Szeptember 27. (Péntek)

Erős fejfájással ébredtem ismét. Már lassan két hete vagyok itt. Kellett nekem az éjszaka közepén az utcán bóklásszak! Ha otthon maradtam volna, akkor most nem lennék itt! Az ajtón túlról vitatkozást hallottam. Felálltam a matracról és az ajtóhoz mentem. Lassan kinyitottam és mindketten háttal álltak nekem. Megpróbáltam észrevétlenül kimenni, de a padló nyikorogni kezdett alattam. Ó, bazki! - Hova készülsz, királylány?! - fordult hátra a férfi. Nem feleltem csak az ajtóhoz futottam, ahogy csak tudtam. A férfi utánam jött. Kinyitottam az ajtót és majdnem kiléptem rajta, de megragadta a hajamat és visszarántott. Sikítva estem hanyatt. - Nem mész sehova, picikém!
- Dehogyisnem - köptem az arcára és felálltam. Igyekeztem gyorsan kiszaladni és elfutni onnan minél messzebbre. Tíz perccel később, más erőtlenül dülöngéltem. Még láttam a távolban egy alakot, de összeestem.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Egy kényelmes ágyban tértem magamhoz. Lassan kinyitottam a szemeimet és egy barátságos szobában találtam magam. Oldalra fordítottam a fejem és az éjjeli szekrényen megláttam egy tálcát tele sütivel és tejjel. Óvatosan felültem és körbe néztem. Sehol senki. Elvettem egy csokis sütit és beleharaptam. Az íze az valami mennyei volt. Ekkor kinyílt az ajtó és egy lány lépett be rajta. - Jaj, de jó, hogy végre felkeltél Leila - mosolygott rám kedvesen. Döbbenten néztem rá. - Honnan tudod a nevem?
- A suliban mindenki csak arról beszél, hogy eltűntél.
- Ó.
- Az osztályod borzalmasan aggódik érted.
- Az egész az én hibám. Ha nem mentem volna sétálni, akkor ez nem történt volna meg. Most azonnal haza kell menjek - pattantam ki az ágyból, de megtántorodtam.
- Hazakísérlek - mosolygott rám a lány. - Köszi, de nem kell öhm...
- Izabella - segített ki. - És ragaszkodom hozzá!
- Rendben van - adtam be a derekamat. Felvettem a cipőmet és Izával elindultunk haza. Otthon bátortalanul csengettem be a kapun. Szinte azonnal feltépték az ajtót és Levi állt előttem. - Leila?! - ölet szorosan magához. - Levi, annyira sajnálom! - öleltem én is könnyezve.
- Semmi baj! Az a fő, hogy most itt vagy! - engedett el, majd a hátam mögé nézett. - Ő ki?
- Izabella és ő segített nekem - néztem mosolyogva a barna hajú lányra.
- Köszönjük, Iza! Nem kérsz valamit inni vagy...
- Nem most mennem kell. Sziasztok és vigyázz magadra Leila! - köszönt el tőlünk a lány, majd elment.
- Hol voltál vagy mi történt veled?! És miért van szétverve az arcod?? - bombázott a kérdéseivel Levi.
- Amikor volt az a rémálmom veled kapcsolatban akkor elmentem sétálni egy kicsit. Már épp hazafelé jöttem, amikor egy sötét autó megállt mellettem és két férfi szállt ki belőle. Erőszakkal betettek a kocsiba és elvittek engem egy elhagyatott házba. Sokszor próbáltak megerőszakolni engem, de én nem hagytam magam és ennek verés lett az ára. A végére már alig volt erőm, de én próbáltam ellenállni nekik. Az egyik pasas az behúzott nekem egyet. Minden erőm elszállt és... - itt elcsuklott a hangom és kitört belőlem a sírás. Levi szorosan magához ölelt, de ellöktem magamtól. Hiába a bátyám, de mocskosnak éreztem magam. - S-sajnálom, de ne érj hozzám kérlek - néztem rá sírva.
- Persze megértem, semmi baj! Figyelj, nyugodj meg, jó? Vegyél egy jó frissítő zuhanyt utána pihenj le, mert nagyon kimerültnek tűnsz - tanácsolta, mire tettem, amit kért és felmentem az emeletre.

Levi

Miután Leila felment rögtön írtam az osztály csoportba.

Levi: Előkerült Leila!!!
Albi: Igen?! Na végre!
Kami: ÚRISTEN EZ KOMOLY?!😭❤❤
Levi: Igen! Bazki, annyira sajnálom szegényt😢😢
Lia: Miért, mi történt vele?
Levi: Elrabolták, megverték és...
Albi: MIVAAAAAN?! KI VOLT AZ A FÉREG, AKI ÍGY BÁNT A SZÁMOMRA LEGFONTOSABB KINCCSEL?!
Anna: Azt kihagytad, Albi, hogy egy LÁNYRÓL van szó. De igazad van. Miért verték meg?
Levi: Kényes téma...
Petra: Ha ennyit elmondtál, akkor az okát is hadd tudjuk, légyszi
Levi: Mert nem engedte, hogy azt tegyék vele 😔
Anna: Jézusom!! Az ilyen ember bűnhődjön!😬😬😬

Még írtam volna egy választ, de ekkor Leila jött le az emeletről.
- Miért nem pihensz? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak leült mellém.
- Leila?
- Nem merek - suttogta.
- Mi?
- Nem merek. Félek egyedül - nézett rám könnyezve.
- Fel menjek veled?
- Ühüm - bólintott, mire elindultam az emeletre. Leila befeküdt az ágyába én meg a babzsák foteljébe ültem és néztem őt. Lassan lehunyta a szemeit, majd az oldalára fordult. Még néztem egy darabig a szuszogó testét, majd kimentem a szobájából. Ekkor értek haza a nagyiék. - Itthon van Leila, de alszik - mondtam nekik, mire az arcuk szinte felragyogott. - Hál' Istennek! - tette össze a kezeit a nagyi.
- Ha furcsán viselkedne akkor az azért van, mert... - kezdtem bele a mesélésbe. A nagyiék rémülten hallgatták, majd a végére a nagyi könnyezni kezdett. - Szegénykém! Édes pici Leilácskám - suttogta szomorúan.
- Igen - bólintottam, majd felmentem letusolni. Mikor kész voltam bementem a szobámba és elaludtam.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Leila előkerült, de átélt pár szörnyű dolgot😢 Vajon sikerül túl tennie magát ezen, vagy beleőrül?

By: M.