10. fejezet
GINNY
Az Elízium kapui
Elindultunk a három túlvilág (szerűség) felé. Megpróbáltunk a többi lélek között belopózni az Elíziumba, de Kerberosz sajnos észrevett minket.
- Most nem fog bejönni, amit Chase és Jackson legelső alkalommal csinált - mondta Sztüx. Gondolom arról beszélt, amikor Annabeth egy labdát dobott Kerberosznak, mikor első alkalommal volt az Alvilágban.
Kerberosz ránk meresztette három fogsorát, és meg akart minket enni. Azt, hogy így négyen nem lettünk kaják, azt csak Sadie-nek köszönhetjük.
- Stupor! - lőttem a kábítóátkot Kerberoszra. De ő ettől nem ájult el. Inkább csak feldühödött.
- Ez így nem fog menni - motyogta Leo, és tűzgolyókat kezdett dobálni Kerberoszra. Aki ezt sem vette fel. Aztán Sadie is megtámadta, méghozzá egy villámcsóvával, amit egy rúna idézett meg. A bestia erre megtántorodott, és hátraesett. Aztán mozdulatlan maradt.
- Megöltem? - kérdezte Sadie.
- Nem, csak kiütötted egy időre - válaszolta Sztüx.
- Amit nagyon nem kellett volna - jelent meg Hádész, mellette pedig Nico, kezében a sztűgiai kard.
- Épp a birodalmadat akarjuk megmenteni, Hádész, ne hülyéskedj már! - mondta Sztüx.
- Ez nem éppen annak tűnt - mondta, és előrántotta a kardját. - De nem baj. Akkor majd én magam intézlek el titeket.
Hádész megindult felénk. Már épp vette volna fel a láthatatlanná tévő sapkáját, amikor Nico a sarkába szúrt egyet a kardjával. Hádész térdre rogyott.
- Te... Elárulsz? - kérdezte Nico-t meglepetten. - Az apád vagyok. Én gondoskodtam rólad!
- Akármennyire is az apám vagy, nem te gondoskodtál rólam. Hanem ők. Ők az én családom. Te meg csak Thanos kutyája vagy.
- Hálátlan kölyök! - csapott Nico felé Hádész, de ekkor egy vízsugár elsodorta az istent. Sztüx Hádészhoz sétált, és kezében egy láng gyúlt.
- Istent nem lehet megölni, úgy tudják - mondta. - Megmutassuk neki, hogy lehet?
- Ne öld meg! - kérte Nico. - Thanos megfertőzte az elméjét.
- Akkor menjünk tovább - mondta, és elindult az Elízium kapui felé.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro