Október 5. (Péntek)

Húha, de régen írtam. Röviden annyi történt az elmúlt három hétben, hogy elkezdődtek a kemény feleltetések, dolgozat írások és a többi. Táncon az első tánc amit tanulunk az a Mambó. Nagyon jó és élvezem. Miután letelt a két hét szobafogság Kamival elmentünk moziba utána beültünk egy sütizőbe. Jó, hogy végre van egy rendes barátnőm.
Reggel az ébresztőm hangjára keltem fel. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és az ablakhoz vánszorogtam. Az idő szürke volt és csepergett az eső. Nagyszerű. Egy hatalmas ásítás kíséretében mentem a szekrényemhez kivenni a mai ruháimat. Gyorsan felöltöztem, kifésültem a hajam utána a táskámmal a hátamon lementem reggelizni. Rozi néni egy szendviccsel és egy kis teával várt engem.
- Jó reggelt aranyom - köszönt kedvesen és mosolyogva.
- Neked is - mosolyogtam rá, majd leültem elfogyasztani a reggelimet. Miután befejeztem elindultam a buszmegállóba. A fülembe bedugtam a fülesem és elindítottam Pink-től a What about us-t. Azt hallgattam egészen addig, amíg meg nem érkezett a busz. Mikor az megérkezett én felszálltam rá, de mivel az egész tömve volt így az egész utat végig álltam. Negyed órával később végre megérkeztem a sulihoz. Alig vártam már, hogy leszálljak a hering járatról. Amint megállt a jármű én azon nyomban kipattantam belőle. - Friss levegő! - lélegeztem mélyeket, mire Kami nevetve jött oda hozzám.
- Hering parti? - ölelt meg mosolyogva. Kamillát, még egyszer sem láttam szomorúnak... fura.
- Az - viszonoztam az ölelését és elindultunk az épületbe, mert egyre jobban kezdett szemerkélni az eső. Bent egyből a szekrényünkhöz mentünk.
- Jaj, de jó, hogy végre péntek van! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Ühüm - bólogatott Kami miközben betette a szekrényébe a dzsekijét. Mikor már megvoltunk bementünk a terembe. Matek volt az első óra. Az első dogám mondjuk karó lett, de azóta írtunk még egyet és kíváncsi voltam, hogy az hanyas lett. Bent leültünk a helyünkre és még beszélgettünk egy kicsit, majd csengetéskor belépett Bebesi.
- Ezek a dolgozatok valamivel jobbak lettek, mint az előző. Lilla, kiosztanád? - kérte a szőke hajú lányt, mire Lilla elvette a lapokat és kiosztotta a dogákat, addig a tanárnő a ponthatárt írta fel. Mikor megkaptam az enyémet félve néztem rá. Ilyen nincs! Fél pont! Egyetlenegy nyavalyás fél pont kellett volna a ketteshez. Alaposan átnéztem a feladatokat és átszámoltam a pipákat. Volt ott még egy pipa. Azzal meglett volna a 13 pont és a kettes is. Bátortalanul feltettem a kezemet, mire a tanár odajött hozzám.
- Mi a probléma?
- Az, hogy nekem 12,5 fél pontot írt a dolgozatra, de van még egy pipa - mutattam az említett jelre. Ő is alaposan átnézte, majd megrázta a fejét. Először rosszat sejtettem, de aztán nagy kő esett le a szívemről.
- Van egy piros tollad?
- Persze - kutattam a tolltartómban, majd odaadtam a tollat. Bebesi átírta a 12,5-et 13-ra és az egyes helyett egy kettes virított a lapomon.
- Köszönöm, hogy szóltál és ne haragudj, de tegnap este mikor javítottam, akkor lehet nem figyeltem.
- Semmi baj, tanárnő és köszönöm - virultam a kettes miatt. Miután mindenki megnézte a dogáját Bebesi visszaszedte azokat és tovább haladtunk az anyaggal. Óra végén boldogan mentem az öltözőbe. Miután átöltöztünk bementünk a tesi terembe. Ma öt terem kört futottunk utána pedig kötelet másztunk. Hát, a kötélmászás nem a kedvencem, de megcsináltam. Tesi után az öltözőbe siettünk, majd az olasz terembe. Kicsit fura, hogy kevesebben vagyunk (öten hiányoznak, köztük Albi). Csengetéskor bejött Rossi tanár úr és elkezdődött az olasz óra. Olasz után jött egy halál unalmas biosz Baráth tanárnővel utána pedig az utolsó óra, vagyis osztályfőnöki.
- Gyerekek, mint tudjátok holnap lesz október hatodika és... - nem tudta folytatni, mert Dani közbeszólt.
- Mi van hatodikán? - vakargatta a fejét. Faragó pislogás nélkül meredt rá. - Melyik iskolába jártál te? - kérdezte végül a tanár úr.
- Hát sokba - vont vállat a szemüveges fiú.
- Buktál?
- Töriből.
- Hát az látszik - hagyta annyiban a tanár, majd gyorsan felvilágosította Danit, hogy október hatodikán végeztek ki Aradon tizenhárom tábornokot és egyet pedig Pesten.
- Jaaa, hogy az! - kapott észbe. - Akkor tudom miről van szó. Negyedikben meg kellett tanuljuk a nevüket - magyarázta a fiú.
- Na remek. Szóval holnap lesz ennek az emléknapja és örülnék neki, ha eljönnétek 10 órára a kopjafáik koszorúzására.
- Muszáj? - kérdezte Ágoston.
- Nem, de azért jólesne - nézett rá Faragó. Ekkor pedig kicsengettek. Végre vége a hétnek és legközelebb csak hétfőn kell visszajöjjünk. Kamival együtt indultunk haza felé. Ő az egyik utcában levált tőlem így egyedül mentem haza. Otthon köszöntem Rozi néninek és felmentem a szobámba leckét írni. Miután ezzel megvoltam lementem a pincébe táncolni egy kicsit.

Október 6. (Szombat)

Reggel magamtól keltem fel. Ránéztem az órára, ami nyolcat mutatott. Van két órám odaérni. Ráérősen kimásztam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Megengedtem a meleg vizet és levettem a pizsimet. Beálltam a kellemes hőmérsékletű víz alá és letusoltam. Miután lefürödtem kifésültem a hosszú sötét hajamat, majd egy törülközőt magam köré tekerve mentem vissza a szobámba. Kivettem az ünneplőmet a szekrényből és felvettem azt. Fú, de utálom a blézert. Mikor elkészültem tettem fel egy natúr sminket és lementem a nappaliba.
- Jó reggelt aranyom! Nem eszel? - kérdezte Rozi néni.
- Köszönöm, de most nem kérek. Majd jövök - léptem ki az ajtón. Ösztönösen a buszmegállóhoz mentem. Ott megvártam a járművet és felszálltam rá. Leültem az egyik szabad ülésre és bámultam ki az ablakon. - Á, szervusz Leila - hallottam egy ismerős hangot mellőlem. Elfordítottam a tekintetemet és szembe találtam magam Levi apjával. - Jó reggelt - köszöntem én is.
- Milyen szépen fel vagy öltözve. Hova mész?
- Az október hatodikai ünnepségre.
- Az remek. Levi sajnos nem tud menni.
- Miért? - érdeklődtem.
- Tegnap este beteg lett és pihennie kell.
- Értem, hát akkor jobbulást neki - mosolyogtam rá, majd megnyomtam a leszállás jelzőt és az ajtóhoz álltam.
- Átadom - felelte Robi, én pedig amint megállt a busz leszálltam róla és a kopjafákhoz mentem.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Az ünnepség elég unalmas volt és az osztályból tízen voltunk, de az egészben az volt a legmeglepőbb, hogy Levi is ott volt. Az ünnepség után odamentem hozzá. - Hát te?
- Hát én? - kérdezett vissza csodálkozva.
- Mit csinálsz itt?
- Eljöttem a megemlékezésre?
- Nem beteg vagy?
- Nem, miért lennék az?
- Mert az apukád nekem a buszon azt mondta, hogy te tegnap este beteg lettél és ma nem jössz.
- Figyelj, Leila. Kerüld el az apámat! Csak ennyit kérek tőled, semmi többet oké?
- De miért?
- Mert neked akarok jót - mosolyodott el keserűen, majd kikerült és elment. Értetlenül figyeltem a távolodó alakját. Fura egy srác.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Bocsi, hogy ennyit kellett rá várni, de nem nagyon volt időm. A következő biztos, hogy hamarabb jön :)

By: M.