December 7. (Péntek)

Reggel ásítva ébredtem. Nyújtózkodtam egy kicsit, majd kikeltem az ágyamból és a szekrényemhez mentem. Kivettem a mai ruháimat és gyorsan felöltöztem. A hajamat kifésültem, majd fogtam a táskámat és lementem reggelizni. Levi vigyorogva reggelizett. - Na, mi ez a jó kedv? - ültem le vele szembe.
- Jó volt a tegnapom!
- Ugye milyen jó, hogy nincs Nógrádi?
- Nem azért.
- Akkor?
- Mi tegnap Timivel... - húzogatta perverzen a szemöldökét. - Miii?! Komoly?
- Aha.
- De ugye... védekeztetek? - kérdeztem halkan, mire ő félrenyelt. - Levi! - álltam fel megütögetni a hátát, nehogy megfulladjon. Mikor már nem fuldoklott válaszolt. - Azt hiszem igen.
- Azt hiszed?! LEVI!!
- Jó, igen! Nyugi, nincs semmi baj!
- Oké én hiszek neked - haraptam bele a virslibe. Reggeli után kimentem a kapun. Albi Gico-val várt engem. Hárman indultunk el a suliba. Bent levettem a kabátomat és bementünk a terembe. Ám hiába vártuk Bebesit, ő nem jött. Végül kiderült, hogy nem kellett volna bejönnünk nulladikra. Kémián az agyamat eluntam, olaszon filmet néztünk, bioszon röpdogát írtunk, föcin Dani felhúzta a tanárt, tesin kosaraztunk, rajzon pedig rajzoltunk. A nap végén az osztállyal elmentünk a mekibe. Vígan beszélgettünk, amikor egy ismerős lépett be az étterembe. Az összes lány utána fordult. Igen, még a "foglaltak" (vagyis Petra, Timi és én) is. Gergő volt az. Menetközben köszönt nekünk, majd meglátva, hogy a kilenc lányból háromnak átkarolták a derekát odajött hozzánk.
- Sziasztok lányok! - köszönt egy egymillió wattos mosollyal. - Szia - köszöntünk mi is. - Oké, húzz el amíg szépen mondom! - nézett rá Levi.
- Már köszönni se lehet ezeknek a szépségeknek?
- Most állj le, és menj egyél salátát - mondta Dani.
- Na, mivan? Anyuci nem mondta, hogy nem szabad osztálytárssal járni?
- Ó, te kis - állt volna fel Albi, de visszahúztam a székre. - Ne törődj vele! - suttogtam neki mosolyogva.
- Hjó - morogta. - Tulajdonképpen, miért ültök itt velük? - folytatta a társalgást Gergő.
- Mert barátok vagyunk? - kérdezett vissza Fanni. - Jó ezt értem, de vannak náluk jobb pasik is.
- Na most kotródj innét drogos gyerek! - pattant fel a székéről Albi és behúzott neki egyet. Rémülten néztük őket. Gergő is ütni akart, de valaki lefogta. - Hagyd őket békén, különben a lábadat többé ide be sem teheted, világos voltam?! - sziszegte neki dühösen Ádi. - Jaj, de félek - mondta Gergő. - Kotródj innen és nem akarlak itt látni többé! - lökött rajta egyet, mire Gergő sértetten távozott.
- Kösz, haver - fogott Albi kezet Ádival.
- Alap - mosolygott ránk, majd elment. Az imént történtekről senki sem beszélt, hanem igyekeztünk témát váltani. Olyan három óra körül mindenki hazament. Én otthon leckét írtam utána vártam Albit, mert nálam aludt ma. Olyan öt óra fele jött meg. Rögtön a szobámba mentünk.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle. - Hmm - gondolkodott el, miközben eléggé érdekesen nézett rám. - Mi az?
- Szerinted? - húzogatta a szemöldökét. - Fogalmam sincs, Albi.
- Biztooos?
- Igen, biztos - néztem rá értetlenül. Fogalmam se volt róla mit akar csinálni. - Három dolog kell hozzá... - vigyorgott. - Még pedig?
- Te, én és... - húzta a szót. - Nyögd már ki - nevettem el magam. - Nem sejted? - simította meg az arcom, ami a felismeréstől azonnal lángba borult.
- Ó, nem! Nem nem Varga Albert! Kizárt dolog! - húzódtam el tőle.
- Azt hittem, hogy szeretsz filmeket nézni.
- Mi?
- Filmezni akartam. Kellesz hozzá te, én és a géped - röhögött fel, mire én mégjobban elvörösödtem.
- Akkor te filmezni akartál?
- Igen! Mire gondoltál?
- Öhm... arra - suttogtam és a fejemet a mellkasába fúrtam. - Kis butus - nevetett ismét. - Bocsi - motyogtam a szürke pulcsijába. - Figyelj - kezdte én meg felnéztem rá. - Te egy igazi bombázó vagy a szememben, de nem akarok elsietni semmit. Majd akkor, ha te is szeretnéd. Mondjuk, amikor a közelemben vagy, akkor nehéz visszafognom magamat, de igyekszek nem leteperni téged, ahányszor a szobádban vagy máshol vagyunk. Szeretlek és nem akarom, hogy rossz legyen neked - simogatta az arcomat.
- Köszönöm - öleltem meg.
- Szívesen, Baba - csókolt meg lágyan. Miután elhajolt tőlem felálltam az ágyról és a gépemért mentem, majd visszafeküdtem Albi mellé. Bekapcsoltam a gépet, ő meg keresni kezdett valami filmet, de véletlenül az előzményeimbe lépett be. Égő vörös fejjel néztem rá.
- Ezek meg... - kérdezte sokkoltan.

Folytatás következik...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon mit láthatott Albi az előzményekben? Várom a tippeket!

By: M.