Szeptember 15. (Szombat)

Reggel az ablakon beáramló napfényre ébredtem. Felültem az ágyban, majd a fotel felé vándorolt a tekintetem. Mosolyogva emlékeztem vissza az estére.

~Előző este~

Gyorsan szedtem a lábaimat, nehogy feltűnjön nekik, hogy leléptem otthonról. Három helyre mehettem volna, de abból biztos, hogy két helyen kerestek volna, így a harmadikra mentem. Remélem nem fogom őt zavarni péntek este nyolckor. Becsengettem utána vártam. Pár perccel később újra csengettem. Ezúttal már ajtót nyitottak nekem.
- Te meg mit keresel itt? Ráadásul minek vagy így kiöltözve? És miért van elmosódva a sminked? - bombázott a kérdéseivel.
- Bent elmondom - válaszoltam röviden, mire bólintott és arrébb állt, hogy betudjak menni. Bementem, ő pedig becsukta az ajtót.
- Menjünk a szobámba - indult fel, én pedig követtem őt. Amint beléptem a szobájába egyből a foteljában foglaltam helyet.
- Szóval, miért vagy itt? - kérdezte komolyan.
- Hát... Nem is tudom, hogy hol kezdjem - hajtottam le a fejem.
- Talán az elején - ajándékozott meg egy biztató mosollyal.
- Isten megteremtette Ádámot utána pedig Évát... - kezdtem, mire nevetve szakított félbe.
- Ne innen, te bolond. Mi történt? - váltott vissza komolyra.
- Az anyám arra kényszerített, amit én nem akartam.
- És?
- És, ők megígérték, hogy a hétvégét Kaminál tölthetem, erre ma pedig anya közölte velem, hogy nem mehetek el. Erre én a vacsora kellős közepén megszöktem otthonról - meséltem el a történteket. Levi csendben hallgatott, majd megszólalt. - Te megőrültél, Leila.
- Miért? Te mit tettél volna a helyemben? Ottmaradtál volna?
- Nem - vallotta be, én pedig egy "tudtam" mosollyal néztem rá. - De itt akkor sem maradhatsz - pattant fel az ágyáról. Értetlenül néztem fel rá.
- Miért nem?
- Azért, mert a szüleim... Nem örülnének neki.
- Dehát a múlthéten is itt voltam - emlékeztettem az ominózus napra, amikor szépen berúgtam...
- Jó, de akkor téged megöltek volna a szüleid - védte magát.
- Már akkor is mondtam, hogy nem érdekli őket mi van velem... nekik csak az a fontos, hogy nekik legyen jó. Négy éve magasról tesznek rám a tulajdon szüleim - néztem rá, miközben egy kövér könnycsepp buggyant ki a pilláim alól. Levi azonnal letörölte miközben leguggolt elém.
- Jól van, maradhatsz itt - mosolyodott el, mire a nyakába borultam. - Köszönöm, Levi! - hálálkodtam neki boldogan.

~Aznap reggel~

Levi a foteljában aludt. Kikeltem az ágyából, hogy betakarjam egy pléddel és egy zsepivel letöröltem az arcán végig csorduló nyál csíkot (pfúj). Erre persze felriadt. - Ki az?! - riadt meg szegény srác. - Leila, mit csinálsz? - kérdezte álmosan.
- Csak megtöröltem a nyáladzó képedet. Szívesen - hagytam ott a döbbent fiút. Kimentem a fürdőbe, hogy átöltözzek utána visszamentem Levi szobájába a táskámért. - Hova mész?
- Kamillához - feleltem és az ajtó felé vettem az irányt.
- Biztos?
- Aham. Szia, Levi! Hétfőn tala a suliban - intettem neki, majd kimentem a szobájából és egyenesen Kamilláék háza felé vettem az irányt.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Nos, Leila Levihez ment, tehát aki rá tippelt az tehet fel a könyvvel kapcsolatban 5 kérdést❤

By: M.