A kis kenyérmorzsák még mindig a Félelem körében állt, azon gondolkodva, hogy hogyan is szabadulhatnának ki.

Az a fekete lény még mindig sakkban tartotta őket: egy tapodtat sem mozdult, amióta megrajzolta a kört.

Glutén, Laktóz és a nyomik már az egereket itatták a sok-sok lidérctől, amit abban a krétával rajzolt karikában látnak.

- Ez... Ez teljesen reményveszett!- jajdult fel Laktóz.
- Nem szabad feladni!- vágták rá a nyomik, és megpróbáltak kitőrni a kör fogságából.
- Hé, ott maradsz, ahol vagy!- kiáltott rájuk a fekete lény, majd ismét odarajzolt valami határt.

Élesztőnek, Víznek és a többi hozzávalónak ismét patakként folyt a könnye, ugyanis sokkal, de sokkal erősebb hatást fejtett ki a kör.

- Állj meg, ahol vagy!- mondta néhány nagyonis ismerős hang.