Éppen a szokásos járőrözésre mentem, hatalmas köd volt, ezért alig láttam valamit az orromig. Úgy döntöttem felmegyek egy háztetőre hátha onnan látok is valamit amikor hirtelen a semmiből feltűnt egy velem egykorú fiú alakja aki elkapta a csuklómat.

Felé fordultam és észrevettem, hogy ugyanaz a fiú akivel, a harcmezűn vált vállvetve harcoltam. Nem értem mit keres itt, és mit akar tőlem. Ezért hát eldöntöttem, hogy megkérdezem tőle.

- Mit akarsz tőlem, és miért vagy itt? És ha már itt tartunk mi a neved?

- William Sotor a szörnyvadászok klánjának tagja, és nem akarok tőled semmit csak megláttalak, és gondoltam ide jövök. A csapatommal egy szörnyet keresett, de a köd miatt elváltunk. És te miért vagy itt?

- Gryffi Menis kicsit sem átlagos gimnazista, és szörnyvadász. Éppen járőrözök. Bár meg kell, hogy jegyezem ez a köd igen gyanús.

- Miért lenne a köd gyanús?

- Mert reggel amikor elindultam, akkor még nem volt köd. De amikor ideértem ez hatalmas köd fogadott. - mondtam aztán felcsillant bennem a felismerés, ezért úgy gondoltam az ötletet megosztom újdonsült beszélgető partneremmel. - Mi van, ha lehet, hogy a ködöt maga szörny hozta létre, de még az is lehet, hogy köd szörnyekkel van dolgunk.

Erre nem rögtön válaszolt, hanem elgondolkodott, majd kisvártatva ő is megszólalt.

- Ebben lehet némi igazság, bár inkább remélem, hogy a második opció, mint az első. - mondta, nem kérdeztem vissza miért, mert magamtól is rájöttem.

*** Rachel szemszög:

Gryffi már egy jó ideje elment járőrözni és még nem jött vissza, nagyon rossz érzése volt ezzel kapcsolatban. De megtartottam magamnakk a véleményemet, mivel nem akart Sofinak, és Pukknak még több aggodalmat okozni. Gryffi távozása után kaptak megint egy kis szellem űzéssel kapcsolatos feladatot, és most arra készültek, szólni akartak barátnőjüknek a feladatról, de semmijenformába nem tudták elérni ezért írtak egy levelet, hogy hova mennek.

A levélre minden fontos adatott megattak. Ami azért is fontos ha véltelenül előbb végez utánuk akarna menni, biztos ne kerüljék el egymást. Miután mindennel végeztek elindultak a dolgukra.

*** Will szemszög:

Az új társammal próbáltuk megkeresni a csapat többi tagját. Szép lassan mindenkit össze gyűjtöttünk. Persze bemutatkoztak, mikor ezzel végeztünk, elkezdtünk egy tervet kidolgozni, először is mindenkinek elmondtuk, hogy a szörny típusával kapcsolatos ötletinket. - " Így többen talán többre jutunk, mint mi ketten Gryffivel. Bár megkell hogy mondjam elég okos, hiszen neki jutott csak eszébe, hogy a ködnek köze lehet a szörnyhöz. Ha nem lett volna itt a többieket se találtuk volna meg. Hiszen telepatikus képeségeinek köszönhetően, elég gyorsan eltudtok érni a társainkat." - gondoltam magamban.

- Az ötlet helyt álló lehet hiszen nem is egyszer, hallottam a ködöt morogni, mint egy mérges kiskutya.- mondta a maga 170 centiével, a szőke hajú, jádezöld szemű Lizi.

- Akkor nagy eséllyel köd szörnyek. - mondta Conor, Lizi bátyja.

- Nem ilyen típusú szörnyre készültünk, de aszszem megtudjuk oldani, bár jó lenne látni is valamit. - mondtam.

- Azt hiszem én megtudom oldani valahogy.

Mindenki a hang irányába fordult. Gryffi felé, mogyoróbarna színű szemebén elszántság csillogott.

- Figyu nem akarlak elkeseríteni, de senki se képes fényt gyújtani a köd szörnyek közelébe. - mondta a fekete hajú, és éjkék szemű Momo.

Gryffi nem szólt semmit csak farkasszemet nézett Momoval, aki egy ideig állta a lány tekintetét. Aztán egyszer csak elkapta, Gryffi a fátyla alatt egy győzedelmes mosolyt villantott, majd elindult a ködben.

Így sikeresen eltűnt a szemünk elől.

*** Gryffi szemszög:

Kerestem egy magas tető ami elég magasan van ahoz, hogy a köd oda ne érjen fel. Mikor megtaláltam, megpróbáltam úgy állni, hogy a szörny ne vegyen észre.

Aztán előhúztam egy különleges nyílvesszőt aminek a toll amibele van illesztve az egy főnixtől származik, ebből a nyílvesszőből összesen öt darab van. Mivel nagyon nehéz beszerezni, ezért még sosem használtam. De most eljött az ideje, hogy kipróbáljam, mire képes.

Behelyeztem a nyílvesszőt, megfeszítettem a húrt, vettem egy mélylevegőt céloztam, és kilőttem. A nyílvessző felrepült az égbe, majd szétrobbant, a robbanás elkezdett alakot ölteni. Párat pislogtam és megjelent előttem, egy főnix.

*** Sofi szemszög:

Miközben a munka helyszínére mentünk, észrevettünk egy arany színű robbanást. Ami nem egy szokványos robbanás volt, hanem egy olyan féle, amit csakis egy ember tud létrehozni a nyilával. Bár nem tudtuk, hogy mi vitte rá Gryffit, hogy azt a nyilat használja. Ezért úgy döntöttünk később majd megkérdezzük tőle, de most van fontosabb dolgunk.

Amikor megérkeztünk, az volt az első dolgunk, hogy kiderítsük a szellem fajtáját, és besorolását, amin nem mindig könnyű, főleg ha a helyszín nagyon is tiszta, semmi törött bútor, vagy esetleg halott ember, semmi.

Vagyis hát nem teljesen semmi, mivel a szellem aurája, körbe lengi a házat, az egyetlen dolog, amit még nem igazán értek az a szellem szándékai. Konkrétan nem csinál eddig semmit amióta itt vagyunk, de az aki megkeresett minket a feladattal arról számólt be, hogy egy igen aktív szellem.

***Pukk szemszög:

Néma csend fogadott minket, amikor beléptünk a házba, fura egy aktív szellemtől nagyon is fura. Főleg ha még érezni is lehet az auráját. Mivel elég nagy a ház ezért három részre osztottuk fel, hogy így könnyebb legyen megtalálni, a szellemet.

Én az emeletre mentem, Sofi az alsó szintet, vizsgálta át, Rachel pedig az alaksorba ment. Még az a szerencse, hogy tudunk telepatikusan kommunikálni, mert pár lépés után Rachel hangját halottam a fejemben. Bár a hangja eléggé akadozott, ezért alig lehetett érteni mit mond, de tudtam, hogy baj van. Sofival félúton találkoztunk, mivel ő is hallotta Rachel segélykiáltását.

Gyorsan lesiettünk az alaksorba, és azt láttuk, hogy egy árnyék szorongatja Rachel nyakát.

*** Rachel szemszög:

Éppen amikor leértem az alaksorba, erősebbnek éreztem a szellem auráját mint fent. Innen tudtam, hogy jó helyen járok, meg onnan is, hogy itt elég nagy kupi van. A szekrény sorokat jártam végig, mikor egy kéz ragadta meg a torkomat, és kezdett el fojtogatni. Pár perc múlva lépteket halottam.

Pukk, és Sofi rohan le a lépcsőn, mikor megláttak, teljesen lesokkoltak. Pukk elővette az ostorát, és az árny nyaka köré tekerte, aki a nyakát szorító erő miatt kénytelen volt elengedni.

Én sem voltam rest felvettem a földre esett lándzsámat, és az árny mellkasába szúrtam. Elkezdet ragyogni, aztán az árny helyén egy kedves öregúr állt.

- Köszönöm - mondta, majd ragyogó göbökké alakulva repült ki a pince nyitott ajtaján.

*** Lizi szemszög:

Mi csak álltunk és néztük, ahogy Gryffi mellett repülő főnix hirtelen feljebb szállt, széttárta szárnyait. Majd hatalmas szárnyai csapások segítségével elkezdte elfújni a ködöt, amiből pármásodperc alatt semmi sem maradt. A főnix zuhanó repülésbe kezdett, majd vissza telepedett a gazdája vállára.

Most hogy láttuk a körülöttünk nyüzsgő szörnyeket, elővettük a fegyvereinket, és máris ránk támadó szörnyekre, vettük magunkat. A harc nagyon sokáig tartott, már voltak sérültek is, de szörnyek ne, akartak elfogyni. Volt egy olyan érzésünk, hogy mind itt, halunk meg.

*** Momo szemszög:

Éppen elég szorult helyzetben voltam, amikor egy lándzsa repült hirtelen felén, ami a mögöttem lévő szörnybe fúródott. A lándzsát követte a gazdája is. Egy hosszú hullámos vörös hajú lány, akinek égszínkék szemein kívül, az arc többi részét nem láttam. Aztán rájöttem, hogy ő ugyan az a lány akinek a szörnytámadáskor segítettem.

- Kivittek vagyunk. - mondja, és el sétál.

**** 2 óra múlva****

Már minden szörnnyel végeztünk. Szép lassan mindenki vissza ment a saját bázisára, a négy lány aki most is be segített éppen menni készült, de az egyiküket Will megállította. Valamiről beszélt, majd a lány a társai felé fordult, aztán újra Will felé megadóan sóhajtott, és bólintott egyet. Mint egy bele egyezésként. Vissza indultunk a főhadiszállásra, amikor meg érkeztünk, a szervezet vezetője köszöntött minket.

Mikor észrevette a lányokat kicsit nagyot, nézett, mert még nem találkozott velük. Ahogy itt is csak páran a csatában részt vett társaink találkoztak velük. Ezért egy jó páran lenézték őket pedig nem kellett, volna. Volt aki ki is hívta őket egy párbajra, mondanom, se kell nagy volt az ámulat, amikor a legtapasztaltabb, és legjobb embereink győzték le.

***Will szemszög:

Gryffi és a barátnői már egy jó ideje jártak, edzeni, sőt miután végeztek az iskolában idejöttek. Gryffi megbeszélt Márkussal, hogy miután kijárjak a gimit idejönnek, és csatlakoznak, a klánhoz. Márkus beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy szólnak a szüleiknek, a dologról. Az egyik lány azt mondta, hogy a szüleik tudnak a erről, már rég, hogy ők azt mondták, azzal a feltéttel ha mellette rendesen dolgoznak is valahol, hogy be olvadjanak a közöségbe. ezzel le is lett rendezve a dolog.

**** 2 év múlva****

*** Gryffi szemszög:

Éppen a diploma osztón voltunk, az életünk ezen szakasza lezárult. Miután mindenki kikapta az a papírt, hogy kész nem kell többet iskolába jönnie, az igazgató unalmas beszéde után, mindenki ment a maga útjára. Ahogy mi is, lőttünk egy közös képet, aztán elmentünk, ünnepelni, hogy végre vége a sulinak. És el kezdhetjük az új éltünket, tele szörnyekkel és munkával.

Sziasztoook!

Itt az új rész tudom, kicsit hosszabb, mint a megszokott, de remélem így is tetszik. Annyit elárulok nektek, hogy, a következő résztől, a szereplők úgy mond felnőttek. ( Innen is látszik, hogy nem foglalkoztam, azzal, hogy hány évesek a karakterek, ezért bocsi, hanem volt számon követhető. )

A következő részig pedig varászlatos napot kívánok mindenkinek.

By: Dóra