***Rachel szemszög:

A klub helyiségben ültünk, és beszélgettünk, aztán csak annyit hallunk, hogy valaki kopogtat, az ajtónkon, ami felé kivan rakva egy tábla, amire az van írva nagy betűkkel, hogy "TERNÉSZETFELETTI JELENSÉGEKKEL FOGLALKOZOK KLUBJA", -alá pedig még az van írva, hogy: keressenek, ha természet feletti jelenséggel találkoznak.

Már egy hónapja itt vagyunk, és beszélgetünk, vagy gyakorlunk, mivel párhete, felfedeztük a különleges erőnket, és gyakoroltunk, hátha szükség lenne ránk. És talán ma nem meg kárba az a sok edzés, fegyverforgatás gyakorlás, amit Gryffi nagymamájánál csináltunk, minden délután. 

Sőt a nagymamájától fegyvereket, és olyan ruhákat, amik védelmet nyújtanak, a természetfeletti lényekkel szemben.  Amiket itt ebben a helyiségben volt négy kulcsra zárható szekrény, ahova a felszerelésünket rejtettük.

És további  olyan kulcsra zárható szerények, amikbe pedig olyan dolgokat tárulunk, amik szükségesek, ahhoz, hogy csapdába ejtsük ezeket a lényeket. Talán használhatjuk is őket. Feláltam a helyemről, és kinyitottam az ajtót, az egyi osztálytársunk állt az ajtóban. Beljebb engedtem, majd újra helyt foglaltam. 

*** Gryffi szemszög:

Az egyik osztálytársunk volt aki kopogott. 

- Mi járatban vagy itt? - kérdeztem.

- Az egész családomat egy szellem terrorizálja. mondta, és lesütötte a szemét. 

-Nem a te hibád, hogy a megjelen  a szellem. - mondta Rachel. 

- De igen, egyszer csak heccből, megidéztünk egy szellemet. Azt megpróbáltuk elküldeni, de nem el, és utána otthon elszabadult a pokol. - mondta.

- Nem félj elűzzük, mi onnan azt a szellemet.- mondta Sofi.

Mi pedig bólintottunk, és elkezdtünk készülődni,  minden olyan dolgot bepakoltunk egy táskába ami szükséges egy szellem űzéshez. A vendégünk csak nézte az ahogy mi készülődtünk. Végül mikor úgy éreztük mindent beraktunk. Kiküldtük a vendégünket, majd átvettük a ruhánkat, mivel nem tudtuk, megállapítani, hogy mennyire veszélyes ez a szellem. Magunkra kaptuk a köpenyünket, aminek a csuklyarészét jól a fejünkbe húztuk, felvetem a táskát a hátamra, majd kiléptünk az ajtón.

Szerencsére már nincsenek annyiam a suliba, de így is akik ott voltak kikerekedett szemekkel néztek ránk. 

Sziasztoook! 

Itt az új rész, remélem, ez is elnyeri a tesszéseteket, és tudom ez a rész talán egy kicsit uncsira sikeredett. De ilyen részek is kellenek, néha. 

A következő részig, pedig mindenkinek varászlatos napot kívánok.

By: Dóra