December 4. (Kedd)

A mai nap rémesen unalmas volt. Nyelvtanon Nógrádi bekeményített, mert az egész osztályt (még Gico-t is) feleltette. Megsajnáltam az olasz fiút, mert azt se tudta, hogy mi van. Aztán nyolcadik órán a mi termünkben voltunk és a holnapi rendkívül szülőiről beszélt. - Remélem tudjátok, hogy ennek következményei lehetnek! - nézett ránk szigorúan Faragó. Még soha nem láttuk őt ennyire dühösnek.
- De tanár úúúr! Nógrádi igazságtalan volt Leilával! Kettesre feleltette őt abból, amiből utána Ákos négyest kapott. Ugyanazokat mondták el!
- Ha normálisabban viszonyultatok volna hozzá és nem énekeltetek volna, akkor talán elnézte volna, de így nem tudok mit csinálni! Holnap fél ötre várok minden szülőt! Akiknek elváltak náluk mindkettőjüket! Nálatok - nézett Levire és rám. - A nagyszüleiteket várom! - mondta Faragó. - Tanár úr, akkor az én apámat is várja? - kérdezte remegő hangon Timi. - Igen!
- De abból balhé lesz, vagy mészárlás! - rémült meg a lány. - Igaz van! Veszélyes az apja - mondta Ákos.
- Tudom, de ez az igazgató úr kérése. Sajnálom Timi, nem tudok mit tenni ez esetben - nézett a szőke lányra. Miután mindent elmondott elengedett minket.
- Basszus! Nem merem megmondani anyának - kezdett könnyezni Timi.
- Elhiszem - felelte szomorúan Petra. Levi vigasztalóan megölelte a remegő lányt. - Nem lesz semmi baj! - suttogta neki Levi. Mi is mondtunk neki pár biztató szót és mindenki hazament. Albi hazakísért engem, majd ő is hazament. Otthon beakartam kapcsolni a netet, de nem volt.
- NAGYIII! NINCS WI-FI - mentem le hozzá a konyhába. - Tudom, én kapcsoltam ki. Ma és holnap biztos, hogy nem is lesz. A továbbiakban meg majd meglátjuk - nézett rám. Nem mondtam semmit csak visszamentem a szobámba és olvastam.

December 5. (Szerda)

A mai nap a délutánról szólt. Mindenki tartott a szülőitől, de a legjobban Timi. - Annyira félek! Anya haragudott, de nem rám - mesélte nekünk. - Biztos nem lesz semmi baj! Minden oké lesz és senki sem lesz lebaszva. Csak Nógrádit fogják elhordani mindennek - nyugtatta Dani a lányt. A nap végén Levivel hazamentünk. Otthon a szobánkba mentünk. Én leültem leckét írni utána olvastam.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

Este fél nyolckor értek haza a nagyiék. Eléggé zabosnak tűntek.
- Leila! Levi! - kiabáltak. Nagyot nyelve mentem a konyhába. - Igen? - kérdeztem bátortalanul. Ekkor ért le Levi. - A tanár úr elmondta az egész irodalom órán történteket.
- Nógrádi is jelen volt?! - akadtam ki.
- Igen. Tudom nincs jó kapcsolatod vele, de próbálj meg viselkedni az óráin.
- Mivan?! Én viselkedek! Egész órán csendben ülök, de úgy tűnik ha levegőt veszek, már az is baj! - fújtattam idegesen. - Leila tényleg csendben szokott lenni. Kivéve ha felel. A tanár van rászállva - kelt a védelmemre Levi.
- Tudom.
- És mi volt?
- Az egyik anyuka valamilyen nyelven mondott neki mindenfélét. Nem értettünk belőle egy árva szót sem.
- Lia anyukája - somolyogtunk össze Levivel. - Igen, meg Albi anyukája is szidta őt. Persze mi is beszéltünk vele. Levivel meg is van elégedve, de veled nincs megbékélve - nézett rám.
- Ki hitte volna? - forgattam meg a szemeimet. - Kaptunk valami büntetést? - kérdezte Levi.
- Az egész osztály kapott egy szaktanárit és miután távozott Faragó tanár úr tanácsolta, hogy húzzátok meg magatokat a tanév végéig.
- Aha.
- Nem volt balhé vagy mészárlás? - érdeklődött óvatosan Levi. Timi szüleire célzott. - Sajnos az is volt. Az egyik apuka elhordta a párját, hogy miatta lett ilyen Timi. Aztán már személyes sértéseket vágott szegény nőhöz. A vitájuknak Orsi apukája vetett véget. Végül Timi apja sértetten távozott. Habár nem sokon múlt, hogy ne legyen verekedés közte és a volt neje között.
- Szegény Timi.
- Ami a netet illeti...
- Újra netezhettek - mosolygott ránk halványan a papi.
- Köszi - mosolyogtam rájuk.
- Na, de nekem elég volt erre az időszakra ennyi izgalom! Nyomás fürdeni, addig csinálok valami vacsorát - mondta a nagyi, mire mi felmentünk. Először Levi tusolt le utána én. A vacsora rántotta volt. Vacsi után lefeküdtem aludni.

December 6. (Csütörtök)

Timi

Reggel könnyezve ébredtem. Szörnyű lehetett anyának a tegnapi szülői, mert sírva és meggyötörten jött haza. Elmondta, hogy mit csinált apa, meg nagyjából mi volt és ennyi. Vörös szemekkel másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem. Amíg gondolkodtam, addig a kezemen lévő sebeket néztem. „Ha másért nem is, legalább miattam ne vagdosd magad!” ismétlődött bennem az a mondat, amit Levi mondott mikor rám nyitott azon az ominózus napon. Újjabb könnycsepp buggyant ki a pilláim alól. Random kivettem a ruháimat és felöltöztem. A hajamat kifésültem és hagytam a vállamra omlani a szőke tincseimet. Mikor kész voltam, tettem fel egy kis sminket és a táskámmal együtt lementem a konyhába. Laci épp reggelit csinált. Anita meg a telefonját nyomkodta. - Jó reggelt! - köszönt egy apró mosoly kíséretében Laci. Anita felnézett és rám mosolygott.
- Nektek is - válaszoltam komoran.
- Semmi baj nem lesz már! - ölelt magához. - De én akkor is félek! - néztem fel rá szomorúan.
- Tudom - suttogta. Pár percig ölelhetett utána elengedett, hogy egyek egy kicsit. Ettem pár falatot, mert több már nem ment le a torkomon. - Majd jövök, sziasztok! - köszöntem el tőle és elindultam a fogashoz. Felvettem a kabátomat és a sapimat és kiléptem a hideg decemberi időbe. Levi kint állt a kapuban. - Szia, hogy vagy? - kérdezte egy csók után.
- Voltam már jobban is - feleltem, de ekkor egy szürke Kia állt meg a házunk előtt. Móni volt az.
- Hali! Elvihetlek titeket? - kérdezte, mire mi beleegyeztünk. Beültünk hátra miközben köszöntünk a nővéremnek. - Mizu van fiatalság? - mosolygott a visszapillantó tükörbe.
- Semmi - válaszoltam szűkszavúan.
- Ne depizz! Tudod, ne legyél depi! - kezde énekelni a Pamkutya egyik paródiáját. - Hány éves is vagy? - kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon. - 21, de tudod, hogy milyen őrült vagyok! - nevetett fel.
- Igen.
- Anyuékkal mivan? Tegnap beszéltem velük, de eléggé sírós hangja volt.
- Hosszú - sóhajtottam. Levi bátorítóan megszorította a kezem. Lehunytam a szemeimet és a vállára hajtottam a fejem. - Cukik vagytok együtt!
- Tudjuk - mondta Levi és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Levi az ujjait rákulcsolta az enyéimre és így ültünk.
- Juj, Titó! - szólalt meg hirtelen Móni.
- Igen? - nyitottam ki a szemeimet.
- Majd valamikor bemutatok nektek valakit.
- Kit? - ráncoltam a szemöldökömet értetlenül. - Hát a... vőlegényemet - vörösödött el, mire én hirtelen felültem. - Miii?! Mikor kérte meg a kezed?
- Hát ööö... egy hete - nevetett zavartan.
- Hogy a búbánatba titkoltad ezt egy nyomorult héten keresztül?!
- Pont úgy, mert tudtam, hogy vagy Anitának vagy neked eljárt volna a szátok!
- Ez nem igaz!
- Ó, dehogyisnem. Na mindegy.
- Elfogadja, hogy Anita...?
- Igen el, de már amikor járni kezdtünk már akkor elfogadta.
- Miért mi van Anitával? - kérdezte Levi.
- Autista - válaszoltuk egyszerre a nővéremmel. Levi erre nem tudott mit mondani. - Sajnálom - válaszolta végül. - Nem kell, csak néha bánom. Pl amikor verekszik vagy hisztizik. Na akkor borzalmas!
- Nem te élsz vele - mondtam.
- Nem te éltél vele 18 évig - vágta rá Móni. A sulinál Móni megállt mi meg kiszálltunk. - Jó sulit! - köszönt el és elhajtott. Levivel kézenfogva mentünk fel az emeletre. A szekrényembe betettem a kabátomat és a sapimat, majd bementünk a terembe. Bent leültem a helyemre és Petrával kezdtünk el beszélgetni. Csengetéskor bejött Bebesi tanárnő. Az órán igyekeztem figyelni, de néha más fele jártak a gondolataim. A következő óra nyelvtan volt Nógrádival. Ám a magyar tanár helyett az osztályfőnök lépett be. - Nos, sajnálatos módon Nógrádi tanár úrnak tegnap haza fele balesete volt és kórházba került, ezért egy darabig nem jön be órát tartani - mondta, mire mi döbbenten néztünk rá. - Jézusom! Anyám átka bevált?! - kérdezte Lia. Ezen elmosolyodtunk. Faragó furán nézett a lányra.
- Akarom mondani, de kááár.
- Nos, amíg a tanár úr nincs, addig én fogom tartani az órákat. Hol tartottatok a legutóbb?
- Feleltette az egész osztályt - dünnyögte Orsi.
- Értem. És az előtt?
- Palotás gettó - énekelte Dani. Ezen felröhögtünk. - Ez nem lesz így jó gyerekek - csóválta meg a fejét, majd belenézett a nyelvtan könyvbe.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap végén Levivel ketten mentünk haza. A kapunál még beszélgettünk egy kicsit. - Nem szeretnél bejönni?
- Ha szeretnéd - mosolygott rám.
- Szeretném - nyitottam be a kapun. A nappaliban kész megszállás volt. Anya, Laci, Anita, Móni, Márk (Móni barátja/vőmegénye), és mama ültek a nappaliban. - Ó, Timi! Jó, hogy itt vagy! Szia, Levi - köszönt nekünk Móni. - Miről van szó?
- Most akarom mondani. Na szóval! - csapta össze a tenyerét Móni.
- Megkértem Móni kezét - mosolygott a családra Márk. Anya boldogan ölelte meg Móniékat. Mi is gratuláltunk és leültünk beszélgetni velük. - De hova siettek még gyerekek? - kérdezte mama, mire Móni elvörösödött.
- Ööö, úgy gondoljuk, hogy már készen állunk a házasságra - felelte Márk.
- Szóval jön a gyerek - néztem rájuk komolyan. Mindenki rám kapta a tekintetét, majd Móniékra, majd megint rám. Móni is döbbenten figyelt engem. - Csak vicc volt - nevettem el magam. - Beletrafáltál, húgi - nyögte ki Móni, mire kikerekedett szemekkel néztem rájuk. - Ááá, gratulálok! - ugrottam a nővérem nyakába boldogan. - Te meg! Ha megbántod, meghalsz! - néztem Márkra.
- Nyugi, mini pszicho. Nem bántanám meg életem nőjét - puszilt bele Móni hajába. Még beszélgettünk egy picit utána Levivel felmentünk a szobámba. - Remélem mindig együtt leszünk! - néztem Levire, miközben a hajamat birizgálta. - Együtt is leszünk!
- Szeretlek! - csókoltam meg. Levi fölém kerekedett és úgy csókolt tovább. A kezét végig simította a testemen. Levettem róla a pulcsiját, mire ő is így tett az enyémmel. Mikor minden ruha lekerült rólunk Levi elhajolt tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. - Szeretnéd?
- Igen - csókoltam meg. Belemosolygott a csókunkba, majd fölém hajolt és egyre szenvedélyesebben csókolt. Megtörtént.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Nos, Nógrádit Lia anyukája elátkozta, így balesete lett és nyerhettünk egy kis betekintést Timi családi életébe is.

By: M.