-Craig. Most mi lesz? Mind a kettőnket ki fognak rúgni, ha megtudják mire készültünk-pánikoltam.
Kinyílt az ajtó, és Kyle jött be.
-A tanár ü.....-kezdte, de amint meglátott minket csak mereven nézett rám, aztán Craig-re.
-Mi az Broflovski?-kérdezte tőle idegesen Craig.
-Baszki... Most komolyan?-akad ki-Gyertek már
-Nem. Hála neked, most Tweek-nek pánik rohama van
-Ááááá.... É-én n-nem a-akartam se-semmit csinálni-sírtam.
-És akkor most mit mondjak?-nézett Craig-re Kyle.
-Mondd, hogy pánik rohama van, vagy rosszul van. Bánom is én, csak intézd el valahogy
-Ahj rendben-mondta Kyle és kiment.
Craig rám nézett. Az egész testem remegett. Felhúztam a nadrágomat, leültem a padra és a fejem fogtam. Craig felvette a pólóját és mellém ült.
-Cicám, itt vagyok. Semmi baj. Megvédelek. Nincs mitől félned-simogatott.
Annyira megnyugtat, hogy ő itt van. A remegés kezdett csillapodni. Gyerünk Tweek. Mély levegő. Tekintetemet Craig-re emeltem, aki aggódva figyelt.
-Félsz?-simogatta a hátam.
-Nem
Ő szorosan megölelt engem.
-Csak tőled-montam halkan.
Hirtelen felkapta a fejét.
-Hogy mit mondtál?-nézett rám meglepődötten.
-Se-semmi
-Tweek-nézett rám mérgesen-Te... Félsz tőlem?
-N-nem... Csak féltem
-De miért?
-Még mielőtt összejöttünk volna, folyton szekáltál, és bántottál. Emiatt féltem tőled. De nem félek már. Max attól, hogy elveszítelek....-remegett meg a hangom.
-Édesem, figyelj. Nem fogsz engem elveszíteni. És... Én sem így terveztem, hogy szekálni foglak. De soha nem mernélek bántani téged

Én is ezt hittem

-Biztos?
-Igen életem, biztos
-Szeretlek Craig. Nagyon
-Én is téged Tweek-mosolyodott el-Amúgy, ha szeretnél valamiről beszélni, azt nyugodtan mondd el, és beszéljük meg. Kérlek
-Rendben
-Szeretnél inkább lemenni tesizni, vagy inkább itt maradnál az öltözőben ezzel a helyes, macsó, izmos félistennel?-húzta ki magát büszkén.
-És vissza tért a régi Craig...
-De nem szereted ezt a Craig-et?-szomorodott el.
-Ne beszélj már faszságokat. Én mindenhogy szeretlek-öleltem meg-Csak... Ezt az érzelgős énedet egy kicsit jobban
-Annyira nyálas vagy....-sóhajtott.
-Khm... Te vagy az mindig, aki meglep dolgokkal
-Jó, igaz... De...
-De?
-Semmi... Megfogtál
-És mi van az ágyba reggelivel?-néztem rá.
-Öhm...
-Na és a mai reggeli kávéval?-hajoltam közel hozzá.
-Há-hát.... A-az-dadogta zavartan.
-Na meg az a négy napos hosszú hétvége?-suttogtam már ajkaira.
Ő elpirultan nézett rám.
-Cuki mikor zavarba jössz. Kár, hogy nem tudlak annyiszor zavarba hozni, mint amennyiszer te hoztál engem
-Eláruljak egy titkot?
-Na?
-Akkor jövök mindig zavarba, mikor a családom, vagy ezek a balfaszok feltesznek egy kérdést
-És mi az a kérdés?
-Mi van veled meg Tweek-kel...
-És ettől zavarba jössz?-mosolyodtam el.
-Igen. Mert akkor mindig előjönnek az emlékek, hogy miket csináltunk együtt. És itt most nem csak a szeretkezésre gondolok
Én mosolyogva adtam neki egy csókot, és eltávolodtam tőle.
-És most kérdezzem meg tőled, hogy mi van veled, meg Tweek-kel?-kuncogtam.
-Nem... Ez furcsán hangzik. De te is zavarba tudsz ám hozni
-És mivel?
-Azt már nem mondom meg-kacsintott.
-Szemét vagy-durciztam.
-Naaa. Cicám-ölelt magához.
Én mérgesen az ellenkező irányba néztem.
-Tweeeeek....-simogatott.
Én nem figyeltem rá. Ő adott egy puszit az arcomra.
-Tweek Tweak. Ha nem fejezed be a durcizást, nem lesz jó vége. Ezt akarod?
-Miért? Mit csinálsz?
-Egy másik módszerhez kell folyamodnom... Nem túl kíméletes...
-B-bántani akarsz?-ijedtem meg.
-Cicám, te kényszerítesz erre-mondta.
A magasba emelte a kezét, bennem meg megfagyott a vér. Craig bántani akar? Én arcom elé raktam a kezem. Ütés helyett elkezdett csikizni.
-Craig...hagyd abba-mondtam nevetve.
-Szóval akkor befejezed a durcizást?
-Igen, igen, csak hagyd abba-nevettem.
Craig abba hagyta a csikizést.
-Azt hittem bántani akarsz-néztem rá.
-Tweek. Ezt az egyet jegyezd meg. Soha.. SOHA nem ütnélek meg. Nagyon fontos vagy nekem. Nem foglak bántani téged-ölelt szorosan magához.

Tucker, miért hazudtál a szemembe?

-Craig...-néztem rá.
-Igen életem?
-Nagyon szeretlek. Mindennél jobban-mosolyogtam rá.
-Én is téged szívem-csókolt meg.
Nem tudom meddig csókolózhattunk ott az öltözőben, de hirtelen berontott valaki.
-TUCKER, TWEAK-rontott be Stan.
-ÁÁÁÁÁÁ-ugrottam fel.
-Mi van?-kérdezte Craig unottan.
-A tanár azt üzeni, hogy az igazgatóiba kell mennetek
-Mert?
-Mert nem mentetek tesi órára, és ő neki semmi kedve rátok nyitni, ezért engem küldött
-Kyle mit mondott?-kérdezte Craig Stan-től.
-Hogy Tweek-nek pánik rohama van
-Ááááá Jézusom...-kiabáltam.
-Ahogy most is. Mi a fasznak kellett ráijeszteni?-kiabált Craig.
Odajött hozzám, és a hajam simogatta.
-Sss. Itt vagyok szívem. Minden rendben lesz. Marsh egy geci. Elintézem, hogy többet ne bántson-mondta lágy, megnyugtató hangon.
-AZZAL HA KINYÍROD STAN-T NEM FOGSZ SEGÍTENI-akadtam ki.
-Akkor nem ölöm meg. Remélem most örülsz Marsh...
-Nagyon. Szóval akkor menjetek az igazgatóiba-ment ki az öltözőből Stan.
-Craig, én félek-sírtam.
-Mitől?-tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
-Ho-hogy ki fognak rúgni, és hogy a szüleim mérgesek lesznek, és hogy eltiltanak tőled-zokogtam.
-Tweek. Figyelj. Nem fognak kirúgni, és a másik, meg nem engedem, hogy eltiltsanak tőlem. Max kapunk egy kis fejmosást, de hidd el, hogy nem lesz semmi baj
-De...
-Nincs de-tette mutató ujját a számra-Bízz bennem. Rendben?
Én könnyes szemekkel bólintottam.
-Oké...-suttogta.
Ő letörölte a könnyeimet, és rám mosolygott. Annyira imádom a mosolyát. És azokat a cuki kis gödröcskéit. Én is rá mosolyogtam. Megfogta az állam, lehajolt hozzám, és egy apró csókot lehelt a számra.
-Akkor.... Menjünk a dirihez-nyújtotta felém a kezét, hogy fogjam meg.
Én megfogtam a kezét, összekulcsolta ujjainkat, megfogta a tornazsákunkat, és mentünk is az igazgatóiba. Az oda vezető út egy örökkévalóságnak tűnt. Én félve megszorítottam Craig kezét.
-Cicám... Légyszi ne tördd el a kezem
-Bo-bocsi-engedtem el a kezét.
Viszont ő megint megfogta.
-Azt mondtam, hogy ne tördd el a kezem. Nem azt, hogy engedd el
Én halványan elmosolyodtam és tovább sétáltunk az üres folyosón egyenesen be, az igazgató irodájába. Mikor oda értünk, Craig bekopogott.
-Szabad-hallottuk az igazgató hangját.
Mi Craig-gel bementünk, és helyet foglaltunk a két széken.
-Fiúk. Értem én, hogy melegek vagytok, és ugyan úgy, mint a heteroknak vannak igényeik... De... Ezt inkább otthon tegyétek
-PC igazgató. C-craig-gel nem történt semmilyen intim kapcsolat az öltözőben-mondtam.
-És máshol?-vonta fel a szemöldökét.
-Otthon...-vont lazán vállat Craig.
-Én ebben nem lennék olyan biztos... Tudják... Az öltözőkben is vannak kamerák...
Bennem megállt az ütő, és beugrottak azok az emlékképek, mikor Craig-gel voltam... A zuhanyzóban
-És?-kérdezte lazán Craig.
Jézusom... Remélem a zuhanyzónál nincsenek kamerák. De... Nem is lehetnének, mert az sérti a személyi jogokat. Legfeljebb beleegyezéssel lehetne ezt kivitelezni... De talán azzal sem. Nem tudom...
-A zuhanyzó nem hálószoba-mondta ki az igazgató.
Jézus Istenem... Mekkora bajban leszek.
-Várjon egy percet. Nem lehetnek sem a mosdóban, sem a zuhanyzóban, sem az öltözőben kamerák, mivel azok sértik a diákok személyi jogait-háborodott fel Craig.
-De mivel sok szülő bejött azzal, miszerint a gyereküknek ellopták a cuccait, ezért kamerákat szereltünk föl
-DE AZT SEM LEHET CSAK ÚGY FELRAKNI-kiabált az igazgatóval Craig.
-Kiadtunk egy nyilatkozatot, és egy jóvá hagyó beleegyezést, miszerint felszereljük a kamerákat. Ki is adtuk minden diáknak, hogy mutassák meg a szüleiknek
-Az az volt?-lepődtem meg.
Igen, emlékszem, hogy kapott mindenki egy papírt. De nem olvastam el.
-De én csak anyám kezébe nyomtak, hogy írja alá. El sem olvastuk-akadt ki a barátom.
-Ez nem kifogás
-És azokkal a kurvákkal meg mi van, akik szünetekben a vécékben szopják le a srácokat? Azokkal meg nem beszél. Mert már itt is a melegeket hibáztatják
-Craig, ez nem a te dolgod. A másik, velük is elbeszélgettem már
-Szerintem akkor sem helyes ez-mérgelődött Craig.
Én még mindig sokkoltan ültem a székben.
-Tweek... Tweek-szólongatott Craig.
-I-igen?-néztem rá.
-Még itt vagy?
-I-igen...
PC igazgató a telefonért nyúlt, és hívott valakit.
-Most kit hív?-kérdezte unottan Craig.
-Tweek szüleit-mondta az igazgató.
Én ijedtemben felkaptam a fejem. Jézusom... Csak a szüleimet ne.
-Jó napot Mr. Tweak. Igen, Tweek-ről van szó. Craig Tucker-rel az iskola területén intim kapcsolatot létesítet....... Öhm.... Nem tudom, hogy használtak e óvszert.....
Én a fejemet fogtam.
-I-igen... Rendben, rendben.... Viszont hallásra-tette le a telefont.
-Mit mondott?-idegeskedtem.
-Hogy védekezzetek
-Jézus Istenem....-csúsztam lejjebb a széken.
-Amúgy én ezt nem értem.... Amúgy sem leszel terhes. Én meg nem vagyok AIDS-es...-nézett rám Craig.
PC igazgató megint a telefonján pötyögött valamit.
-Kitalálom... Most az én szüleimet hívja. Ugye?-dőlt hátra a székén Craig.
-Jó napot Mr. Tucker. A fia, Craig, az iskolában intim kapcsolatot létesített a barátjával.... Igen..... Igen.....N-nem. É-én ilyet egy szóval sem mondtam. D-de.... N-nem..... Rendben... Viszont hallásra-tette le ismét a telefont.
PC igazgató ránk nézett.
-Elmehettek-rendeztette a papírjait.
Craig és én felálltunk a székből, és mentünk a táskánkért, hogy haza menjünk.
-Meleg helyzet volt....-jegyezte meg.
-Az...
-Mi a baj?-kérdezte.
-Mi a baj? A kamera felvett minket, az a baj-akadtam ki.
-Édesem, nincs semmi baj. Kirakni úgy sem fogják. Nyugi. Nem lesz semmi baj
-Ahj.... Rendben...
-Menjünk haza, és csinálok neked egy kakaót-karolta át a vállam.
-Oké-bólintottam.
Felkaptuk a táskánkat, és mentünk is át, hozzánk.