Február 10. (Hétfő)

Az elmúlt időszakban nem történt semmi különös. Albi már múlthéten átiratkozott egy másik budai gimibe. Elég furcsa nélküle az élet az osztályban, de majd hozzászokunk.
Reggel izgatottan keltem fel, mert ma mentem Rómába Franhoz. Gyorsan felöltöztem utána fogtam a bőröndömet és lementem. Anyát már lent találtam és épp reggelit csinált.
- Jó reggelt!
- Neked is. Elvigyelek a reptérre?
- Igen, légyszi.
- Rendben, de előtte egyél - mosolygott rám. Leültem és megettem egy tál müzlit. Anyu is evett utána elmentünk a reptérre. Ott elköszöntem tőle és mentem becsekkolni. Kisebb gyomorgörccsel ültem fel a gépre. Először repültem egyedül. Elfoglaltam a helyem és néztem ki az ablakon. Öt perccel később a gép elindult, majd a levegőbe emelkedett. Vigyázz Róma, jövök!

««««««««««««««««««««««««««««««««««

Alig vártam, hogy végre landoljunk. Mihelyt földet értünk elindultam az ajtó felé. Leszálltam a repülőről és a csomagjaimért mentem. Mikor levettem a fekete bőröndömet a futószalagról olasz barátnőmet kezdtem keresni. - Leilaaa! - rohant felém egy napbarnított, barna göndör hajú lány. Rögtön felismertem.
- Fraaan! - futottam felé én is. Ahogy megöleltük egymást majdnem felborultunk, de sikerült megtartanunk az egyensúlyunkat.
- De jó, élőben látni téged! - mért végig vigyorogva. - Téged is!
- Francesca, nem megmondtam, hogy ne fuss, mint az őrült? - jött felénk egy egész helyes srác. Piszkos szőke haja kicsit kuszán állt, egy fekete vastag pulcsit viselt egy szürke szaggatott farmerrel. Nálam egy fejjel volt magasabb. - Te mit csináltál volna? - kérdezett vissza a lány.
- Ráérősen jöttem volna. Ciao, Stefano Russo vagyok. Francesca unokatestvére.
- Leila Havasi - mutatkoztam be én is.
- Na nyomás haza, csajok - mondta Stefano, majd fogta a bőröndömet és elindultunk a kijárat felé. Kint beszálltunk egy kék kocsiba és elindultunk. Az egész utat végig beszélgettük Frannal. Olyan fél órát utaztunk, mikor Stefano leparkolt egy szép családi ház előtt. - Megjöttünk, köszönjük kedves utasainknak, hogy a fenomenális Stefano car-t választották - fordult hátra mosolyogva Stefano. Kiszálltunk a kocsiból, a bőröndömet kivettük a csomagtartóból és bementünk. Fran benyitott a házba és bementünk. Belül is nagyon szép volt. Egy kis előtérbe léptünk be és onnan nyílt az ajtó a nappaliba és a konyhába. A nappali melletti falnál volt egy fa lépcső sor, ami az emeletre vezetett. - Megjöttünk, anya! - kiabált Fran. Ekkor egy csinos fekete hajú, karcsú mosolygós nő jött ki a konyhából. - Szia, Bianca Marino vagyok, te pedig biztos Leila.
- Igen - bólintottam mosolyogva.
- Remélem jól fogod érezni magad itt Rómában. Francesca mesélte a programot?
- Mondott pár dolgot.
- Rendben van. Remélem nem probléma, hogy Frannal leszel egy szobában. A vendég szoba jelenleg foglalt - sandított Stefanora.
- Nem gond - feleltem. - Rendben. Fran, mutasd meg Leilának a szobádat.
- Oké, gyere! - indult el a lépcső felé. Az emeleten balra fordultunk és a folyosó végén van Fran szobája. Egész szép. A falak barack színűek és sok poszter, meg képek voltak kiragasztva a falra. - Ez az én kis birodalmam.
- Nagyon szép - mosolyogtam rá.
- Ha gondolod elmehetünk a városba egy kicsit.
- Benne vagyok!
- Okés, pakolj ki előtte nyugodtan. Ez a szekrény szabad, oda nyugodtan pakolhatod a cuccaidat.
- Jó - nyitottam ki a szekrény ajtaját és bepakoltam a ruháimat és a többi cuccom. Mikor kész voltam ketten elmentünk a városba. Sok helyen voltunk. Például megnéztük a Colosseumot, akkor a belvárosban voltunk, ehettem igazi olasz lasagnét és utána visszamentünk. Nagyon jól éreztem magam. Mikor visszaértünk felmentünk Fran szobájában és filmet néztünk (az én kedvemért volt rajta magyar felirat). A film végén lementünk a konyhába inni valamit.
- Kíváncsi vagy a sulira? - kérdezte mosolyogva Fran.
- Igen. Úgy tudom, hogy Felipe Ferrari az osztálytársad.
- Igen, a bátyád levelező társa - bólogatott, hogy tudja mire gondolok.
- Ühüm.
- Mi van azzal a sráccal? Albival?
- Semmi. Elment másik suliba.
- Nem hiányzik?
- De, de ha nem féltékenykedett volna, akkor talán most minden rendben lenne és még most is odajárna a Szent Márkba - sóhajtottam, majd beleittam a forró csokimba. Ekkor jött ki Stefano. - Mizu van mikulás? - kérdezte tőlem, mire értetlenül néztem rá. Fran pedig elkezdett röhögni. - Most meg mi van?
- Bajszod lett - nevetett Fran. Rögtön fogtam egy szalvétát és letöröltem a tejszínhabot. - Mostmár jó - vigyorgott a lány. Ezután elmentünk fürdeni, majd lefeküdtünk aludni.

Február 11. (Kedd)

Reggel Francesca ébresztőjére keltem.
- Jó reggelt - nyújtózkodott Fran.
- Neked is - ásítottam. Felkeltem az ágyról és a ruháimért mentem. Gyorsan kikaptam azokat és elkezdtünk öltözködni. Miután felöltöztem kifésültem a hajamat és lementünk reggelizni. Ettünk nutellás kenyeret utána elindultunk a San Marino gimnáziumba. Mikor beléptünk a suliba végig Frant követtem. Felment a lépcsőn és jobbra fordult. Majd a folyosó végén lévő terembe ment be. - Sziasztok - köszönt a bent lévőknek. Akik bent voltak érdeklődve néztek felém. Egy valakit kivéve. - Ciao, Leila! - köszönt vidáman Felipe. - Szia! - mentem oda hozzá és megöleltem. - Azt a mindenit! Október óta sokat változtál - mért végig mosolyogva. - Te is.
- Ugyan! - legyintett nevetve.
- Helló, csinibaba - jött hozzám egy kigyúrt srác. Fekete haja gondosan be volt állítva és az egyszerű pólóján keresztül is kidomborodtak az izmai.
- Leo, szállj le róla! - szólt a srácra (Leora) Fran. - Bocsi, Fran. Leonardo Gomez vagyok.
- Leila Havasi - mutatkoztam be.
- Ésszel, Leo - kacsintott rá Fran.
- Értettem Francesca - hajolt meg színpadiasan a fiú. Ekkor csengettek és egy szőke hajú nő lépett be az ajtón.
- Mindenki vegye elő a történelem könyvét - kezdte a tanárnő, majd megakadt rajtam a tekintete.
- Áh, te lennél a magyar lány?
- Igen, tanárnő. Leila Havasi vagyok - mutatkoztam be illedelmesen.
- Látjátok! Vannak még udvarias fiatalok a Földön! Sokat tanulhattok tőle - nézett az osztályra, majd belekezdett az anyagba. Érdeklődve figyeltem az óra menetét. Érdekes volt olaszul hallani a történelmi anyagot.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap végén Frannal és Felipével mentünk ki a suliból. - Na és milyen volt az első napod itt? - érdeklődött Fran. - Klassz, élveztem - mosolyogtam.
- Egy év után nem ezt mondanád - röhögött ki Felipe. - Haha - forgattam meg a szemeimet. Frannal elindultunk hozzájuk. Lepakolta a cuccát utána ismét várost néztünk. Valamikor késő délután értünk "haza". Megvacsoráztunk, letusoltam utána lefeküdtünk aludni.

Február 12. (Szerda)

A mai nap rohanással telt, mert szerdánként Francesca osztálya a város másik végében gondozza a közösségi kertet, így odamentünk reggel nyolcra. Szerencsére Stefano ráért és elvitt minket kocsival. A kert nagy volt és sok zöldséget termesztettek és fűszernövényt.
- Az a jó, hogy ilyenkor már délben végezni szoktunk - nézett fel rám Leo miközben a paradicsom palántáknál gazolt. - Az jó - néztem rá.
- Ja. Nem megyünk Pisába? - vetette fel Fran. - Részemről oké! - egyeztem bele rögtön. - Fiúk?
- Benne vagyok! - vágták rá egyszerre a fiúk.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

Este fáradtan dőltem be az ágyba. Pisa valami fergeteges volt! Ettünk pizzát és fotózkodtunk a Pisai ferde toronynál is. Nagyon élvezem eddig az olaszországi utat.

Február 16. (Vasárnap)

Gyorsan elrepült ez a hét. Mivel Francesca lebetegedett egyedül mentem haza Budapestre. Elköszöntem Stefanotól és becsekkoltam, majd felültem a gépre. Irány haza.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

Mikor leszálltam a repülőről rögtön megláttam anyát. Azonnal odaszaladtam hozzá és megöleltem.
- Francesca?
- Beteg lett, ezért nem tudott eljönni.
- Sajnálom - mentünk a cuccomért. Mikor megvolt, kimentünk és beszálltunk a kocsiba. Az egész utat élménybeszámolóval töltöttem. Anya mosolyogva hallgatta. Otthon a bőröndömet felvittem a szobámba, majd elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

Február 17. (Hétfő)

Reggel erősen hányingerem volt. Kikeltem az ágyból, de azzal a lendülettel rohantam a wc-re. Mikor kiadtam magamból mindent vissza botorkáltam a szobámba. - Jól vagy? - kérdezte anya. - Nem, rosszul vagyok és hánytam is - mondtam erőtlenül.
- Öltözz fel és megyünk az orvoshoz! - jelentette ki, mire kimásztam a biztonságot nyújtó ágyból. Felöltöztem és elmentünk anyával a dokihoz. Kiderült, hogy elkaptam Francesca nyavalyáját. Szuper. Egy hétig otthon kell maradjak és jövőhét  kedden kell visszamennünk. Otthon átvettem a pizsimet és lefeküdtem pihenni. Azonnal elaludtam.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a ramaty rész! Éééééés a 100-adik részre összegyűlt a 34K megtekintés, amit nagyon köszönök és nem ide tartozik, de a Rentai Nóra élete az SzJG-ben c. könyvem elérte a 250K(!!!!!!) megtekintést! Sose hittem volna, hogy a 100-at átlépem, nemhogy a 200-at! Nagyon szépen köszönöm nektek!❤❤

By: M.