Szeptember 16. (Hétfő)

A múlt hetet itthon töltöttem, mert bele betegedtem abba, hogy Albi megcsalt. Mindennap eljött, de a bejárati ajtónál beljebb nem jutott. A nagyiék azt hazudták neki, hogy nagyon fertőző betegségem van. Mindig rám írt, de nem reagáltam egyik üzenetére sem.
Reggel gyorsan készülődni kezdtem a suliba, majd reggeli nélkül távoztam a házból. Kiléptem a kapun és Albi ott állt. - Szia, hogy vagy? - mosolygott rám, de én szó nélkül kikerültem és elindultam a suliba. - Lele, mi a baj? - jött utánam. Nem válaszoltam.
- Kicsim, mi a baj? - fogta meg a karomat. Könnyezve hunytam le a szemeimet. - Kicsim - suttogta.
- Ne hívj így! Nem vagyok többé a kicsid, se semmid! Gyűlöllek, Albert! - néztem rá dühösen, majd kirántottam a karomat az ujjai közül és a suliig futottam. A suliól egy utcányira alig kaptam levegőt. Gyorsan elővettem az inhalálómat és fújtam a számba. Mikor jobb lett, mélyeket lélegezve mentem be a suli épületébe. Bent egyenesen a termünkbe mentem. Kami már bent volt és Kornéliával beszélgetett. Egyenesen odamentem hozzájuk. - Sziasztok - köszöntem nekik halkan. - Vííí, Leila! - ölelt meg szorosan. - Hiányoztál! - engedett el.
- Te is nekem - néztem rá szomorú mosollyal. - Mi történt?
- Albival összejöttem, de aztán megcsalt és szakítottam vele - eredtek meg a könnyeim. - Kiheréljem neked? Vagy ha kell mondok rá egy jól bevált átkot - nézett rám Kornélia.
- Tudsz átkot mondani másokra? - kérdeztem döbbenten.
- Hát, egyszer próbáltam.
- És?
- Bejött - válaszolta lazán.
- Ne bántsd - kértem, mire csak bólintott. - Milyen volt Róma? - érdeklődtem Kamitól. - Egyszerűen mesés! Lola pedig kedves lány! - kezdett áradozni az útról. Mi mosolyogva hallgattuk az élmény beszámolóját. Hát februárban én is megtapasztalhatom az olasz életmódot. Csengetésig beszélgettünk, majd utána leültünk, mert bejött Nógrádi. A tekintetével körbe pásztázta az osztályt és a tekintete megállapodott rajtam. Hosszú percekig nézett rám (mélyen a szemembe), majd szólásra nyitotta a száját. - Nyissátok ki a szöveggyűjteményt a 12. oldalon - vette a kezébe az említett könyvet. Értetlenül lapoztam bele. Azt hittem már feleltetni akar, vagy újra megalázni. Az irodalom után egy töri óra jött. A szünetben Albi odajött hozzám. - Mi bajod van velem? - kérdezte értetlenül Albi.
- Még van bőr a képeden megkérdezni?! - akadtam ki.
- Mit?
- Megcsaltál engem, te szemét! - böktem a mellkasára.
- Mi van? Én nem...
- Nem? Láttam a képet!
- Milyen képet? - kérdezte, mire elővettem a telefonomat és megmutattam neki. Azonnal lesápadt.
- Lele, ez nem az, aminek látszik!
- Nem?! Pedig ott van, hogy egy másik lányt csókolsz azon a reggelen, mikor engem kiengedtek a kórházból!
- Hogy mit csináltál?? - kerekedtek ki Levi szemei.
- Félreértitek. Mindketten. Ő csókolt meg!
- A kép alapján nem lökted el. Köszönöm, hogy te is padlóra tettél, mert Adrián nem volt elég tavaly, nem igaz? - néztem rá csalódottan és kimentem a teremből. Kami és Kornélia utánam jöttek. - Nem lesz semmi baj - vigasztaltak a mosdóban. Könnyezve néztem Kornéliára.
- Miért vagy itt velem? Nem beszéltem veled, az első heteden, de te mégis utánam jöttél, mikor rosszul voltam és most is mellettem vagy, annak ellenére. Miért?
- Mert engem így neveltek. Hiába ítélnek el a származásom miatt, igyekszem segíteni másoknak.
- Sajnálom, hogy nem próbáltam nyitni feléd. Te más vagy, mint a többi... - itt elakadtam, de Lia kisegített.
- Mondd ki nyugodtan, hogy cigány. És nem haragszom. Kezdjük tisztalappal oké?
- Oké - mosolyogtam rá. Így történt, hogy a sztereotípiák ellenére jóban lettem egy cigány lánnyal, aki ugyanolyan, mint a többi ember. Csengetéskor visszamentünk a terembe, ahol szinte vágni lehetett a feszültséget. Töri óra után jött egy matek, ahol egy kis dogát írtunk, majd bioszon az emberi sejteket vettük, majd olaszon fordítottunk, angolon szöveges feladatot oldottunk meg, végül tesin röpiztünk. A nap végén Levivel mentem haza. - Miért nem mondtad?
- Mert ő a legjobb haverod és nem akartam galibát okozni köztetek.
- Ezért inkább ki se mozdultál a szobádból.
- Annyira sajnálom - öleltem meg Levit. - Semmi baj - ölelt szorosan magához.

Albi

Otthon dühösen csaptam be az ajtót.
- Mi van öcsi? - jött le a lépcsőn Andy.
- Szakított velem, mert elvileg megcsaltam. Pedig Barbi mászott rám!
- Az a kis ribi?
- Ja.
- Na, jól figyelj rám! Vissza kell szerezned a csajt, mert nincs ilyen lány minden bokorban. Van egy tervem, hogyan szerezhetnéd vissza.
- Hogyan? - kérdeztem, mire elkezdte mondani a tervét. Mosolyogva hallgattam. - Oké!
- De adj neki egy kis időt, hogy lecsillapodjanak benne a kedélyek. Először nyugodjon meg, utána próbálkozz - tanácsolta, mire felmentem a szobámba és elkezdtem dolgozni az engesztelő ajándékon.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Kami kezdeményezett először az új lánynál és utána Leila. Lehet a végén, még barátnők lesznek? Vajon Albi mit tervez Leilának engesztelésképp?

By: M.