November 5. (Kedd)

„Fülig érő szájjal nézett rám."

- Te meg, hogy kerülsz ide?! - futottam oda hozzá és megöleltem.
- Gondoltam meglátogatlak - viszonozta az ölelést. - De az egyetem?
- Karbantartás van. Látom még mindig együtt vagytok és gratulálok. Remélem ő jobban fog rád vigyázni - nézett mélyen a szemembe Adrián.
- Biztosíthatlak róla, hogy bármit megteszek azért, hogy boldog legyen, de nekem sietnem kell, mert dolgom van. Beszélgessetek nyugodtan, majd később beszélünk, szia Baba! Cső Adrián! - adott nekem egy puszit és elrohant. Értetlenül néztem utána.
- Baj van?
- Nem tudom. Nem megyünk cukrászdába?
- Mehetünk - mosolygott rám és elmentünk a közeli cukiba. Én egy citromos sütit kértem, Adrián pedig valami csokisat. Miközben a sütinket falatoztuk sokat beszélgettünk.
- És az egyik lány annyira nyomult Albira, hogy nagyon beszóltam neki. A többiek meg néztek rám, mint borjú az új kapura - meséltem a karaokés dolgot. - Hű, az egyetemen is beszólhatnál egy lánynak, mert teljesen rám van kattanva.
- Azért egy egyetemista lánynak nem mernék beszólni - kaptam be egy újabb falat sütit. - Egy próbát megért - nevetett fel. Azért kicsit fura volt, hogy az exemmel sütizgetek. Miután elfogyasztottuk elindultunk ki. Útközben elhaladtunk egy könyves bolt előtt, aminek a kirakatában nem más virított, mint az Iskolák Versenyének a befejező kötete, vagyis az Emlékezz rám. Szomorúan bámultam a kirakatot és tovább indultam. Adrián vidáman mesélt az eddigi egyetemes élményeiről én meg érdeklődve hallgattam. Mikor a kapunkhoz értünk még váltottunk pár szót utána ő hazament én meg bementem a házba. A szobámban megírtam a leckémet és utána olvasni kezdtem. Este lementem vacsorázni (nem sokat ettem), majd vacsi után letusoltam és végül lefeküdtem aludni.

November 6. (Szerda)

Ma reggel is esett az eső. Ma reggel még komorabb volt a hangulatom és ma reggel a napom is szarul indult.
Reggel az esőre ébredtem. - Remek! - morogtam és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat, de nem találtam a kedvenc kék pulcsimat. Az egész házat felforgattam érte, de kiderült, hogy mosásban van. Oké, a kék pulcsi helyett felvettem egy sárgát (utálom a sárgát, csak mert Mátéra emlékeztet a sárga csapatból). Mikor felöltöztem kiakartam fésülni a hajam, de a fésű beleakadt. Morogva húztam ki és kínkeservesen fésültem ki a gubancot. Miután ezzel végeztem fogtam a táskámat és lementem reggelizni, csakhogy egy lépcsőfok kimaradt így én pofára estem. Felkeltem a földről és dühöngve mentem reggelizni. Ettem egy kis rántottát teával, de annyira szerencsétlen voltam, hogy le ittam magam. Mély levegőt vettem (ezzel elnyomva egy cifra káromkodást) és visszamentem az emeletre. Levettem a sárga pulcsit, a szennyesbe dobtam és újra kereshettem egy másik pulcsit. Ezúttal egy fehéret vettem fel. Lementem a lépcsőn (figyelve a fokokat) és a táskámat a hátamra vettem és kimentem, de akkor vettem észre, hogy a cipőm nincs rajtam. Gyorsan visszamentem, felkaptam a cipőmet és újra kimentem. - Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a mai napom! - dünnyögtem a kapun kilépve. - Na mi a baj, Baba?
- Semmi! A világon minden rendben van! - üvöltöttem rá ingerülten. Albi pislogás nélkül nézett rám.
- Megvan?
- Képzeld igen! - néztem rá, majd tovább mentem a suliba. Albi inkább nem mondott semmit se.

Levi

Timivel mosolyogva mentünk a suliba. Bent felmentünk a szekrényünkhöz, betettük a kabátunkat és bementünk a terembe. Leila morcosan ült a helyén, Albi meg vele szemben próbált vele beszélgetni.
- Sziasztok - mentünk oda hozzájuk Timivel. - Sziasztok - köszöntek.
- Mi a baj? - kérdezte Timi.
- A reggelem katasztrofálisan indult, kicseszettül fáj a hasam és még ez az esős idő is rátesz egy nagy hólapáttal! - magyarázta Leila. - A reggelnek szemtanúja is voltam - mondtam, de Leila szikrázó tekintettel nézett rám.
- Öhm... de szép ablak - néztem a hátsó ablakra, mire Albi és Timi elnevették magukat. Ekkor Albinak csipogott a telefonja. Elővette, hogy megnézze.
- Nemár!! Lele miért?! - nézett a húgomra Albi. - Mivan?
- Adriánnal sütiztél nélkülem?? Tudod, hogy mennyire szeretem a sütit! - mondta. - Bocsi, de neked dolgod volt, nem rémlik?
- De szólhattál volna - dramatizálta túl a dolgot Albi. - Bocsánat Életem szerelme - állt fel Leila a székről és megölelte Albit. Én átkaroltam Timi vállát, ő meg a fejét a vállamra hajtotta. Csengetéskor bejött Czanek tanárnő és elkezdődött a rajzóra.

Leila

A rajzóra után lementem a büfébe venni egy fuzetea-t. Kifizettem utána visszamentem a terembe. Felültem Albi padjára és beleittam a teába.
- Még mindig morci vagy? - kérdezte óvatosan Albi. - Most nem - mosolyogtam rá. - Huh megnyugodtam - puszilta meg a kézfejem. Csengetéskor bejött Juhász. Leszálltam Albi padjáról és a helyemre mentem.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap végén Albival ketten mentünk haza. - Majd' elfelejtettem - szólt a kapunkban és kutatni kezdett a táskájában. Értetlenül figyeltem minden mozdulatát, majd kivett valamit a táskájából. Egy zacskó gumicukor volt az. - Ezt miért kapom? - kérdeztem zavartan, miközben az egyik tincsemet csavargattam.
- Csakúgy - mosolygott rám, majd megcsókolt. A kapunk előtt csókolóztunk, amit Levi tört meg.
- Menjetek szobára - nevetett, majd engem kikerülve bement. - Bocsi - nézett rám Albi, majd egy puszit nyomott az arcomra és elment. Vörös fejjel néztem utána, majd bementem. Felmentem a szobámba leckét írni. Mikor kész voltam lefeküdtem az ágyamra és sorozatot néztem a gumi cukorral (mármint megettem😂).

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Adrián várta Leilát, nem Kyle.

By: M.