nem szeretné, ha elmennék, de elegem van az életemből! Elegem van az apámból, a nagyanyámból és mindenből! - fakadt ki.
- Mi itt vagyunk és segítünk átvészelni mindent - mosolyogtam rá biztatóan.
- Köszönöm, Leila - ölelt meg Timi.
- Erre valók a barátok - suttogtam.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap további része eseménytelenül telt. Suli után hazamentem. Csipogott a telefonom. Instagram értesítésem jött, hogy Timi új bejegyzést tett közzé. Levivel voltak a képen. Rögtön sziveztem és kommenteltem, hogy cukik. Utána eltettem a telefonomat és tovább olvastam. Olyan hét óra körül csengettek. Letettem a könyvet és lementem ajtót nyitni. Timi nővére, Móni állt előttem sírva.
- Levi itthon van? - kérdezte.
- Igen, de mi történt? - kérdeztem félve.

Levi

A szobámban gitározgattam, mikor kopogtak. Letettem a hangszert és kinyitottam az ajtót. Móni állt előttem.
- Szia, baj van? - kérdeztem, mert sírt. Nem mondott semmit csak remegő kezekkel egy lapot nyújtott át nekem. Kinyitottam és elolvastam.

Drága szerelmem!
Sajnálom, amit tettem, de nem volt más választásom. Téged is bántott volna és ezt nem hagyhattam! Szakítani nem akartam veled, mert rossz lett volna látni, hogy szenvedsz, ezért inkább azt tettem amit apám kért. Magamat választottam helyetted, hogy te élhess! Mire te ezt olvasod, addigra én már otthon leszek. Fentről fogok vigyázni rád és a szeretteimre! És szeretném, ha nem hibáztatnád magad, hanem élnéd tovább az életed. Szórakozz, bulizz és szerezz egy kedves lányt, aki úgy szeret téged, ahogy én is tettem és teszem fentről. Szeretlek!
Timi ❤

Mire a végére értem hitetlenül néztem a nővérére. - Sajnálom, Levi - suttogta elcsukló hangon.
- Nem, ez nem lehet! Nem halhatott meg! - üvöltöttem. Móni nem mondott semmit csak átölelt. Ott zokogtam a vállán. Egymást támogattuk, mert én a barátnőmet vesztettem el, ő pedig a húgát. Mikor már nem sírtunk annyira leültünk az ágyamra.
- Miért? - csak ennyit kérdeztem. Móni pedig belekezdett a mesélésbe.

<Móni visszaemlékezése>

Boldogan mentem fel elmesélni Timinek, hogy apát lecsukták zaklatásért. Benyitottam a szobájába, de nem akartam hinni a szemeimnek. Timi a földön feküdt véresen.
- Timi! - mentem be a szobájába. A szemei csukva voltak, a csuklójából pedig ömlött a vér. - Timi, kelj fel! - rázogattam a testét, de nem reagált. A telefonja mellette hevert. Elvettem és megnéztem. Apa írt neki.

István: Vagy te halsz meg vagy pedig a barátocskád! Választhatsz!

Timi: Akkor inkább én!

István: Hajrá, úgy is gyáva ribanc vagy, akárcsak az anyád!

Erre az üzenetre Timi egy képet küldött a véres kezéről és annyit írt, hogy „A kurva anyád a gyáva ribanc, te rohadék mocsok!” válasz már nem érkezett. A telefonját az ágyára tettem és Timi próbáltam élesztgetni sikertelenül. Sírva borultam a testére. Ezúttal sikerült végeznie magával.

<Visszaemlékezés vége>

- Amiatt a mocsok miatt halt meg?!
- Igen. Pedig biztos örült volna, hogy végre lecsukták. Ha hamarabb mentem volna, akkor talán csak a kórházban lenne! De nem! - sírta el magát újból. Könnyezve öleltem meg a nőt. Egyszer még megölöm azt a rohadékot, aki miatt Timi öngyilkos lett!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a szomorú rész... Timi végzett magával, pedig már minden jóra fordult volna. Ha várt volna, akkor máshogy döntött volna.

By: M.