Október 14. (Hétfő)

Hajnalban kimentem a mosdóba. Miután elvégeztem a dolgom lementem inni egy kicsit. Felipe is lent volt.
[A beszélgetés olaszul fog zajlani!]
- Miért nem alszol? - mentem a hűtőhöz, hogy kivegyem a narancslevet.
- Nem tudok. Na és te?
- Szomjas lettem. Kíváncsi vagy, hogy milyen a mi sulink? - ültem mellé mosolyogva. - Eléggé. Neked, hogy tetszik a sulid?
- Tavaly év elején még utáltam bejárni, de évvégén az álmomat adtam fel azért, hogy itt maradhassak a barátaimmal - mosolyogtam.
- Azta ez nem semmi!
- Hát nem.
- Neked ki a levelező társad?
- Francesca Marino.
- Mikor mész hozzá?
- Februárban, miért?
- Akkor fogunk mi még találkozni, mert a szomszédom és az osztálytársam - válaszolta mosolyogva. - Áh, értem.
- Na mindegy. Mennyi az idő?
- Háromnegyed hat.
- Hát, aludni késő lenne, de készülődni meg túl korán - nevetett fel halkan.
- Ühüm. Ja, Levivel nem rögtön a sulihoz mész, hanem először a barátnőjéhez mész vele.
- Említette és már láttam is a barátnőjéről képet.
- Hogy érezte magát nálatok?
- Nagyon jól. Ő is összebarátkozott a haverjaimmal, megnéztük a nevezetességeket, a kedvenc helyeimet is megmutattam neki, elvittem pár MMA edzésre, egyszóval igyekeztem újat mutatni neki, ami sikerült is.
- Nem is tudtam, hogy MMA-zol - ámultam el. - Mostmár igen - mosolyodott el.
- Van pár szó, amit tudsz magyarul?
- Naná! Az anyai nagyszüleim magyarok. Minden nyáron Magyarországra jövök, azon belül is Tatabányára.
- Tehát, amikor a nagyiék magyarul kérdeztek, akkor te...
- Igen értettem - nevetett halkan.
- De gonosz vagy! - boxoltam a vállába. - Ez van. Anyám, de erős vagy - dörzsölte a vállát.
- Ez van - kacsintottam rá. Mi van? Ha neki szabad, akkor nekem is! Hatig lent beszélgettünk utána elmentünk készülődni. Felöltöztem, a hajamat kivasaltam és lementem a konyhába. Csináltam magunknak nutellás kenyeret és leültem enni. Időközben a fiúk is lejöttek. Reggeli után ők ketten Timihez mentek én meg Albihoz mentem ki. Megpusziltam az arcát és kézen fogva mentünk a suliba.
- Tehát pénteken is megyünk a Blackbe?
- Igen, csak ha nem gond - néztem fel rá. - Miért lenne baj? Tudsz olyan butaságokat kérdezni - puszilta meg az orromat. Mosolyogva mentünk be a suli épületébe. A teremben Ákos és Ági valamit néztek Ákos telefonján, Orsi magazint olvasott, Milán a padján dobolt, Kami aludt(?), Petra Danival -beszélgetett, Lilla szelfiket csinált, Fanni épp Fantát ivott a többiek meg vagy a büfében voltak, vagy még nem értek be a suliba. Albi a helyére ment én meg a padjára ültem. - Mit csinálsz délután? - kérdezte Albi.
- Tanulok, miért?
- Arra gondoltam, hogy bemutahatnálak anyának és Andynek.
- Ó, akkor mi lenne, ha négykor eljönnél és akkor együtt átmehetnénk hozzátok. Jó?
- Tökéletes - puszilta meg a kezem.
- Dúl a láv? - jött be vigyorogva Patrik. Válaszként Albi csak megdobta egy alufólia galacsinnal. Hm, nálunk ez már megszokás, hogy bárkit megdobálhatnak valamivel, vagy leönthetnek... Na mindegy. Patrik után pár perccel jött be Levi, Timi és Felipe. Mindenki kérdőn nézte az olasz fiút.
- Sziasztok - jöttek hozzánk Leviék.
- Hali - köszöntünk mi is.
- Mi a téma? - érdeklődött Timi.
- Semmi, csak délután szeretnék bemutatni egy fontos személyt a családomnak - mosolygott rájuk Albi.
- Shawn Mendest?! - ragyogtak fel Timi szemei. - Hagyjatok már azzal a díszbuzival! Nem, nem őt! - amint elhagyta a száját az a bízonyos "d" betűs szó a fejére csaptam.
- Aucs!
- Megérdemelted.
- Jó, bocs! Egyébként meg Lelét - ölelte át a derekam. - Már viccelődni se lehet? - ment morcosan a helyére Timi.
- Vele meg mi van? - kérdezte Albi Levitől Timire utalva.
- Megjött a mikulása.
- Dehát még csak október van - értetlenkedett Albi, majd végül leesett neki. - Óóóó! Kicsim... - nézett fel rám, mire elnevettem magam.
- Ne aggódj, még van egyheted - nevettem. Csengetéskor leszálltam a padjáról és a helyemre mentem. Nógrádi irodalom órán végig kedves volt és jófej. Furaaa, de tuti Felipe miatt. A szünetben azonnal odamentem hozzá. - Nem akarsz még itt maradni? Úgy míg leérettségizünk?
- Miért?
- Mert ő Nógrádi kedvenc áldozata - röhögött fel Dani.
- Anyukád jól van? - fordultam gyilkos pillantással a szemüveges fiú felé.
- Jé, épp most hív - rohant ki a teremből. Ezen többen elnevették magukat. Albival lementünk a büfébe. Én csak egy mentes vizet vettem, Albi pedig egy szendvicset és egy Mirindát.
- Sziasztok - köszönt nekünk Izabella (aki segített nekem).
- Szia - mosolyogtam rá.
- Öhm, helló.
- Albi ő itt Izabella. Ha ő nem lett volna jókor jó helyen, akkor nem is tudom mi lenne most velem. Iza, ő itt a barátom Albi - mutattam be őket egymásnak. - Köszi, amit Leléért tettél.
- Nem tettem nagy dolgot - legyintett.
- De nekünk viszont az! - mondta Albi, de ebben a percben csengettek. Mi mentünk Albival törire, Iza pedig a saját órájára. A töri rémesen unalmas volt. Matekon dolgozatot írtunk, bioszon a füzetbe írtunk, olaszon fordítottunk, angolon dogát írtunk, tesin pedig a fiúk fociztak a lányok pedig futottak. Az órák végén Albi hazakísért engem és a kapuban elbúcsúztunk. - Négyre itt leszek - puszilt meg és elment. Gyorsan bementem leckét írni. Fél négyre kész is lettem. Gondoltam elkezdek készülődni. Gyorsan fogtam egy kék pólót, egy szürke farmert és egy fekete "Follow your dreams" feliratú pulcsit. Bementem a fürdőbe, letusoltam és a fürdőben készülődtem. Tettem fel egy kis sminket és a hajamat pedig begöndörítettem. Már 15:55-öt mutatott az óra, mire elkészültem. Lent felvettem a cipőmet, mikor csengettek. Mosolyogva nyitottam ajtót, de a látványtól letaglóztam. Albi egy rózsa csokorral a kezében állt az ajtóban. - Virágot a virágnak - mosolygott rám. - Úristen, köszönöm! - öleltem át, majd a virágokat gyorsan egy vázába tettem és visszamentem Albihoz. - Mehetünk?
- Persze - csuktam be magam mögött az ajtót és kézen fogva indultunk el hozzájuk. Eleinte még izgatott voltam, de utána már kezdtem idegeskedni és szorongani. - Minden oké?
- Persze! Minden a legnagyobb rendben - erőltettem magamra egy mosolyt. - Csak izgulok, hogy mit fognak szólni hozzám - tettem hozzá.
- Hé, emiatt ne izgulj! Kedvelni fognak! Bízz bennem!
- Rendben van - öleltem meg. Megpuszilta a fejemet és tovább mentünk. Mikor odaértünk hozzájuk Albi benyitott a házba. - Megjöttünk! - kiáltotta el magát. - Jól van, kisfiam - jött ki egy csinos nő a konyhából.
- Szia, Adrienn vagyok, de hívj nyugodtan Adrinak - mosolygott rám kedvesen.
- Csókolom - köszöntem neki bizonytalanul.
- Jajj, az ég szerelmére! Tegezz bátran!
- Oké - bólintottam. Ekkor egy barna hajú fiú robogott le a lépcsőn.
- Na hol van az a lány, aki megbolondította az én öcsikémet? - nézett szét, majd megállapodott rajtam a tekintete. - Azta rohadt, Albikám! Biztos, hogy nem fizetted le? - röhögött fel a srác.
- Andy, fogd be!
- Csak viccelek! Szia én Varga Andy vagyok.
- Normálisan mutatkozz be, András - vágott vissza Albi.
- Ebben a családban, mindenkinek "A" betűvel kezdődik a neve? - kérdeztem Albitól. - Igen - puszilta meg a fejem.
- Egyébként engem Leilának hívnak - mutatkoztam be én is.
- Ó, tündérborsó mi ezt már tavaly óta tudtuk - nevetett Andy. Kérdőn néztem Albira. - Sok süsü pezsgőt ivott, ne is hallgass rá - mondta enyhén vörös fejjel.

««««««««««««««««««««««««««««««««

- És kiskorában folyton pókokat gyűjtött, hogy az egyik megcsípje és ő lehessen Pókember - törölgette a nevetéstől kicsorduló könnyeit Andy.
- Még mennyi van? - kérdezte szörnyülködve Albi.
- Ó, van még bőven - vigyorodott el ördögien a bátyja, mire a barátom lefejelte az asztalt. - Albert, viselkedj! - szidta le Adri. - Bocsánat.
- Az valami fergeteges volt, amikor tavaly Albi csak rólad áradozott. Mindennapja az ő Leléjéről szólt. Lele ilyen szép volt ma, Lele olyan gyönyörű volt ma, Lele meseszép Júlia volt, Lele így, Lele úgy. Annyi dalt írt már rólad, hogy kívülről fújok párat.
Ó, meseszép hercegnőm! Légy hát az én jövőm... - kezdett énekelni Andy, én meg döbbenten néztem rá.
- Andy elég lesz, kösz! - szólt a bátyjára. - Köszi a vacsit anyu, finom volt. De azt hiszem Lelének most haza kell mennie. Későre jár - állt fel az asztaltól, mire követtem a példáját.
- Köszönöm és nagyon finom volt. Sziasztok - köszöntem el tőlük és elindultam felvenni a cipőmet. Albival kimentünk. Beállt a kínos csend.
- Nem is tudtam, hogy ennyire szerettél tavaly - törtem meg a csendet. Albi szó nélkül nézett le rám.
- Mostmár igen - válaszolt végül.
- Albi - álltam meg, mire ő kérdő tekintettel vizslatott engem. - Mi a baj?
- Szeretlek - mosolyogtam rá, majd megfogtam a vállát, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Úgy éreztem már megtudom tenni. Albi belemosolygott a csókba és még szorosabban húzott magához. Mikor már fogyott a levegőnk az ajkaink elszakadtak egymástól. - Istenem, de régen csókoltalak.
- Hiányzott mi?
- Nem is tudod mennyire! - csókolt volna meg, de ezt a pillanatot egy hatalmas durranás szakította félbe. Riadtan néztem szét. - Mi volt ez?!
- Nem tudom - nézett körbe. Újabb durranás, de ez már közelebbről jött.
- Albi, félek! - néztem rá félve.
- Nyugi, megvédelek - nyomott egy puszit a számra és kézenfogva mentünk tovább. Ismét egy durranás.
- Ne, hagyják már abba! - rogytam térdre. Albi rémülten kapott utánam.
- Nem lesz semmi baj! Itt vagyok! - emelt fel és menyasszony pózban vitt tovább. Rettenetesen féltem.
- Ne félj, megvédelek! - suttogta. Szorosabban karoltam át a nyakát és átnéztem a válla fölött. - ALBI!!! - sikítottam fel, mert láttam egy sötét alakot egy pisztollyal a kezében, aki felénk célzott. Albi megfordult, mire a fegyver elsült.

Levi

Délután olyan három óra körül elmentünk Felipével a városba. Megnéztünk mindent és csinált pár képet is. Este fél hétkor értünk haza. Leila még nem volt otthon. Hét óra után az ajtó hatalmas lendülettel nyílt ki. Leila jött be rajta Albival a nyomában. Leila szó nélkül felszaladt az emeletre. - Veletek meg mi történt? - kérdeztem Albitól
- Valami őrült az utcán lövöldözött. Leila felsikított, hátra fordultam és ránk célzott. Lőtt, de szerencsére nem talált el minket. Leilát letettem, mert remegett, mint a kocsonya. Na letettem, és odamentem a csávóhoz és a pisztolyt kicsavartam a kezéből és megvertem. Onnan pedig futottunk, mert kitudja mit csinál velünk, ha felkel. Ennyi történt - hadarta el. Pislogás nélkül meredtem rá.
- Most utána megyek - ment fel a lépcsőn. - Na jó én is felmegyek - indultam fel.

Leila

- Nincs semmi baj - ölelt magához Albi. - Tudom, de azért durva volt.
- Elhiszem, de próbálj meg megnyugodni.
- Nem tudnál ma itt aludni? - néztem fel rá kérlelően. - Érted bármit - puszilt meg, majd elővette a telefonját. Ekkor Levi jött be. - Jól vagy, Leila?
- Igen, csak megijedtem - néztem rá.
- Nem lesz semmi baj. Tudod, hogy a város hemzseg az ilyen alakoktól.
- Kösz, most sikerült megnyugtatnod - dünnyögtem. - Nem úgy értettem. Főzök neked egy teát - indult ki, de utána szóltam. - Nehogy elrontsd - nevettem. - Na, visszatért a régi Leila - mosolygott és kiment. Albi mosolyogva nézett rám. - Anya mondta, hogy maradhatok.
- De jó - borultam a nyakába, így eldőltünk az ágyon. - Igen, az - mosolygott rám és megcsókolt. A kezemmel végig szántottam a sötétbarna haján, ő pedig a hátamat simogatta. A keze lejjebb vándorolt és egy picit belemarkolt a fenekembe.
< - Gyere, hercegnő most kapsz egy kis kényeztetést! - csapott erősen a fenekemre, majd még erősebben belemarkolt én meg a fájdalomtól felsikítottam. > Mintha áramütés ért volna, úgy ugrottam el Albitól.
- Ne haragudj! - ült fel. - Sajnálom, ha gyorsan haladtam, ne haragudj, Kicsim! - ölelt meg. - Semmi baj, csak rossz emlék - hajtottam a fejem a vállára. Öt perccel később felálltam és a pizsimmel elindultam letusolni. Hamar végeztem, így amíg Albi fürdött addig még olvastam egy kicsit. Mikor bejött csak egy alsónadrág volt nála. Olyan jól kidolgozott kockái voltak, hogy bármelyik pillanatban nyáltengert csinálhattam volna.
- Tetszik amit látsz? - vigyorgott Albi.
- Miről beszélsz? - kaptam el a kockás hasáról a tekintetemet. Ezen elnevette magát és beljebb jött. - Nem úgy volt, hogy Levi teát főz neked?
- De, miért?
- Ahhoz képest lent horkol a kanapén - nevetett fel. - Ó, szóval lent alszik?
- Ja.
- Van egy ötletem - keltem ki az ágyból és az asztalomról elvettem egy filcet. Elindultam az ajtóhoz és kimentem rajta. Albi értetlenül követett. Halkan lementünk és megálltunk Levi előtt. Leguggoltam elé és óvatosan félresöpörtem a haját. Levettem a filc kupakját és egy nagy szívet rajtoltam a homlokára, majd alá oda írtam, hogy „Imádom Shawnt!” és még pár apró szívecskét is rajzoltam még hozzá. Kuncogva léptem el a mesterművemtől. Albi megnézte, de majdnem elkapta a röhögőgörcs. Felmentünk a szobámba és lefeküdtünk aludni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Albi bemutatta Leilát a családjának, Albitól derült ki egy pár érdekesség, valaki rájuk támadt és Leila vászonnak használta Levi homlokát is.

AJÁNLÓ:

Ilusvmi SzJG facebook című könyvét szeretném ajánlani nektek :)

By: M.