Szeptember 30. (Hétfő)

~ - Hova menekülsz, hercegnő? - jött utánam az a férfi, aki elrabolt.
- Semmi köze hozzá! - fordultam szembe vele. Gúnyos mosolyra húzta az ajkait. - Ugyan, tündérke nem menekülhetsz előlem!
- Valóban? - fordultam meg, hogy elfussak, de nekimentem a társának, aki így lefogott engem. - Valóban! Most pedig megbüntetlek a szökésért - lépett közelebb hozzám, majd megszorította a nyakamat. - Hm, milyen szép. Kár lenne érte, pici lány - engedte el a torkom, majd a szájával rá tapadt. ~

Levi

Épp a mosdóból mentem vissza a szobámba, mikor hangokat hallottam Leila szobájából.
- Eresszen el! Hagyjon békén! - kapálózott az ágyban fekve. Azonnal bementem hozzá. - Leila, nyugodj meg! - fogtam le a vállait.
- Eresszen el!! - sikított, majd felriadt. Zihálva nézett rám. - Semmi, baj! Itt vagyok - engedtem el.
- Levi, nagyon félek!
- Ne félj! Megvédelek, bármitől és bárkitől - ültem az ágyának a szélére.
- Köszönöm - felelte nyugodtabban.
- Próbálj meg pihenni - álltam fel, de utánam szólt. - Ne menj el! Kérlek maradj itt.
- Rendben van - ültem le a babzsák foteljébe. Leila valamelyest megnyugodott és elaludt. Szegény, annyira sajnálom a rémálmai miatt. Lassan engem is elnyomott az álom.

Leila

Reggel álmosnak éreztem magam. A tekintetem a babzsák fotelemre tévedt, ahol Levi tátott szájjal és csorgó nyállal aludt. Lassan kikeltem az ágyból és kimentem a fürdőbe megmosni az arcomat. A tükörbe belenézve rémülten meredtem magamra. Úgy néztem ki, mint aki utcai harcba keveredett egy MMA harcossal. Fájdalmasan elhúztam a számat és megmostam az arcomat. Kimentem a fürdőből és visszamentem a szobámba. Levi ekkor akkorát horkantott, hogy beleremegett a ház. Ezen kitört belőlem a röhögés, amire a kedves bátyám horkantva riadt fel.
- Mit röhögsz? - nézett rám kómás fejjel. - Azt, hogy mekkorát horkantottál - nevettem tovább.
- Kösz - állt fel és átment a saját szobájába készülődni. Nevetve mentem a szekrényemhez és kivettem a mai ruháimat. Gyorsan felöltöztem, kifésültem a hajamat utána lementem reggelizni. Reggeli után Levivel mentünk a suliba. Az épületen belül többen örömmel néztek felém és pár pozitív szót szóltak hozzám. Úgy éreztem magam, mintha valami veterán háborús hős lettem volna. Habár a fejemen meg a testem egészében úgy is festettem... Az emeletre felérve egyenesen a terembe mentem. Elsőként Albi nézett rám.
- Lele! - köszöntött vidáman, mire a többiek is felém pillantottak.
- Úristen, hogy nézel ki?! - jött hozzám Albi. Megakarta volna fogni a kezem, de hátrébb léptem. Albi értetlenül nézett rám. - Sajnálom, tudom dobtál, de...
- Kivételesen ennek semmi köze sincs ahhoz. Más - hajtottam le a fejemet.
- Megölöm azt az embert! Lia, tudsz valami jó kis cigány átkot? - fordult az említett lány felé Albi.
- Ó, de még mennyit - húzta gonosz mosolyra a száját Lia. Ezen elmosolyodtam. Örülök, hogy ilyen jó barátaim vannak. Csengetéskor leültem a helyemre. Mikor Nógrádi belépett az ajtón rögtön rajtam akadt meg a tekintete. Esküszöm, mintha mosolygott(!!!!) volna, mikor meglátott, majd kikerekedtek a szemei. - Mi történt magával, Havasi?!
- Az egy hosszú és fájdalmas történet lenne elmesélni - feleltem bánatosan. Nógrádi erre nem mondott semmit, csak elkezdte az órát és engem békén hagyott. Irodalom után a szünetben többen gyűltek körém. - Olyan jó, hogy előkerültél! Tudod, mennyire aggódtunk érted? - mosolygott rám Orsi. - Hát képzelem - mosolyogtam.
- Leila! - szólt az ajtóból nekem Blanka és Jenni. - Jézusom, de jó, hogy épségben meglettél - jöttek beljebb, de meglátták az arcomat. - Úristen, veled meg mi történt?! - riadt meg Jenni.
- Elraboltak, megvertek - válaszoltam röviden.
- Annyira sajnálom - ölelt volna meg Blanka, de hátrébb léptem. Értetlenül nézett rám. - Bocsi, de... Nem... Nem bírom ha bárki megérint. Ne haragudjatok - néztem rájuk sajnálkozva. - Jaj, semmi baj! Ne haragudj, nem tudtam - szabadkozott a vörös hajú lány. Halványan elmosolyodtam. Csengetéskor kimentek a teremből. Törin tovább mentünk az anyaggal, matekon a táblánál kellett dolgoznom (ilyen az én formám), bioszon az idegekről beszéltünk, olaszon fordítottunk, angolon szintén, tesin pedig kötelet másztunk. A nap végén a suliból mentem ki, amikor valaki a nevemet kiabálta. Ádi volt az.
- Szia, Leila, hogy... - kezdte, de mikor meglátta az arcomat döbbenten nézett rám. - Viszonylag jól vagyok - válaszoltam a be nem fejezett kérdésére. - Veled meg mi történt?
- Elraboltak és megvertek.
- Miért?
- Ez nekem kényes téma, ne haragudj Ádi.
- Oh, bocsi - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj, de mennem kell. Szia - indultunk el Levivel haza. Otthon megírtam a leckémet utána leültem filmet nézni.

Levi

Miután végeztem a lecke írással gondoltam átmegyek Timihez. Fogtam a deszkámat és elmentem hozzá. Mikor a kapujuknál álltam megnyomtam a csengőt. Pár másodperccel később egy férfi nyitott ajtót. - Szia, kit keresel?
- Jó napot, Timihez jöttem.
- Gyere be nyugodtan, fent van a szobájában - állt félre az útból. Bementem és az emeletre indultam. Megkerestem a szobáját és bekopogtam. - Ki az? - kérdezte zihálva. - Csak én vagyok az. Levi - nyitottam be, de kikerekedtek a szemeim a döbbenettől.

Folytatás következik...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon mit látott Levi Timi szobájában?

By: M.