Január 27. (Hétfő)

Reggel szomorúan ébredtem fel. Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Felöltöztem, a hajamat kifésültem és lementem. Nem voltam éhes, így reggeli nélkül mentem el a suliba. A fülesemet bedugtam a fülembe és elindítottam a You are the reason-t Calum Scott-tól. Bánatosan mentem a suliba. Dani, Ákos, Ági, Laci és Tilla kint álltak a suli előtt.
- Szia, Leila - köszöntek nekem vidáman, de mikor meglátták az arcomat komoran néztek rám.
- Albival mi van? - kérdezte Laci.
- Szombaton összevesztünk.
- Szakítottatok? - érdeklődött Tilla.
- Egyikünk se mondta ki. Majd meglátjuk, hogy újra tudjuk-e kezdeni vagy sem. De én nem szeretem, ha valaki indokolatlanul féltékenykedik, ráadásul együtt mentünk a bálba és egyedül ment el, mert Ádival táncoltam - magyaráztam, mire elhúzták a szájukat. - Örülök, hogy Petra nem ilyen - mondta Dani.
- Én meg örülök, hogy szingli vagyok - nevetett fel Tilla és erre a kijelentésre Ákos és Ági is nevetni kezdett.
- Na mindegy. Bent találkozunk - mentem be a suli épületébe. Felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat és bementem a termünkbe. Albi bent ült a helyén és telefonozott. Mély levegőt vettem és elindultam a helyemre. A szemem sarkából láttam, hogy Albi felnézett az érkezésemre. A helyemre leültem és igyekeztem mosolyogva köszönni a barátnőmnek. - Szia!
- Szia, fasírt van?
- Igen az, mert valaki féltékenykedik a barátaimra! - mondtam direkt úgy, hogy Albi is meghallja. - Szerintem meg jogosan! - szólalt meg Albi.
- Értsd már meg, hogy csak táncoltunk! Csak barátok vagyunk Ádival!
- Eleinte mi is csak barátok voltunk! - vágott vissza. Ekkor jöttek be Daniék.
- Ó, műsor van? - kérdezte miközben a helyére ment. - Inkább hallgass - nézett rá óvatosan Ákos.
- Kettőnk közül ki zúgott bele kibe? Te!
- Tehettem róla, hogy nem vetted észre mennyire szerettelek?!
- Ohó! Szóval csak szerettél? Miért már nem?
- Ki kér popcornt? - kérdezte Dani. Mindenki értetlenül meredt rá.
- Hogy te mekkora barom vagy, Dániel! - szólt rá Anna. - Há' most mért? Éhes vagyok - vont vállat, majd betömött a szájába egy marék kukoricát. Visszafordultam Albihoz.
- Semmit sem változtál kilencedik óta - vetette oda gúnyosan. - Igazán? Mire is gondolsz?
- Még mindig nem veszed észre, hogy ki bolondul érted!
- Mert engem csak te érdekeltél!
- Azt persze. Ádámkával táncoltál!
- Hányszor mondjam el, hogy CSAK BARÁTOK VAGYUNK?!
- Részedről! Eláruljak egy titkot?! Tudod ki dobott bele tavaly a balatonba téged? Ádám! Már akkor láttam rajta, hogy bejössz neki!
- Te megőrültél! Agyadra ment a féltékenység!
- Most még ezt mondod, de később már belátod, hogy igazat mondtam!
- Szeretnéd mi?
- Nem, de te makacs vagy.
- Szuper, már makacs is vagyok? - néztem drámaian a plafon felé.
- Igen az!
- Jól van, Albert! Akkor itt legyen vége az egésznek! - néztem rá.
- Mármint?
- Szakítok veled! - mentem ki a folyosóra. Levi és Timi épp a terem felé mentek. - Mindjárt csengetnek - szólt utánam Levi, de nem törődtem vele. Bementem a mosdóba és a tükör elé álltam. Nem sokkal később az ajtó kinyílt és Timi lépett be rajta.
- Minden rendben?
- Szakítottunk - sóhajtottam.
- Sajnálom - ölelt meg. - Hát még én. Ha nem féltékenykedne, akkor minden más lenne - engedtem el.
- Lehet. Pedig milyen jól meg voltatok.
- Hát ez van, de menjünk vissza - néztem rá, mire kiléptünk a mosdóból. - Otthon minden rendben van? - kérdeztem visszafele.
- Nem igazán. Apa továbbra is üzenetekkel bombáz engem és Mónit, aki végül megelégelte és letiltotta, mert nem akar idegeskedni a baba miatt. Én azonban ezt nem tehetem meg, mert akkor simán hazudhatná azt, hogy anya ellene fordít engem. Mostanában azt hajtogatja, hogy adjuk vissza a nagyanyámnak azt a kicseszett asztalt, mert azt tőle kaptuk.
- Jézusom!
- Ja és félek, hogy bármikor felbukkanhat amiatt.
- Ne félj, a családod és mi is segítünk bármi van, rendben?
- Oké és köszönöm - mosolygott rám hálásan. Visszamentünk a terembe és csengetéskor Faragó lépett be irodalmat tartani.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap további része eseménytelenül telt. A levegőben érezni lehetett a köztünk lévő feszültséget Albival. Tanítás után egyedül mentem haza miközben az Apologize üvöltött a fülemben. Otthon felmentem a szobámba leckét írni. Negyed ötkor anya elment a szülőire. Mikor végeztem a leckémmel lementem a konyhába csinálni valami sütit. Végül csokis meggyes sütit sütöttem, miközben a telefonomból épp a Szívtörő szólt. - Azt hiszi jófej, azt hiszi ő a menő, azt hiszi tudja mit vár egy igazi nő - énekeltem miközben a tésztát kavartam. Hangosan énekeltem és nem érdekelt mások véleménye. - Hallgass rám és bele ne zúgjál, mert szíven szúr - énekeltem tovább. - Leila! - kiabálta valaki a nevemet, mire lejjebb halkítottam a zenét. A nagyi állt a konyha ajtóban Annával az oldalán. Meglepetten néztem a barna hajú lányra, aki egy halvány mosollyal nézett rám.
- Vendéged jött - mosolygott a nagyi, majd elment. - Látom sütit sütsz - jött beljebb a konyhába.
- Igen, de mit keresel itt?
- Hát, azt hittem, hogy a szakítás miatt nutellát fogsz zabálni bánatodban, de látom sütit fogsz.
- Ezt a nagyiéknak csinálom - magyaráztam. - És többet nem fogok fiú után sírni. Elégszer tettem már.
- Okos. Így kell hozzáállni a dolgokhoz! - mondta és már egy büszke mosoly pihent az arcán. Beleöntöttem a süti tésztát a tepsibe, majd betettem a sütőbe.
- Megvárod, hogy kész legyen vagy sietsz? - kérdeztem tőle kíváncsian.
- Igazából edzésre indultam, csak gondoltam benézek. De megyek, mert késésben vagyok.
- Milyen edzésre mész?
- Kick box - indult az ajtóhoz. Kikísértem és elköszöntünk egymástól. Visszamentem a konyhába és összetakarítottam, míg sült a süti. Mikor kész lett, kivettem a tepsit a sütőből, felkockáztam és kiraktam egy tálra hűlni. Ekkor csörögni kezdett a telefonom. Timi hívott.
- Szia - köszöntem bele vidáman.
- Szia, át tudnál jönni? - kérdezte sírós hangon. - Levi?
- Milánékkal van a banda miatt.
- Oké, megyek - tettem le. Gyorsan felkaptam a fekete bakancsomat és a kabátomat és rohantam hozzá. Mikor odaértem becsengettem és rögtön kinyitotta az ajtót. Nem szólt semmit, csak berántott a házba és becsukta az ajtót. - Nem láttál egy törött kocsit?
- Nem, de nem is figyeltem a kocsikat. Miért?
- Ezért - nyújtotta felém a telefonját, amin a messenger volt megnyitva.

István: Itt vagyunk Budán mamáddal. Nem vicceltem, remélem tudod

- Jézusom - kaptam a szám elé a kezem. - Félek egyedül, de Levit nem akartam elrángatni, anyáék ugye szülőin vannak, Móni dolgozik, Anita meg az egyik barátnőjénél van. Nagyon félek! - hadarta és látszott rajta, hogy menten elsírja magát.
- Nyugi, amíg anyudék nem jönnek haza addig itt maradok, oké?
- Köszönöm Leila! - ölelt meg szorosan. - Ugyan már! Egy barátért bármit - mosolyogtam rá kedvesen. Ekkor csippant a telefonja. Megnézte, de mégjobban lesápadt. - Megint írt! Miért nem tud békén hagyni?!
- Mit írt?
- Azt, hogy nem sokára itt lesz.
- Van egy ötletem, hogy mivel rázhatnánk le.
- Mivel?
- Kimegyek és megmondom neki, hogy elköltöztetek.
- Nem hiszem, hogy beválna.
- Ne aggódj. Majd szólj, ha megérkezett.
- Oké - lélegzett mélyeket, hogy valamelyest megnyugodjon. Olyan tíz perccel később, ráfeküdtek a csengőre. Timi a konyhába ment, én meg ajtót nyitottam. Timi apukája és egy alacsony nagy darab idős nő állt mellette. - Jó napot, miben segíthetek? - kérdeztem egy műmosollyal az arcomon. - Te meg ki vagy? - kérdezte a néni. - Hajdú Sára vagyok és önök kik?
- Balogh Tímeát keressük. Itt laknak - mondta Timi apja.
- Ó, sajnálom, de ők már elköltöztek innen.
- Valóban?
- Igen, már a héten elmentek. Mi vagyunk az új lakók.
- Ha a héten elköltöztek, akkor miért vannak itt a bútoraik? - nézett rám csúnyán a néni. Rohadt ijesztő volt.
- Öhm, mert bútorozva adták ki albérletbe - találtam ki gyorsan.
- Bemehetünk? - indult meg az idős nő.
- Nem lehet! - álltam az útjába.
- Miért is nem?
- Mert a szüleim nem örülnének, ha idegenek jönnének be a házba. Remélem megértik.
- Pisti! Ott van az a kis taknyos! - mutatott a konyha ablak felé a néni. Basszki, Timi! - Szép próbálkozás volt.
- Tímea, gyere kifelé! - kiabálta a néni.
- Nem fog kijönni! - szóltam rá.
- Állj félre - lökött arrébb az apja, de annyira, hogy a falnak estem. Ők ketten meg bementek. - Menjetek innen! - mondta Timi nekik.
- Mondtam, hogy eljövünk még ma! - felelte az apja. Odamentem én is hozzájuk. - Akkor már is mehetnek!
- Nekem egy taknyos kamasz nem fogja megmondani, hogy mit csináljak!
- Én meg pont leszarom! Takarodjanak innen! - kiabáltam, mire a férfi felpofozott engem. Erre Timi felbátorodott. - Milyen jogon ütöd meg a barátnőmet?! Vagy most elmentek vagy pedig hívom a rendőröket! Választhatsz, apa!
- Te is a kurva anyád nyomdokaiba lépsz, hogy már lányokkal is kikezdesz? - kérdezte gúnyosan az apja. Erre Timi felpofozta az apját.
- Ne merd a szádra venni!
- Kis ribanc - indult meg a mamája, de elé álltam. - Hagyja őt békén!
- Különben? Nem te parancsolsz nekünk!
- Utolsó esély, hogy eltűnjenek! - vettem elő a telefonomat. A két felnőtt egymásra nézett. - Még nem végeztünk, Tímea! Nem mindig lesznek itt, hogy mentsék a segged!
- Takarodjatok innen! De kurva gyorsan! - üvöltötte idegesen Timi.
- Még számolunk! - nézett ránk az apja és kimentek az ajtón. Megvártuk, hogy elmenjenek, majd Timi sírva rogyott a földre. - Semmi baj, mostmár nem lesz semmi baj! - nyugtattam.
- Sajnálom, Leila! Ne haragudj! - sírta a vállamba. - Nem a te hibád - suttogtam. Ekkor ismét kinyílt az ajtó. Timi riadtan nézett abba az irányba, de csak a szülei értek haza.
- Úristen, mi történt veled, Timikém?! - jött gyorsan hozzánk az anyukája.
- Itt voltak - szipogta a lány.
- Mikor?!
- Az előbb mentek el.
- Jól vagytok? - kérdezte ránk nézve.
- Fizikailag én igen, de lelkileg nem!
- És te, Leila? - nézett rám Laci.
- Megvagyok.
- Miért vörös az arcod?
- Kaptam egy pofont, de nem vészes - válaszoltam zavartan. - Sajnálom - nézett rám az anyukája. - Semmi baj. Minden rendben lesz, Timi?
- Azt hiszem igen. Köszönöm, hogy átjöttél.
- Mondtam már, hogy ha tudok segítek.
- Haza vigyelek? - kérdezte Laci, mire csak megráztam a fejem.
- Biztos?
- Igen. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok - mentem ki az ajtón. Lassan mentem haza. Otthon levettem a kabátomat és a bakancsomat és a konyhába mentem, hogy egyek egy kis sütit, de elfogyott. Sóhajtva mentem a nappalaiba. Anya a kanapén ült.
- Szia, milyen volt a szülői?
- Hát sokan meglepődtek, hogy ott voltam, de ezt leszámítva normális volt. És Albi még évközben másik suliba fog járni.
- Mi miért?!
- Nem tudom, az anyukája se értette, hogy miért akar hirtelen iskolát váltani. Persze Faragó bánatos volt miatta, de elfogadta Albi döntését.
- Mikor megy át?
- Talán februárban.
- Lehet, hogy miattam.
- Nem hiszem. Ja, és lehet, hogy a cyber jump-ba mentek osztálykirándulásra.
- Remek - sóhajtottam.
- Baj van?
- Nincs.
- Akkor mi az a piros folt az arcodon?
- Lényegtelen - legyintettem.
- Albi bántott?
- Nem! Oké, szakítottunk, de nem bántott.
- Akkor meg? Jaj, Leila ne kelljen harapófogóval kiszednem belőled mindent! - könyörgött anya.
- Timi idegbeteg apjától kaptam egy pofont - vallottam be. - Miért idegbeteg? - kérdezte, mire én elkezdtem mesélni. A végére anya döbbenten nézett rám.
- Gyere van egy kis dolgunk - állt fel a kanapéról mire követtem őt. Timiékhez mentünk. Anya becsengetett és pár perccel később Timi anyukája nyitott ajtót.
- Nézze, sajnálom, amit az az ember művelt Leilával - kezdte rémülten, de anya félbeszakította. - Ne aggódjon, nem ezért jöttem. Csupán szeretnék segíteni önöknek - mosolygott Mártira.
- Ó, jöjjenek beljebb - állt félre, hogy be tudjunk menni. Laci épp a konyhában mosogatott.
- Hozhatok valamit inni?
- Nem köszönöm.
- Én sem kérek - mosolyogtam rá. A nappaliba mentünk és leültünk a kanapéra. - Van ügyvédjük?
- Nincs, de tegezzen nyugodtan. Márti vagyok, ő meg a párom Laci.
- Lili - mutatkozott be anya is.
- Szeretném felajánlani nektek a segítségemet. Ha elfogadjátok, akkor lennék az ügyvédetek ebben az ügyben, mert nem állapot, hogy így terrorizál titeket.
- Rendben, de nem tudnánk rögtön fizetni - mondta Márti.
- Nem is kell. Ingyen segítek, ha elfogadjátok.
- Persze és köszönjük!
- Nagyon szívesen. Leila elmesélte, hogy mi történt eddig veletek István miatt. Sajnálom és ezért szeretnék segíteni nektek - mosolygott rájuk anya. - Anya a legjobb ügyvéd, akit ismerek - tettem hozzá kedvesen.
- És talán hamar el is tudnánk intézni az ügyet. Tetettek ellene feljelentést?
- Igen, hármat is.
- Értem - kezdtek el erről az egész ügyről beszélgetni. Néma csendben hallgattam. Időközben Timi jött le az emeletről. - Ó, jó estét, szia Leila! - köszönt nekünk. - Szia! - mosolyogtam rá. - Menj nyugodtan - nézett rám anya, mire felálltam és Timivel felmentünk a szobájába. - Hogyhogy itt vagytok?
- Anya tud nektek segíteni, mert ügyvéd - mosolyogtam rá. - Igen?
- Aha!
- Ez nagyszerű! Leila, ha anyukád lecsukatja apát, akkor a hálám örökké üldözni fog titeket! - nézett rám hálásan. Egy órával később anya jött szólni, hogy indulunk haza. Elköszöntünk a családtól és hazamentünk. - Tudsz nekik segíteni?
- Azok alapján, amit elmondtak igen.
- Legalább Timi is megnyugodna.
- Remélem, hogy tudok segíteni nekik.
- Biztos tudsz - öletem meg. Otthon rögtön felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Albi és Leila szakítottak, Timi apja és nagyanyja váratlanul megjelentek és Albi elmegy a suliból.

By: M.