17. fejezet
MARK
Már több órája harcolunk Myaló ellen, de még mindig nem vagyunk képesek legyőzni őket. Harry gyengélkedőn, ahogy Hermione és Drew is, Hazel és Frank pedig még kint harcolnak, mi többiek pedig próbáljuk Annabeth-t és a kis Charlie-t védeni. Athéné is kint harcol a rómaiak és görögök oldalán. Már én is úgy gondolom, hogy nekem is ki kéne mennem harcolni. És ezt meg is tettem.
Amint kiléptem a praetori házból, Myaló meg is támadt. Két szárnyával akkora szelet csinált, hogy leterített a földre. De nem zavartattam magam, helyette egy, a levegőben lávává változtatott követ dobtam Myaló felé. A szárnyas valami sajnos kitért előle, és egy tűzcsóvával támadott vissza. Már majdnem fel lettem nyársalva, amikor Bolin jelent meg Makoval és Lucyval együtt, és eltérítették a tüzet felőlem.
Lucy egy légörvényt idomított Myaló köré, és ezt Bolin egy kődarabbal toldotta még meg, ami Myaló mellkasát találta el, amitől az elit durván landolt a földön. Felpattantam és odasétáltam hozzá. Mikor odaértem, kirúgta a lábam és amint a földön landoltam, egy tőrt szúrt a jobb vállamba.
- Egy mozdulatot se, vagy megölöm! - mondta, és megerősítésképp megforgatta a tőrt a vállamban. Én a fájdalomtól felordítottam. Myaló közelebb hajolt hozzám, és azt suttogta: - Köszönöm, hogy önként odaadtad.
- Mit? - kérdeztem vissza, de Myaló nem válaszolt, helyette csak kirántotta a vállamból a tőrt és felállt. Bolinnal gyorsan megpróbáltunk lávát dobni rá, de Myaló addigra már eltűnt.
- Mit mondott?
- Van valamije - válaszoltam. - És örül neki.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro