Remélem megnéztétek a fenti gif-et 😏👆

1 hónappal később

Ma van az osztálykirándulás napja. Juhhú... Már alig várom... Én unottan kikeltem az ágyból, és a szekrényemhez mentem. Kivettem belőle a ruhámat, amit fel akartam venni. Már tenap este egy nagy táskába összepakoltam, így ma már nem kell azt megtennem. Legalább volt ennyi eszem. Miután a reggeli teendőimmel megvoltam (a hajam, fogmosás), anyával indultam a suliba, mivel oda jön értünk a busz. Anya ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen. Remélem nem akar Craig-gel beszélni. Az az igazság, hogy látom apán és anyán, hogy nekik nem nagyon szimpi Josh. Mert Craig aztán jobb volt mi? Ő rosszabb. Meg akármit tehettem ebben az egy hónapban, de Craig magasról fosott le. Hatszázszor kértem bocsánatot, ezerszer sírtam, hogy ne legyen ilyen, kétszázszor mondtam, hogy legyünk barátok, és egyszer azt, hogy szeretlek. Azt is halkan, hogy ne hallja. De mi lett? Fellökött a menzán. Hozzám vágott egy medicinlabdát. Kigáncsolt. Eltörte a vonalzómat. Eldugta a tolltartóm. Leöntötte a pólóm "véletlenül" forró teával. És még sorolhatnám, de nem teszem.
-Jajj kicsim. Nagyon jó lesz-mondta anya.
-Ja persze... Már alig várom-mondtam unottan.
És osztálykiránduláson mi lesz? Ha megyünk az erdőbe kirándulni, megöl és bedob a folyóba?
-Ne legyél már ilyen. Biztos jó lesz. Gondolj bele. Ott lesz Craig.... Meg Clyde..... Meg Josh....
-Craig bekaphatja-mondtam dühösen.
-Mi történt? Pedig olyan jól összebarátkoztatok
-Igen, csak mondtam valamit, amit nem kellett volna
-Mit mondtál neki?
-Áh hagyjuk
Anya sóhajtott, és nézte az utat. A suli parkolójába érve kiszálltam a kocsiból, és a buszhoz mentem.
-Szia cicám-üdvözölt Josh.
Én megöleltem. Nem fogom a többiek előtt megcsókolni. És már lassan két hónapja együtt vagyunk. Boldog vagyok vele. Azt hittem, hogy Craig az igazi, de nem. Ő egy faszkalap. Beraktam a sporttáskámat a busz csomagtartójába. Meglepett, hogy a lányok milyen nagy bőrönddel mentek. Hát, nekem nem kell annyi szar. Amúgy meg mindenki két szobás szobákban alszik majd. Kenny Butters-szel, Kyle Stan-nel, Cartman Clyde-dal, én Josh-sal, és Craig elvileg egyedül. Ő is még mindig együtt van Brandon-nal. De leszarom. Legyenek.
-Rendben pöcsök. Mivel Tweek is ideért, szálljatok fel a buszra-kiabálta túl a zajt Garrison.
Mi tettük amit kért. Én leghátra ültem Josh, Stan, Kyle, Kenny és Butters mellé.
-Én hová üljek?-nézett ránk Cartman.
-Hát ne ide dagadt
-Fogd be a pofádat te baszott zsidó. Miattatok van háború is
Kyle megforgatta unottan zöld szemeit.
-Csak.... Rakd le valahová a dagadt picsádat
Cartman végül leült Craig mellé. Szegény Eric... Még nem tudja mi vár rá.
-Mit terveztek estére?-néztem rájuk.
Kenny egy huncut vigyort villantott felém. Ne... Ismerem ezt a nézését.
-Ugye nem?-lepődtem meg.
-De bizony Tweek-bólogatott mosolyogva.
-Miért mosolyogtok egymásra és bólogattok?-kérdezte Stan.
-Kenny hozott piát-mondtam
-Mivel múltkor volt a szülinapom... Én is felnőtt vagyok, mint Tucker-örült a szőke-És legálisan baszhatok be
-Mintha eddig nem tetted volna-nevetett Kyle.
-Jó... De mostmár nem lesznek következményei
Én mosolyogva megcsóváltam a fejem.

Az út felénél járhattunk, de kb mindenki bealudt a buszon. De én megittam reggel két kávét. És tök jól vagyok. Mellettem a srácok bealudtak. Mivel Craig előttem ült, gondoltam megviccelem kicsit. Elölre nyúltam, és megcsikiztem a nyakát.
-A szívfa.....-kezdte, de én kezdm a szájára tettem.
-Ssss. Alszanak-suttogtam.
-Hát azt kurvára lefosom-nézett mérgesen rám.
-Mit hallgatsz?-mutattam a füllhalgatójára.
-Semmi közöd hozzá
-De kíváncsi vagyok
-Inkább a barátoddal foglalkozzál
-Fejezd már be ezt-forgattam a szemem.
-Jó. Heavy metált hallgatok. Jobb?-nézett rám gúnyosan.
Amúgy meg már Craig ujjáról is levették a gipszet úgy kb két hete. Gyorsabban összeforrt a csontja. Úgyhogy ja. Én a sapkáját lejjebb húztam a fején.
-Hagyjál már békén-kapálózott.
Én inkább visszaültem a helyemre, és néztem a tájat. Hirtelen Craig felemelte a kezét, amiben ott volt az egyik fülese.
-Akarsz zenét hallgatni?-kérdezte unottan.
Én elmosolyodtam, és a fülembe tettem a fülest, és Craig bekapcsolt egy számot rajta, amit mindketten szeretünk. Közben játszottunk Craig telóján is.
-De ne oda...ide-mondtam.
-De ha ide teszem, akkor meg le fog bombázni
-Jólvan... Nem játszom a Clash Royale-al
-Látszik. Azért vagy ilyen béna-mosolygott rám.
-Hehe-néztem rá gúnyosan-Szar ez a játék
-Nem az
-Hát nekem nem tetszik
Craig mosolyogva csóválta a fejét.
-Szerinted mi lesz az osztálykiránduláson?-néztem rá.
-Hát... Nem tudom... Tavaly a mentők jöttek-nevetett.
Ja igen... Tavaly Kenny véletlenül egy gyereket ellökött, ami miatt a gyerek leesett a lépcsőn, és eltörte a kezét.
-Hát... Reméljük most nem jönnek a mentők
-Akkor lehet, hogy a rendőrök jönnek
-Nem hiszem-mosolyodtam el.

Milyen kis naiv voltam

A szállodába (igen, oda vitt minket Garrison) érve mindenki felment a szobájába. Én Josh-sal mentem.
-Ah végre-dőltem le az ágyamra.
-Még ne pihenj cicám. Megyünk várost nézni
-Neee-nyafogtam, és a párnát a fejemre húztam. Amúgy külön voltak a fiúk meg a lányok. Mármint úgy, hogy a lányok egy emelettel fentebb voltak. Valaki kopogott a szobánk ajtaján.
-Gyere-szóltam.
Kinyílt az ajtó, és Kenny dugta be a fejét.
-Zavarok?-nézett ránk.
-Nem-mondtam.
Kenny lefeküdt mellém az ágyba.
-Miért kell várost nézni?-nézett rám.
-Nem tudom. De nekem sincs kedvem
-Akkor lógjunk el
-Garrison ki fog akadni. Legalább most hagyjuk békén
-Ahj
Josh pakolgatott még a szobában, Kenny meg tovább feküdt mellettem.
-Kényelmes az ágyatok. Szerintem veled alszom
-Nektek nem ilyen ágyatok van?-mosolyogtam rá.
-De... De a mi szobánk a zsíragy mellett van. És Clyde meg Cartman....ott veszekedés lesz
-De még milyen nagy...
-Amúgy Token hogyhogy nem jött?
-A szüleivel elutaztak Európába
-Mázlista kis pöcs...
-Az
-Amúgy-súgta a fülembe-Este nem akarsz felelsz vagy mersz-et játszani?
-Kik lesznek ott
-Dagadt, Kyle, Stan, Butters, én, Clyde meg szerintem Tucker. Meg ha te benne vagy, akkor te is
-Oké. Hívjam Josh-t is?
-Ne. Ezért súgtam, hogy ő ne hallja
-Jó

Már nem tudom mióta sétálgattunk a városban, de már kezdett nagyon meleg lenni. Hát már március vége van. Ráadásul nemsoká lesz Clyde szülinapja. Bár még nem tudom, hogy mit veszek neki.
-Rendben. Egykor itt találkozunk, addig mindenki elmehet. De ne nagyon bóklásszatok el
-Oké-mondta mindenki, és elmentünk.
Kenny megfogta a karom, és egy bolt felé húzott.
-Most mit csinálsz?-néztem rá.
-Meglátod-mosolyodott el.
A boltba lépve, Kenny az egyik részleghez ment, ahol hajfestékek voltak.
-Be akarod festeni a hajad?-néztem rá.
-Igen, de ezek hajmosással kijönnek. És melyik legyen?
-Pink-mondtam nevetve.
-Hm... Nem is állna rosszul
-Kenny nehogy. Csak vicceltem
-De tényleg jól állna
-Fúj... Felejtsd el. Maradj a narancssárgánál inkább. Vagy feketére
-Eh... Inkább pink. Amúgy te is vehetnél
-Kösz nem
-Pedig a zöld az jól állna neked
-De nekem jó így a hajam
-De Tweek....
-Nem Kenny. Hagyd békén a hajamat
-Ajjj-biggyesztette le a száját.
-Amúgy miért engem hívtál?
-Mert te voltál hozzám a legközelebb
Én elnevettem magam.
-Vagy akkor fesd be kékre
-Az sem rossz... Meg is csinálom
-Inkább az, mint a pink
-De Tucker-nek áll jól a kék
-És te hogy a pöcsbe fested be a fekete haját kékre?
-Igaz.... De... Áh hagyjuk. Akkor megveszem a kéket
Ő megfogta a festéket, és a kasszához vitte, ahol kifizette, és mentünk vissza. De találkoztunk Kyle-al és Stan-nel.
-Nem megyünk fagyizni?-kérdezte Kyle.
-De-mondta Kenny.
-Tweek?-nézett rám Stan.
-Nekem oké-vontam mosolyogva vállat.
Megvettük a fagyinkat, viszont pont akkor jött oda hozzám Josh.
-Szia. Milyen fagyit eszel?-ült le mellém.
-Megkóstolod?-nyújtottam felé a tölcsért.
Ő belenyalt a fagyimba.
-Hmm... Finom-mondta.
-Ugye?
-Aha

Mivel lassan már gyülekező volt, ezért mindenki ment vissza a megbeszélt helyre. Én Josh kezét fogva mentem vissza.
-Rendben. Mivel ma nem volt annyi időnk, és mindjárt sötétedik, elmondok pár dolgot. Lány fiúval NEM aludhat. Este már ne zajongjatok, mert nem csak mi vagyunk a szállodába. Ha valaki megszegi a hotel szabályzatát, azonnal hazaküldjük. Kilencre mindenki legyen a saját emeletén. Legkésőbb tizenegykor van lámpaoltás. Megértettétek pöcsök?
-Igen Mr. Garrison-mondta mindenki.
-Helyes. Beszállás a buszba

A hotelbe érve ledobtam a táskámat, és mentem volna Kenny-ékhez játszani.
-Hová mész?-kérdezte Josh.
-Kenny-ék szobájába. Mondta, hogy menjek át, mert beszélni akar velem-hazudtam.
-Oké-mondta mosolyogva.
Magához húzott és megcsókolt, amit én viszonoztam is. Amint elengedett, mentem Kenny-ékhez, ahol ott volt Eric, Kenny, Butters, Kyle, Stan meg Craig. Na meg persze én.
-Sziasztok-köszöntem.
-Na. Most, hogy mindenki itt van... Kezdhetjük-dörzsölte össze a kezét Kenny.
Mi leültünk egy nagy körbe, Kenny pedig középre rakot egy üveget.
-Szabályok. Nem lehet passzolni. Egymás után csak kétszre mondhatod azt, hogy felelsz, a harmadiknál már merned kell. Lehet zálogot adni, de azt a kérdező fél mondhatja meg, lehet e zálog, és ha lehet, akkor mi az. Oké?-nézett ránk Kenny.
-Igen-mondtuk egyszerre.
Kenny megpörgette az üveget, ami nálam állt meg.
-Felelsz vagy mersz?-nézett rám Kenny.
-Öhm... Felelek
-Volt már közted és Josh között intim kapcsolat?
-Mi ez a hülye kérdés?
-Tweek... Válaszolnod kell
-Nem. Nem feküdtem le Josh-sal-mondtam és pörgettem.
Az üveg Kyle-nál állt meg.
-Felelsz, vagy mersz?
-Merek
-Hmmm.... Nyisd ki az ablakot, és énekeld a Titanic zenéjét, de te leszel Jack, Stan pedig Rose-mondtam.
-Ahj-kelt fel a földről Kyle.
Megfogta Stan karját, és kinyújtotta.
-De csak a refrénjét kell énekelned-mondtam.
-Milyen nagylelkű vagy-mondta Kyle.
Kitárta Stan karjait, megfogta a kezét és elkezdett énekelni.
-Near, far, wherever you are
I believe that the heart does go on-énekelte Kyle.
Mi elkeztünk nevetni.
-Ezt még visszakapod Tweak-nézett rám szúrós szemekkel Kyle.

Még egy darabig játszottunk. Ebből olyan dolgok is kisültek, mint például, hogy Kenny Craig ölében ült, Craig-en Kyle sapkája volt, és hogy Butters-nek fel kellett copfoznia a haját. Viszont most Craig pörgette meg az üveget, és az......nálam állt meg.
-Felelsz vagy mersz-húzta kaján mosolyra a száját.
-Felelek-vágtam rá.
-Á-á... Kétszer feleltél. Most merned kell-mondta Kenny.
-Akkor merek
-Csókolj meg-mondta Craig-És nincs zálog
-M-mi?-dadogtam vörös fejjel.
-Csókolj meg-ismételte.
Én egy darabig néztem őt. A szobában feszült hangulat lett. Én felpattantam a helyemről, és kiszaladtam a szobából, egészen a földszintre, ahol volt egy kis terasz, kis fotelekkel. Én kiültem oda, és sírtam. A szívem hevesen vert. És nem csak azért, mert futottam. A torkomban egy gombóc keletkezett. Nem tudom megtenni. Nem vagyok rá képes. Csak csendben ültem ott percekig.
-Tudod...-szólalt meg hirtelen valaki.
Én ijedtemben hátra néztem. Ő  leült mellém a fotelbe.
-Soha ne félj kimondani mit érzel. Ne nyomdd el. Attól csak rosszabb lesz-nézett rám.
Még így a gyér fényben is láttan csillogó, kék szemeit.
-Miért akarod, hogy megcsókoljalak?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Miért ellenkezel, mikor te is annyira vágysz rá, mint én?
Én döbbenten néztem rá.
-Tudom, az utóbbi időben geci voltam veled. De fájt. Fájt, hogy nem szeretsz. Elvesztettem a hitemet abban, hogy talán... Mégis velem leszel. Fájtak a szavaid...
-É-én... Nem gondoltam azt komolyan-sírtam.
-Sss-ölelt meg-Kérlek Tweek. Most mondd el, hogy mit érzel. Nem foglak bántani, kinevetni, vagy bármi. Mondd, amit ott bent érzel
Én vettem egy mély levegőt.
-Szeretlek-mondtam gombóccal a torkomban-Az utóbbi egy hónapban nem nagyon éreztem jól magam Josh-sal. Nem egyszer volt már, hogy veled álmodtam. Hiányzol-sírtam.
-Tweek-simogatta meg az arcom-Én is nagyon szeretlek. Még mindig. És szeretnék megint veled lenni. Annyira hiányzik az, hogy veled keljek és hogy veled aludjak el. Hiányzol te. Mert én téged szeretlek. És... Szakítok Brandon-nal. Engem nem ő, hanem te érdekelsz
-Szeretlek-öleltem őt szorosan magamhoz.
-Én is téged-súgta a fülembe.
Én eltávololodtam tőle, és szemeibe néztem. Ő közelebb jött hozzám. Én nem ellenkeztem.
-Két hónapja másra se vágyom, csak arra, hogy megcsókoljalak-suttogta ajkaimra.
-Hát tedd meg-mondtam.
Ő édes, puha ajkait az enyémekre tapasztotta. A könnyeim utat törtek maguknak. Két kezem közé fogtam az arcát. Craig kinyitotta a száját, én pedig követtem a példáját. Nyelvét átcsúsztatta a számba. Ő beletúrt szőke hajamba, aminek hatására elmosolyodtam. Nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Craig elvált ajkaimtól.
-Megpróbáljuk megint?-kulcsolta össze az ujjainkat.
-Próbáljuk-mosolyogtam rá.
Ő is elmosolyodott, és megcsókolt.
-Gyere, menjünk vissza a fiúkhoz
-Ne. Én veled akarok lenni-mondtam.
Craig elmosolyodott.
-Rendben. Akkor az én szobámba megyünk
Craig-gel a lifthez mentünk. Beléptünk a kis helyiségbe, és megnyomtam a kettes gombot. A másodikra érve Craig megkereste a kulcsát, kinyitotta az ajtaját. A 215-ös szoba volt az övé. Az volt a mi szobánk is, mikor elmentünk a négy napra. Én becsuktam az ajtót. Craig a telefonján pötyögött valamit.
-Kinek írsz?
-McCormick-nak, hogy nem megyünk vissza-mondta, és lerakta a telefonját az éjjeli szekrényre.
Levettem a cipőmet, és befeküdtem az ágyba. Craig is így tett. Én szorosan hozzá bújtam, ő pedig átölelt.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek. Nem tudom elégszer mondani mennyire imádlak-mondta.
Én szorosabban húztam magamhoz.
-Én is szeretlek Craig. Mindennél jobban-néztem rá.
-Annyira boldog vagyok-simogatta meg az arcom.
Én elmosolyodtam, és megcsókoltam. Viszont... Valaki berontott az ajtón. Ijedtemben Craig-hez húzódtam.
-Baszod... Ilyen nincs-mondta Kyle.
-CREEK ÚJRA EGYÜTT-kiabálta Kenny.
-Fogjátok már be a pofátokat-mondta nekik mérgesen Craig-Szegényt megijesztettétek
-Nem kell ám tőlünk félned Tweak. Vagy hívjunk inkább Tucker-nek?-nevetett Cartman.
Én bemutattam neki.
-Na jó, ez mondjuk tetszett-kuncogott Craig.
Én elpirultam, majd a srácok felé fordultam.
-Húzás innen-mutattam az ajtó felé.
-Ajj-szomorodtak el a srácok, és kimentek a szobából, és becsukták az ajtót.
Én Craig felé fordultam, hogy adjak neki egy csókot, de ez nem jött össze, mert Kenny visszajött.
-Jó dugást-mondta, és elszaladt.
-KENNETH-kiabáltam rá.
Utána akartam menni, de Craig szorosan magánál tartott.
-Nananana... Sss.. nyugodj meg édes. Semmi baj. Kenny hülye-simogatott.
Annyira megnyugtat a közelsége. Én adtam neki egy csókot.
-Jó éjt Craig-mondtam.
-Jó éjt Tweek

Az éjszaka közepén felkeltem. Megnéztem az időt. 23:34. Jézusom... Josh remélem nem lesz ideges. Óvatosan kimásztam Craig mellől, felvettem a cipőmet, és halkan kimentem a szobából, és az én szobám felé vettem az irányt. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, de hirtelen felkapcsolódott a villany.