Január 2. (Csütörtök)

Éééés sajnos vége a téli szünetnek, mert ma már elkezdődött a suli.
Reggel csalódva másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem a mai ruháimat és elkezdtem öltözködni. A hajamat kifésültem, majd befontam és a táskámmal a konyhába reggelizni. Levi álmos fejjel ült a reggelije felett.
- Jó reggelt - köszöntem Levinek és a papinak, aki épp az újságot olvasott miközben a kávéját kortyolgatta.
- Nem akarok suliba menniii - nyavalygott Levi. - Én see! - szálltam be. - Pedig muszáj lesz, sajnálom gyerekek - mosolygott ránk papi.
- Ez nem fair - nyögtünk fel egyszerre.
- Ilyen az élet.
- Naaa, papi! Legalább ezt a két napot hadd lógjuk el - néztem rá boci szemekkel. - Nem - kortyolt a kávéjába. - De papi! Kérleeeek!
- Neeem - nevetett.
- Most meghasadt a szívem - kaptam drámaian a szívemhez. - Nem hat meg. Már nem - nevetett papi.
- Egy próbát megért - sóhajtottam, miközben bele ittam a kakaómba. Reggeli után duzzogva hagytuk el a házat. Levi Timi elé ment, én meg Albival mentem a suli felé. A suli épületébe belépve rögtön felmentünk a szekrényünkhöz betenni a cuccainkat. Mikor ezzel megvoltunk bementünk a terembe.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap rémesen unalmas volt. Minden órán a téli szünetünk volt a téma, hogy kinek, hogy telt. Délután Albival hazamentünk. A kapuban elköszöntünk és én bementem a házba. Felmentem a szobámba és leültem olvasni. Valamikor háromkor beszólt a nagyi, hogy papival elmennek vásárolni. Én csak egy „oké”val le is zártam a témát és tovább olvastam. Olyan fél öt körül csengettek. Felálltam az ágyamról és lementem ajtót nyitni. Azonban egy váratlan személy állt az ajtóban.
- Szia, kislányom - nézett rám anyu kisírt szemekkel. A döbbenettől megszólalni se tudtam. - Bemehetek? - vett elő egy zsebkendőt, hogy kifújja az orrát. Nem szóltam semmit, csak félre álltam. - Köszönöm - motyogta és beljebb jött. Becsuktam az ajtót és kíváncsian vizslattam anyát, ahogy leült a kanapéra. - Mit csinálsz itt? - kérdeztem mikor végre megjött a hangom. - A nagyiék?
- Vásárolnak, de bármelyik percben haza érhetnek - válaszoltam. - De mit csinálsz itt? - érdeklődtem újra.
- Haza költözök Budára - törölte meg a szemeit. - Miért? - ültem mellé.
- Apád miatt.
- Mit csinált?! - pattantam fel rögtön.
- Megcsalt! - tört ki belőle a sírás. Nem mondtam semmit, csak megöleltem. Úgy kapaszkodott belém, mintha én lennék az egyetlen támasza. Megsajnáltam. Oké, hogy évekig nem volt mellettem anyaként, de ő akkor is az édesanyám. - Nem lesz semmi baj! - vigasztaltam. Ott sírt a vállamon. Majd' meghasadt a szívem anya miatt. Mikor kezdett megnyugodni csináltam neki teát. Odaadtam neki és ekkor jöttek meg a nagyiék is a vásárlásból.
- Liliána?! - visított fel a nagyi meglepetten. A cuccokat gyorsan lepakolta a konyhába és szorosan megölelte anyát. - Hogy hogy itthon vagy, kislányom?!
- Nándi megcsalt. Az egyik titkárnőjével kaptam rajta - mondta, majd bele ivott a teájába.
- Hol van az a mocsok?! - kérdezte idegesen papi. - Ő ott maradt. Olyan jelenetet csinált! Szerencse, hogy nem tudnak ott magyarul. Mondtam, hogy válni akarok tőle, amibe bele is egyezett. Tegnap éjjel indultam el - mesélte anya. Az ajtó ismét kinyílt, majd Levi lépett be rajta. - Sziasztok, megjö... ttem - fejezte be a mondatot miután meglátta anyát.
- Szia, Levikém - mosolygott a bátyámra halványan.
- Szia, anya - nézett rá közömbösen, majd felment az emeletre. - Utána megyek - mondtam és felmentem. Benyitottam a szobájába és épp a gitárját vette a kezébe.
- Mi a baj?
- Hogy mi a baj?! Mit keres itt?! - utalt anyára kissé dühösen. Mély levegőt vettem. - Apa megcsalta és teljesen összetört. Tudom csinált hülyeségeket, de...
- De letagadott engem az apád előtt! - szakított félbe. - Tudom! Biztos meg volt rá az oka!
- Akkor is felvállalhatott volna! Elvileg a fia vagyok, vagy nem?!
- De! De, igen a fia vagy! Lehetnél vele elnézőbb is! - kezdtem én is ideges lenni. - Elnéző?!
- Igen! Te éltél vele 14 évig? Téged szart le 4 évig?! Nem! Nekem több okom lehetne haragudni rá, de mégsem teszem, mert csak az anyám! - üvöltöttem vele. Erre nem mondott semmit. - Téged kibaszott sokáig nem látott! Úgyhogy vonszold le oda a segged és legyél vele kedves különben kurvára nem jársz jól! Megértetted, Levente?! - fejeztem be. Szó nélkül letette a hangszerét és lement, én meg utána. A nagyiék épp anyuval beszélgettek, mikor lementünk.
- Levi, kicsikém, annyira sajnálom, hogy nem vállaltalak fel Nándinál! - nézett Levire. - Csak annyit mondj meg, hogy miért?
- Mert tudta, hogy mennyire szerettelek volna látni téged, de nem engedte. Mindig azt mondta, hogy nekem Leila az egyetlen gyerekem, mert ő tőle van, nem mástól és, hogy ő nem hajlandó más gyerekét vendégül látni - kezdett könnyezni ismét.
- Ezt Nándi mondta?! - szaladt fel papi szemöldöke a feje búbjáig.
- Igen, ő. Leila, tőled is szeretnék bocsánatot kérni! Annyi éven keresztül nem törődtem veled! Sajnálom! Ha visszamehetnék az időben, akkor többet törődtem volna veled. Annyiszor szerettelek volna iskolai előadásokon látni, vagy a tavalyi első bálodon! Én vagyok a világ legrosszabb anyukája! - temette a kezébe az arcát. - Anya, én megbocsájtok - szólalt meg hosszú csend után Levi. - Én is és ez nem igaz. Apa miatt tetted amit, mert befolyásolt téged - ültem mellé. Hitetlenül nézett ránk. - Tényleg megbocsájtotok? Ezek után?
- Persze, az anyukánk vagy - mosolyogtam rá, mire Levivel együtt megölelt. - Ha elváltok, akkor visszaveszed a leánykori neved? - kérdezte nagyi.
- Még szép!
- Mi a leánykori neved? - kíváncsiskodott Levi.
- Ritter Liliána - mosolygott Levire.
- Anya, maradhatok itt? - nézett félve a nagyira anya. - Édes lányom, hogy tudsz ilyen butaságot kérdezni?! Hát persze, hogy maradhatsz! Sőt, én kérem!
- Köszönöm - ölelte meg a nagyit is.
- A lányunk vagy, Lili! Természetes! - felelte a papi. Anyu ezen csak elmosolyodott és megölelte a nagypapát is. Ezután mi felmentünk Levivel és előkészítettük anyának a vendégszobát. Utána sorban letusoltunk, megvacsoráztunk aztán mindenki elvonult a szobájába. Este anya bejött hozzám és leült az ágyam szélére. - Szép a szobád - nézett körbe, de a tekintete megakadt a falamon lévő képeken. - Köszi. Tudod... sajnálom, hogy néha úgy viselkedtem, ahogy. Akkor pusztán a harag szólt belőlem.
- Semmi baj, kicsikém - ölelt meg.
- Nincs kedved mesélni, hogy mik történtek veled, mióta idejársz a Szent Márkba? - kérdezte, mire picit meglepődtem, de elkezdtem mesélni. Mindent. A tavalyi évtől egészen a mai napig, ami csak eszembe jutott. Anyu hol komoran, hol mosolyogva hallgatta az áradosomat. Mikor befejeztem még beszélgettünk néhány dologról utána jó éjszakát kívánt, megpuszilt és kiment a szobámból. Boldogan aludtam el. Jó, hogy kibékültünk.

Január 3. (Péntek)

Reggel arra keltem, hogy valaki a vállamat rázza gyengén. - Leila, ideje felkelni - hallottam anya hangját.
- Fent vagyok - motyogtam álmosan.
- Látom - kuncogott. Lassan felültem és ránéztem. Látszott rajta, hogy alig aludt valamit. - Fáradtnak tűnsz - néztem a szemébe. - Alig tudtam aludni, de majd ma megpróbálok - mondta. Én csak bólintottam és kimásztam az ágyból. A szekrényemhez mentem és kivettem a ruháimat. - Mit kérsz reggelire? - állt fel az ágyamról anyu.
- Nekem mindegy. Müzli is jó lesz.
- Rendben - ment ki a szobámból. Elkezdtem felöltözni, majd a hajamat kifésültem és hagytam a vállamra omlani. Fogtam a táskámat és lementem. Anyu épp a müzlinket tette az asztalra. Levi kissé meglepetten nézett rá. - Próbál jó anya lenni - suttogtam miközben leültem mellé.
- Aha - evett bele a müzlijébe. Reggeli után elköszöntünk tőle és kimentünk. Ő ment Timihez, én Albival.
- Délután ráérsz? - kérdeztem kíváncsian.
- Aha, persze.
- Remek!
- Miért?
- Mert, akkor bemutatlak anyunak - mosolyogtam rá, mire a szemei tányér méretűre tágultak. - Hogy kinek mutatsz be?
- Anyának.
- Magyarországon van? Itt Budán?
- Igen.
- És apád?
- Válnak és anyának most jött meg az esze. Próbálkozik jóba lenni velünk. Tegnap este még érdeklődött is felőlem, hogy mi történt velem a hónapok alatt. Tudod milyen jól esett?
- Elhiszem, de remélem apád nem fog felbukkanni.
- Nem hiszem. Amerikában fog zajlani a válás.
- Értem - bólintott Albi. A suliba belépve azonnal a terembe mentünk. A matek rémesen unalmas volt. Kémián kísérleteztünk, olaszon fordítottunk, bioszon a belső szervekről volt szó, tesin kosaraztunk, rajzon pedig téli tájképet rajzoltunk. A nap végén Albival ketten mentünk haza. Benyitottam a házba és felakasztottuk a kabátunkat és a konyhába indultunk. - Megjöttünk - néztem be a helyiségbe, ahol anya a nagyival főzött. - Sziasztok - mosolygott ránk a nagyi. Anyu ránk nézett. - Sziasztok! Gondolom te vagy Albi - mosolygott a barátomra anya. Albi csak bólintott. - Ritter Liliána, de szólíts nyugodtan Lilinek.
- Oké - motyogta a fiú. - Mit főztök?
- Krumpli püré lesz rántott hússal.
- Az finom!
- Ühüm. Albi maradsz ebédre? Vagy vacsorára?
- Öhm, persze - mosolyodott el ő is.
- Anya, majd ma megyünk a Blackbe.
- Jól van kicsim. Menjetek fel nyugodtan.
- Jó - indultunk fel az emeletre. Albi rögtön az ágyamat célozta meg és rávetette magát. - Jófej az anyukátok.
- Most sokkal jobb, mint tavaly volt.
- Elhiszem - húzott le maga mellé. Lassan megcsókolt, mire én beletúrtam a hajába, ő meg a fenekembe markolt bele. Bele nyögtem a csókunkba, mire elmosolyodott. Még egy darabig így elvoltunk utána filmet néztünk. Ezúttal az Oroszlánkirály új változatát néztük. Mikor vége lett elindultunk a Blackbe. Ezúttal Albival ketten mentünk, mert a többiek már ott vártak minket. Amikor odaértünk felmutattuk a diákigazolványunkat és bementünk. A törzs helyünkre mentünk, ahonnan Kami kalimpált. Célegyenesen odamentünk.
- Sziasztok! - köszöntem vidáman és leültünk. - Halljátok - vihogott Dani.
- Ha mondod - válaszolta Albi.
- Lemaradtatok Ákos nagy szerepléséről - folytatta a röhögéstől kicsorduló könnyekkel. - Fogd már be, Dani! - csúszott lejjebb az ülésen vörös fejjel Ákos. - Jó, bocs, de uhh öcsém - törölte le a könnyeit.
- Meg volt egy olyan srác is, aki olyan borzalmasan énekelt, hogy mondták neki menjen le és inkább ne énekeljen.
- Szegény - sajnáltam meg rögtön, miközben a dallistát nézegettem.
- Azta kurva! - szólalt meg picit hangosan Milán, mire mi kérdő tekintettel néztünk felé. - Találtam egy jó számot Kamillának - vigyorgott az említett lányra. - Mit? - kérdezte furán.
- Gyere szépen - fogta meg a karját Milán és odahúzta őt a "DJ"-hez. Milán felrángatta Kamit a színpadra, mire megjelent az aktuális dal címe, majd felcsendült a dallama és a szöveg is megjelent.

Egész jól voltak együtt. Milán feltűnően sokszor pillantott Kami felé. Mikor vége lett a dalnak mindketten lejöttek a színpadról. - Ez fantasztikus volt - öleltem meg a legjobb barátnőmet. Kamiék után Ádi ment fel a színpadra.

Őt is megtapsoltuk. Mikor integettem neki, akkor odajött hozzánk.
- Hali - köszönt.
- Szia - köszöntünk mi is. - Egész jó voltál - mosolyogtam rá.
- Köszi. Fura nélküled a tánc.
- Nekem is az.
- Egyszer bejöhetnél szerdán. Négykor vannak a táncórák.
- Oké, benne vagyok.
- Szuper. Mennem kell, mert Évi már vár.
- Ki az az Évi? - kérdeztem kíváncsian.
- A barátnőm - mosolygott, mire Ákos felvihogott. - Ádám és Éva egymásra talált? - vihogott. - Már hányszor hallottam ezt a "fergeteges" poént - sóhajtotta, majd elment. Utána néztem és láttam, hogy egy vörös hajú lányhoz megy, majd megcsókolta őt. Örültem, hogy őt is megtalálta a boldogság, de valamiért fura érzésem támadt. Még olyan két órát maradtunk, majd Albival elindultunk haza. A kapuban elköszöntünk, majd bementem a házba. Gyorsan felmentem fürdeni utána lementem vacsorázni anyuékhoz. - Hogy érezted magad? - érdeklődött anyu.
- Egész jó volt.
- És pontosabban mi is ez a Black?
- Egy karaoke klubb, ahova az osztállyal szoktunk péntekenként járni. Nagyon klassz hely - mosolyogtam.
- Értem - mosolygott anya. Vacsora után felmentem a szobámba és elkezdtem olvasni. Egy idő után letettem a könyvet és átmentem anyához. A laptopján nézett valamit.
- Szia - álltam meg az ajtóban.
- Szia, miért nem alszol?
- Nem tudok. Mit csinálsz? - mentem beljebb. Anya arrébb ült, hogy odaférjek mellé. Mikor leültem, sikerült rálátnom a gépére. Épp házakat keresett a második kerületben. - Eddig találtál valamit?
- Igen, egy négy szobásat. Viszonylag jó árban van, de azért még keresek, hátha találok mást is - nézett rám.
- És akkor csak te költöznél, vagy mi is?
- Hogy szeretnéd?
- Hát szeretem a nagyiékat, de azért jó lenne melletted lenni.
- Csak Leviben nem vagyok biztos, hogy mit akar. Szívem szerint mindkettőtöket magammal vinném.
- Tudom - bújtam hozzá. Legutóbb kiskoromban ültünk így az ágyban.
- Lassan menj aludni. Látom, hogy fáradt vagy - puszilt meg, mire felálltam és átmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba és azonnal elnyomott az álom.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Leila és Levi anyukája visszatért és igyekszik kijavítani a hibáit.
[Megihletett az Oroszlánkirály film verziója és az lenne a kérdésem, hogy érdekelne titeket egy Oroszlánkirályos fanfiction?  A véleményeket várom kommentbe]

By: M.