Október 4. (Péntek)

Reggel nyugodtabban ébredtem fel. Nem volt rémálmom, de még csak váratlan látogatóm se. Mosolyogva keltem ki az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Gyorsan felöltöztem, a hajamat kivasaltam és lementem reggelizni. Ettem egy kis müzlit utána elindultam volna a suliba, de Albi ma is a kerítés mellett állt. - Hányszor mondjam, hogy hagyj békén? - kezdtem köszönés nélkül.
- Ne legyél már ilyen goromba!
- Oké, akkor gratulálok, Fruzsihoz. Tudtad, hogy a barátnőm, de erre csak ő kell neked. Ki lesz utána? Kami, Lia, Jenni vagy esetleg Blanka? Vagy pedig az összes barátnőmön keresztül mész?! - akadtam ki a végére. Albi szótlanul bámult rám.
- Nem terveztem - válaszolta végül.
- Nem tervezted? Nem TERVEZTED?! Tudod mit? Örülök, hogy már semmi közöm hozzád, mert... Argh! - fordítottam neki hátat és elindultam a suliba, de Albi elkapta a karomat.
- Mondd ki nyugodtan, ami nyomja a szíved - felelte higgadtan. Értetlenül néztem rá. - Most mi van?
- Hogy tudsz nyugodt maradni miután ilyen düh kitörést zúdítottam rád?
- Egyszerűen - mosolyodott el. Felvontam a fél szemöldökömet.
- Hogy?
- Úgy, hogy még mindig téged szeretlek, kis buta - mosolygott rám kedvesen.
- De... hallottam, hogy tegnap bevallottad Fruzsinak, hogy szereted!
- Nem, csak azt vázoltam fel neki, hogy hogyan kérjek bocsánatot. De mivel felborítottad a tervemet ezért érd be ennyivel. Őrülten szerelmes vagyok beléd, Havasi Leila Lele - hajolt hozzám egy csókért, de eltoltam magamtól. - Albi, nem akarok többet csalódni egy fiú miatt! Talán még egyet túlélnék, de többet már nem!
- Bocsánat.
- Mellesleg, még frissen él bennem az elrablásom emléke. Csoda, hogy ennyi idő után annyit engedek, hogy megérintsenek, de tovább nem bírnék menni. Se csók, se semmi!
- Megértem és nem erőltetem! Bízol bennem?
- Már nem tudom kiben bízhatok - csóváltam a fejem. Albi gyengéden a két keze közé fogta az arcomat.
- Bennem megbízhatsz, ígérem! - nézett mélyen a szemembe.
- Rendben - néztem fel rá, mire megölelt és egy puszit nyomott az orromra. - Ó, a francba - csettintett mosolyogva. - Mi az?
- Ellógtuk a nulladik órát. Na mindegy... - mosolygott rám, mire a vállába boxoltam. - Au! Nincs kedved ellógni a mai napot?
- Albi! - nevettem el magam.
- Most miért? A bátyám orvosnak tanul.
- Igen?
- Aha. Na?
- Nem!
- Jól van - fogta meg a kezem és elindultunk a suliba. Az épületbe belépve egyenesen a kémia terembe mentünk. A teremben tartózkodók mikor megláttak minket azonnal hangos üdvrivalgásban törtek ki?
- Na, ezért megérte ellógni a nulladikot, tubicáim - dobott meg minket egy alufólia labdával Tilla.
- Legalább védekeztetek? - röhögött fel Dani. Erre a beszólásra eszembe jutott az a nap és kirohantam a teremből.

Albi

- Gratulálok, Dániel! Mekkora tahó vagy! - szólt rá Anna. - Most mér... óóó! Basszus - meredt ránk mikor felfogta, hogy mibe mászott bele.
- Tudod te milyen nehéz egy ilyen élményt feldolgozni, te idióta?! - szólt rá Timi. - Na megszólalt a szakértő - forgatta a szemeit Dani.
- Menj a bánatba! - nem hallgattam tovább a vitájukat, hanem kimentem megkeresni Lelét. Végül bementem a lány wc-be. Ott ült a földön és sírt.
- Kicsim, ne sírj! - ültem le mellé. Nem mondott semmit, csak megölelt. Ott vigasztaltam a földön ülve. Az ajtó hirtelen kinyílt és egy kilencedikes lány jött be, de még az ajtóban sikítva fordult sarkon. - Szegény - szipogott Lele. - Az, dehát nyugodtan bejöhetett volna - nevettem fel. Ekkor ismét kinyílt az ajtó, de ezúttal Török jött be.
- Varga mégis mit keres a lány mosdóban?!
- A barátnőmet vigasztalom.
- Miért a LÁNY MOSDÓBAN?!
- Elnézést, mindjárt megyek.
- Nem mindjárt, hanem most azonnal! - üvöltött mire egy puszit nyomtam a fejére és kirohantam. Töröktől mindenki fél, ez köztudott tény. Pár másodperccel később Lele kijött a mosdóból. - Menjünk vissza - indult a teremhez. Utána mentem. A teremben leült a helyére én meg leguggoltam a padja elé. - Khm Leila, Dani mondani akar valamit, nem igaz? - fogta a tarkóját Daninak Levi. - Sajnálom Leila! Ne haragudj, amiért olyan bunkó voltam és, hogy akaratlanul felhoztam azt a borzalmat. Remélem nincs harag - mondta a szövegét. Lele lassan felnézett rá. - Nincs harag - válaszolta, mire Levi elengedte szerencsétlen Danit. Csengetéskor bejött Nagy tanárnő és elkezdte a kémiát. A szünetben Lelével beszélgettünk. - Úgy hiányoztál, kicsim! - öleltem magamhoz, ahogy az ölemben ült.
- Te is - mosolygott rám.
- Én nem kapok becenevet? - néztem rá tetetett duzzogással.
- Ó, dehogyisnem! Mit szólnál a hamegcsalszvégedvan-hoz?
- Hosszú!
- De nekem tetszik, Albika - nevetett fel.
- Albika? Ez komoly? - röhögtem el magam. - Ühüm - bólogatott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Ehj, te nőszemély - öleltem mégjobban magamhoz.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Leila

Délután Albival elmentünk a mekibe.
- Mit kérsz, Baba? - suttogta a fülembe Albi. - Egy sajtburger menüt és egy csokis Mcfreez-t.
- Rendben - puszilt meg, majd leadta a rendelésünket. Hiába akartam kifizetni az én részemet, Albi ezúttal is kifizette. Mikor megkaptuk a rendelést, leültünk egy szabad asztalhoz. - Finom?
- Ühüm - mosolyogtam rá. Albi csak mosolyogva bólintott és tovább ettünk, meg közben beszélgettünk. Miután befejeztük a szemetet kidobtuk és elmentünk a gyorsétteremből. Ahogy mentünk az egyik villanypóznán megláttam valamit. - Nézd! Egy új karaoke klub nyílik Budán - néztem meg a plakátot.
- Egyszer elmehetnénk oda - karolta át a derekam.
- Ühüm és hívhatnánk a többieket is - jutott eszembe.
- Igazad van, várj - vette elő a telóját és lefényképezte. - Majd beküldöm az osztálycsopiba.
- Oki - mondtam, majd elindultunk haza. Albi a kapuban elköszönt tőlem. Megvártam, hogy elmenjen utána bementem. A szobámban megírtam a házimat utána neteztem egy kicsit. A telefonom csipogott jelezvén, hogy jött egy üzenet. Albi küldött egy képet a "10.B Rules" csoportba.

Albi: Hé, skacok! Ezt megkéne, majd nézni, nem gondoljátok?

Orsi: De mehetünk :)
Levi: Ne máááár!! Pont akkor leszek olaszba 😭😭😭
Patrick: Így jártál😂 Majd legközelebb jössz te is
Levi: Ahj *duzzogó fej*

Levi üzenetét látva hangosan felröhögtem, mire ő a másik szobából átordibált, hogy „Ez nem vicces, Leila!!”. Persze én jó tesóhoz híven tovább röhögtem. Na igen ez eddig szép és jó volt, mígnem már a levegőt kapkodtam. Elkezdtem az inhalálómat keresni. Épp időben találtam meg. Befújtam és igyekeztem megnyugodni. Mikor már jól voltam hanyatt dőltem az ágyamon.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Este vacsora és fürdés után a szobámban ültem és olvastam, amikor valami neki csapódott az ablakomnak. Riadtan pillantottam az ablak felé. Kimásztam az ágyból és lassan kinyitottam azt. Óvatosan kipillantottam, de elállt a lélegzetem a látványtól. Albi állt az ablakom alatt egy gitárral a kezében egy rózsaszirmokból kirakott szív közepén. Felnézett az ablakomra és elmosolyodott. Megpengette a hangszerét és énekelni kezdett.
- Hé, hé kicsi szívem!
Bocsásd meg vétkeim, tudom jól hibáztam!
De már megbántam!

Édes hercegnőm, drágalátos megmentőm
Csak te érted dobog a szívem,
Hallgass meg Édesem!
Mert te érted bármit megteszek.

Csak bocsáss meg!
Csak bocsáss meg!
Édesem!

Hé, hé kicsi szívem!
Miattad hevesebben ver a szívem!
De bocsáss meg én nekem.
Mert ha nem tennéd,
Abba belehalnék, Édesem!

Itt könyörgök,
Hogy hallgass meg,
Mert ha nem tennéd,
Abba belehalnék!

Édesem!
Ó drága Édesem,
Bocsáss meg!
Ezt az egyet kérem te tőled!
Hogy bocsáss meg én nékem!
Drága Életem!

Csak bocsáss meg!
Csak bocsáss meg!
Édesem!

Hé, hé kicsi szívem!
Miattad hevesebben ver a szívem!
De bocsáss meg én nekem.
Mert ha nem tennéd,
Abba belehalnék, Édesem!

Édesem!
Ó drága Édesem,
Bocsáss meg!
Ezt az egyet kérem te tőled!
Hogy bocsáss meg én nékem!
Drága Életem! - fejezte be az éneklést. Könnyes szemekkel néztem őt és elrohantam az ablakból. Nem érdekelt, hogy rövid nadrágban és egy pólóban voltam, mert úgy, ahogy voltam kirohantam hozzá és a nyakába ugrottam. Ez őt váratlanul érte, így felborultunk. - Ennyire tetszett, vagy pedig annyira nem, hogy megakarsz ölni? - kérdezte félve.
- Ez nagyon szép volt!
- Huh, köszi! Mióta kidobtál azóta ezen dolgoztam és féltem, hogy nem lesz elég jó - ült fel.
- Nagyon szépen köszönöm, Édesem! - pusziltam meg az arcát.
- Jé, most becéztél - mosolyodott el, majd hirtelen a pulcsijához kapott, mintha valamit keresne. - Ez a tiéd - adott át egy szál rózsát és egy dobozkát. Kinyitottam és egy gyönyörű nyaklánc volt benne.
- Úristen, ez gyönyörű!
- Hozzád való - mosolygott rám, majd végig mért. - Na jó, most azonnal bemész! Nehogy miattam megfázz!
- Nem fogok, nyugi.
- Nem érdekel, Havasi Leila! Most szépen bemész!
- Jólvan, de akkor te is jössz!
- Biztos?
- Ühüm, gyere már - vezette be a házba. Ekkor jött le Levi az emeletről.
- Látom tetszett a dal, amit neked írt - mosolygott rám Levi.
- Te tudtál róla?
- Ja. Filmezzetek nyugodtan. Jó éjt - ment vissza az emeletre. - Lehozzam a laptopomat?
- Nekem mindegy, de mehetünk a szobádba is - mosolygott rám, mire mi is felmentünk. Bekapcsoltam a gépemet és kerestem egy jó filmet.
- Mit szeretnél nézni?
- Amit akarsz - ült az ágyam szélére. Némi pötyögés után elindítottam a Két lépés távolságot. Albi vállára hajtottam a fejemet és úgy néztem. Annál a résznél aludhattam el, mikor Stella és Will korcsolyázott a befagyott tavon.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Leila és Albi újra összejöttek! Nyílik majd egy karaoke klub Budán (NE KERESSÉTEK MEG, CSUPÁN KITALÁCIÓ!!!!), és Albi írt Leilának egy dalt (igaz, hogy én nem azóta írtam mióta ők szétmentek, de igyekeztem elfogadhatót írni😅).

By: M.