Szeptember 1. (Vasárnap)

Nagyon lassan telt a nyaram, mert hála Nógrádinak egész nyáron tanulhattam a kilencedikes anyagot, csak azért, hogy tizedikes lehessek. Hála Levinek, aki türelmesen tanult velem átmentem! Nógrádi vicsorogva engedett át, mert az összes kérdésre tudtam a választ. Azonban amikor csak a szabad időm engedte (ami igen ritkán fordult elő) a levelezőtársammal beszélgettem. Nagyon kedves lány és Francescanak hívják. Nekem nagyon szimpatikus lány.
- Leila! Leila, mi a jó istent csinálsz? - hallottam Levi hangját a szobámon kívülről. Upsz, róla teljesen megfeledkeztem. Június végén ő is a nagyiékhoz költözött, mert már elege lett abból, hogy az apja folyton csak verte őt. - A szobámban vagyok - válaszoltam, miközben becsuktam a naplómat. Levi benyitott és az ágyamra ült. - Na, izgulsz?
- Csak egy kicsit. Te? - néztem rá vigyorogva.
- Miért kéne izguljak?
- Hm, talán Timi miatt? - kacsintottam, mire elvörösödött. Ezen elnevettem magam. - Miért is kéne miatta izgulnom?
- Tudom, hogy tavaly óta bele vagy zúgva! És ne tagadd, mert a húgod vagyok - szóltam rá, mert már szólásra nyitotta volna a száját.
- Jó, igazad van. Neked most van valaki, aki érdekel? - terelte a témát.
- Nincs - feleltem őszintén. - Adrián volt az első és az utolsó barátom. Nem lesz több srác, aki annyira érdekelne, mint ő. És vele már semmi sem lesz, mert Szombathelyre vették fel egyetemre - mondtam.
- De attól még lehet más. Több osztályba is megy új gyerek. Bármikor jöhet hozzánk is valaki akár év közben, akár év elején. Bármikor - mosolygott rám, majd felállt az ágyamról. - Tuti lesz valaki, aki felkelti az érdeklődésedet... de előtte szólj, hogy csekkoljam. Csakhogy meg kell-e majd verjem vagy sem - mosolygott rám, majd kiment. Na igen, a nyáron Levi igyekezett visszarázódni a nagytesó szerepébe, mert Vanda halála után teljesen szétcsúszott. Miután elhagyta a szobámat én Frannal beszélgettem messengeren. Délután Levivel kint ültünk az udvaron. Ő gitározott én pedig énekeltem. A dal végén mosolyogva néztem rá. - Nem értem miért nem énekeltél régebben - néztem rá értetlenül. - Hát Vandának is régebben énekeltem, de miután ő már nem volt ezért én is befejeztem az éneklést. Röviden ennyi.
- Értem. Pedig jó hangod van - feleltem mosolyogva. Ekkor a nagyi jött ki.
- Gyerekek, vacsora! - szólt a nagyi.
- Megyünk már - tápászkodtam fel és elindultam be. Kezet mostunk utána leültünk vacsorázni.
- Várjátok már a sulit? - érdeklődött a papi. - Csak a barátok miatt - feleltük egyszerre Levivel. - Ennek örülök! Levikém, mi a helyzet azzal a kislánnyal? Tudod Timikével - kérdezte a nagyi, mire Levi olyan fejet vágott, hogy azonnal kirobbant belőlem a röhögés. Erre Levitől csak egy erős oldalba bökést kaptam.
- Au! - jajdultam fel. - Gyerekek, az asztalnál nincs veszekedés! - szólt ránk szigorúan a nagyi. - Bocsi.
- Semmi baj. Szóval, Levi?
- Nincs vele semmi. Az apja elvileg Németországban van és már nem zaklatta őket már nyár eleje óta.
- Szegényke, én sajnálom.
- Hidd el, hogy én is. De legalább nektek nem ilyenek az apáitok.
- Igaz, ők másképp bántanak - grimaszoltam.
- Lelkileg és testileg - egészítette ki Levi. Vacsora után elmentem fürdeni, majd a szobámba mentem, hogy lefeküdjek a puha ágyacskámba, de kopogásra lettem figyelmes. Az ajtóhoz mentem és Levi állt ott.
- Mi van, ha ő nem szeret engem?
- Ne is gondolj ilyenekre! Okés?
- Rendben. Jó éjt, Leila!
- Jó éjt, Levi - csuktam be az ajtót. Befeküdtem az ágyamba és rögtön elnyomott az álom.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Ezennel kezdetét vette a második évad és Leiláék története tizedikben folytatódik :)

By: M.