Minket Craig-gel elfogtak, majd elvittek valahová, és kikötöztek egy székhez.
-Őrizzétek a túszokat-mondta egy srác.
-Fasza... Ezt szépen megcsináltad Tweak-mondta unottan Craig.
-És most azt mondod, hogy ez az én hibám?
-Ja
-Mert?
-Mert ha mondjuk nem az erdő közepén akarnál dumcsizgatni arról, hogy miért nem bírlak, már kinyírtunk volna mindenkit, és mehetnék végre haza, hogy ne is lássalak
Igaza van... Az én hibám. Valahogy ki kell szabadulnunk... De hogy? Gondolkozz Tweek... A zsebemben mindig hordok egy kis bicskát. Megpróbáltam mocorogni, hogy legalább az egyik kezem ki tudjam szabadítani.
-Ne ficánkolj már-parancsolt rám Craig.
Én nem is figyeltem rá. Sikerült. Kiszabadítottam az egyik kezem, majd a nadrágom zsebébe nyúltam, ahonnan elővettem a bicskám, és elvágtam a kötelet, így ki tudtunk szabadulni. Én fogtam a nyilamat, majd elkezdtem kilőni az ellenséget. De Craig csak ott ült.
-Nem segítenél?-néztem rá.
-És ugyan miért?
-Mert egy csapat vagyunk
-De ahogy látom boldogulsz egyedül is
-Nem boldogulok Craig. Ezért kérem, hogy segíts-mondtam, miközben lövöldöztem-Ráadásul a nyilakból is kezdek kifogyni
-Hogy neked mennyi problémád van-sóhajtott, majd a kardjával az ellenséghez ment. Viszont én kifogytam a nyilakból. Ajjajj... Ez nem jelent jót. Ráadásul az ellőtt nyilaimért oda sem tudtam menni, mert sokan voltak.
-Mi van zöld íjász. Beszartál?-mondta Craig rám sem nézve.
Én nem is foglalkoztam vele. Hogy tudnánk innen kijutni?
-Craig... Fuss-mondtam.
-Mi van?
-Tedd amit mondtam-kiabáltam.
Előhúztam a tartalék kardom, majd elkezdtem harcolni.
-A picsába már. Gyere
-Nem-mondtam harc közben.
Craig megragadta a kezem, majd elhúzott onnan. Egy darabig futottunk, de sikerült leráznunk az ellenséget.
-Szuper... Leráztuk a nyomikat-zihálta Craig-Mostmár végre útjaink ketté válhatnak. Csá-indult el az ellenkező irányba.
-Hová mész?
-El?
-De a csatának nincs vége
Ő csak szúrós szemekkel méregetett. Körülnézett, majd behúzott az egyik bokor mögé, majd leterített a földre, és fölém mászott.
-E-engedj el Craig-ficánkoltam alatta.
Ő csak komoran nézett a szemembe. Én is pásztáztam az ő szemeit. Nem tudom meddig nézhettük úgy egymást, de kezdett kínos lenni a helyzet. Craig egyre és egyre közelebb jött hozzám.
-Van egy tervem-suttogta-De bíznod kell bennem
Én nyeltem egy nagyot, majd bólintottam.
-Háromra kimegyünk a bokorból. Ha nem lesz ott senki, várunk. Ha viszont igen, fuss olyan gyorsan az erdő mélyére, amilyen gyorsan csak tudsz. Megértetted?-suttogta.
Én csak bólintottam.
-Egy... Kettő.... Három-mondta, majd felpattant rólam.
Én felkeltem a földről. Nem volt ott senki. De meghallottam egy hangot.
-Ott vannak. Elkapni
-Tweek. Fuss-nézett rám.
-Gyere te is
-Azt mondtam FUSS-mondta dühösen.
Én csak meglepődötten ránéztem, majd elkezdtem futni. De... Beleakadtam egy csapdába. Egy hálóban lógtam az egyik fán. A csapdánál nem volt senki... Furcsa... Én néztem, hogy mit hogyan kéne elvágni, hogy ne törjön ki semmim, ha a földre érkezem... Ah... Érzem, hogy megint előjön a pánik rohamom... Pedig tudtam uralni... Ha nem is sokáig, de legalább egy kicsit... És Craig előtt... Legalább előtte nem tűntem gyávának.... Várjunk... Engem mióta érdekel, hogy Craig mit gondol rólam? Vagy mi van, ha ez egy elterelés volt, és Craig meg akart szabadulni tőlem? Vagy mi van akkor, ha itt ragadok örökre.
-Te vagy az Tweek?-hallottam Craig hangját-Mit keresel ott fent?
-N-nem tu-tudom... Fu-futottam é-és... Itt kötöttem ki
-Vágd el a kötelet
-M-mi? Megőrültél?
-Csak vágd el. Bízz bennem-mondta.
Craig a csapda alatt állt. Én vettem egy mély levegőt, majd elvágtam a kötelet. Zuhanni kezdtem. Vártam, hogy földet érjek, de nem tettem. Amint kinyitottam a szemem, Craig karjaiban voltam.... Elkapott. Én gyorsan kiugrottam karjai közül, majd dermedten álltam, hogy most mit kéne tenni.
-Tweek. Minden rendben?
-Nem... Nincs minden rendben-pánikoltam.
-Mi lett veled? Pár perccel ezelőtt olyan határozott voltál... Most meg mint egy nyuszi
-Nem tudtam tovább uralni a pánik rohamom... Áh... Meg fogunk halni-idegeskedtem.
-Nem fogunk meghalni
-Kész, vége... Elfoglalnak minket. Ahh Jézusom-idegeskedtem.
-Az faszomba is, szedd már össze magad-fogta meg a vállamat-Nem fogunk meghalni érted? Egy csapat vagyunk. Muszáj harcolnunk. Nekem sem tetszik, de ez van... Bármennyire is nem bírlak, nem hagyhatlak magadra. Úgyhogy vagy abbahagyod a nyafogást és harcolunk, vagy meghalunk-mondta kicsit mérgesen.
Én ijedten néztem rá.
-Itt vannak. Gyere-ragadta meg a karom, majd elkezdtünk futni.
Mivel Craig sokkal gyorsabb volt nálam, nem tudtam tartani az iramot. Egyszer csak arra eszméltem föl, hogy meg botlottam, és a földre esek. Ráadásul egy jó nagy kőre estem, amibe be is vertem a lábam.
-Kelj már fel-sürgetett.
-Ne-nem tudok-sírtam.
Craig körbe nézett, majd felkapott a karjaiba, és elkezdett vinni.
-Tegyél le-kértem-Inkább fuss... Én csak hátráltatnálak. Úgyis mindig mindent elszúrok-szipogtam.
Craig rám sem hederített, csak vitt tovább, majd egy bokor mögött kötöttünk ki ismét.
-Hol fáj?-nézett rám.
-I-itt-mutattam a térdemre.
Szuper. A nadrágom kiszakadt, és a térdem még vérzett is.
-A picsába... Várj meg itt. El ne mozdulj-mondta, majd elrohant.
Mi ez a furcsa érzés? Mintha zavarba jöttem volna. Érzem, ahogy az arcomat elönti a pír. Nem, nem nem és nem. Nem szeretem Craig-et.... Ő folyton genyózik velem, és nem vagyok meleg. Ez is csak az adrenalintól van. Ránéztem a kezemen lévő vágásokra. Nem látszik. Nem volt a legjobb ötlet, de mielőtt eljöttünk volna játszani, anya sminkét használva alapozót, vagy mit, kentem rá. Megszenvedtem vele, de legalább nem látszik.... Annyira.... Én csak vártam, hogy Craig visszajöjjön. De nem jött. Itt maradtam az erdőben... Teljesen egyedül.

Craig szemszöge

A faszomat... Én csak futottam, hogy megtaláljam Kenny-t és Cartman-t. Remélem Tweek azért jól van. Nem gyűlölöm. Sőt. Kifejejzetten bírom a srácot... Csak.... Hát nem is tudom... Clyde-nak elmondtam mindent, hogy mit miért csinálok. Remélem nem mondta el Tweek-nek... Ismerem Donovan-t, de ezt az egy titkot csak rá lehet bízni... Vagy tévednék? Őszintén? Nekem is hiányzik az együtt töltött idő Tweek-kel. Én is a legjobb barátomként tekintettem rá. De ha szerintem elmondanám, hogy miért csinálom mindezt, megutálna... Bár most is utál. És ez volt a célom. Hogy gyűlöljem, és én is őt... Nehéz, de bevált. És én ezt mind érte tettem. Hirtelen megláttan egy alakot. Ő lesz az.
-Kenny-szóltam.
-Kenny hercegnő-javított ki.
-Az most mindegy. Tweek bajban van
-Milyen bajban?
-Elesett, beverte a lábát, ráadásul vérzik, és alig tud lábra állni... És a pánik rohama....-hadartam.
-Basszus... Oké, oké. Várj. Ide hívom az elfek vezetőjét-mondta, majd elment.
Pár perc múlva visszajött egy gyíkkal.
-Mi a probléma?-kérdezte a srác.
-Egyik harcosunkat baleset érte, Thief rá talált-mesélte Kenny.
Na. Legalább McCormick nem annyira hülye, hogy kikotyogja a harci taktikánkat. De mondjuk így azt hiszik, hogy egyedül mentünk... Áh, mindegy is.
-És eléggé komoly a sérülése, ezért Thief elvinné orvoshoz. Tehát rájuk semmi féle képpen nem lőhetnek, illetve nem hívhatják harcba
-Rendben hercegnő. Ahogy akarja-mondta a gyík.
-Menjetek-biccentett rám Kenny.
-Köszönöm hercegnő-mondtam, majd vissza siettem Tweek-hez.

Tweek szemszöge

Én csak ültem. Hirtelen előugrott egy elf.
-Megvagy. Elfogni-kiabált.
Craig... Gyere már... Én nem mozdultam. Csak ijedten néztem rájuk. Már fogtak volna meg, de ekkor Craig jött.
-Hé.... Hagyjátok békén őt is, és engem is... Megsérült-mondta Craig.
-És?-néztek rá az elfek.
-Ránk tűzszünet van elrendelve...vagy mi-magyarázta meg Craig.
Az elfek csak egymásra néztek, majd elmentek.
-Na, itt vagyok-guggolt le mellém.
-Kö-köszi-dadogtam zavartan.
Már megint kezdődik... Ez a furcsa, bizsergő és melengedő érzés.
-Ugyan már...-legyintett-Gyere. Elviszlek orvoshoz
-N-nem kell... Jó-jól vagyok-jöttem még jobban zavarba.
-Nem vagy jól-csóválta a fejét, majd levette a köpenyét, és rám terítette.
-M-miért csinálod ezt Craig?-néztem rá.
-Mit?
-Hát... Tök bunkó vagy velem, most meg segítesz
-Itt is hagyhatlak, ha szeretnéd-vont lazán vállat.
Én csak lehajtottam a fejem.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Miért nem lehet minden olyan mint régen? Emlékszel mikor elmentünk ketten a vidámparkba, mert a srácok nem értek rá? Vagy mikor vettük neked Stripe-ot? Vagy mikor elmentünk moziba? Vagy amikor nálunk aludtatok?
Ő csak sóhajtott egy nagyot.
-Gyűlölsz?-nézett rám.
-M-mi?
-Gyűlölsz?
-Nem-mondtam ki.
Csak félek tőle, de erről nem kell tudnia.
Craig csak döbbenten nézett rám.
-Nem gyűlöllek Craig... Legjobb barátok voltunk. És tudom, hogy még te is úgy gondolsz rám... Csak titkolod
-Nem... Ez nincs így-mondta.
Mik ezek a hirtelen fordulatok nála?
-Inkább menjünk-mondta, majd a karjaiba kapott.
-Le is tehetsz-mondtam.
-De lábra sem tudsz állni
-De tudok-makacskodtam.
Craig lerakott, de összerogtam. Ő csak megcsóválta a fejét, majd fölvett, és mentünk.

Az orvoshoz érve (tényleg elcipelt, én azt hittem, hogy viccel), beültünk a váróba, és vártunk. De most kínos csönd. Senki sem szólt senkihez. Kicsit furcsa volt. És már megint ez a hülye érzés... Ahj...
-És... Most itt fogunk kussban ülni?-törte meg a csendet Craig.
-Miről akarsz beszélgetni?
-Hogy van az, hogy az elején még olyan határozott voltál, most meg... Mint valami beszari
-A-a p-pánik r-rohamom.... Ahh.... Kell kávé-túrtam idegesen a hajamba.
Majd megláttam az automatát... Ahol volt kávé... Én csak szemezgettem az automatával. Craig fölállt a helyéről, majd az automatához ment. Bedobott pár aprót a gépbe, majd két pohárral a kezében tért vissza.
-Tessék-nyújtotta oda nekem a kávét.
Én csak meglepődve néztem rá, majd félve elvettem tőle a kávét.
-Kö-köszi-szürcsöltem bele.
Ő is leült, majd belekortyolt az italába.
-Te is kávét iszol?-kérdeztem.
-Nem. Ez forró csoki. Kérsz?-nyújtotta felém.
-Nem, köszi-mosolyodtam el halványan.
Mi megittuk az italunkat, majd végre szólítottak. Craig megfogta a karom, majd a nyaka mögé rakta, másik kezével a derekamat fogta.
-Jó napot.... Öhm... Mi a panasz?-nézett ránk furcsán az orvos.
-Az erdőben elesett, és alig bír lábra állni-mondta Craig.
-Rendben. Üljön fel az ágyra-mondta a doktor.
Craig felsegített az ágyra, majd odajött az orvos. Kicsit megtapogatta a térdem.
-Rendben. Semmi komoly, csak kicsit megzúzódott-mondta az orvos, majd mentünk.
-Köszi még egyszer Craig-néztem rá.
-Ugyan... semmiség-biccentett.
Na és most mi legyen? Menjek el? Megint ez a zavartság.
-Hazakísérlek-ajánlotta fel.
-Nem kell
-Jajj már... Út közben nem foglak autó alá lökni-forgatta meg a szemeit.
Hm... Ez nekem eddig eszembe sem jutott. Mi van ha meg akarja csinálni? Vagy elhúz egy sikátorba, és megkínoz, majd megöl? Ahh. Már megint túlaggódom. Nyugi Tweek... Nem lesz semmi baj.
-H-hát j-jó-dadogtam, majd Craig köpenyét, ami rajtam volt, szorosan összehúztam magam körül.
-Gyere akkor-mondta, majd kinyújtotta a kezét.
Én kicsit hezitáltam, majd megfogtam. Craig a vállára tette a kezem, a másikat meg megint a derekamra. Így sétáltunk végig a fél városon.

A házunkhoz érve eszembe jutott, hogy nem hoztam kulcsot, és anyáék sincsenek otthon.
-Craig... Látod azt a követ?-mutattam az egyik nagy kő irányába.
-Igen
-Az alatt van a kulcsom
Ő csak értetlenül nézett rám.
-Most komolyan? Egy kő alatt?
Én nem tudtam mit mondani. Craig elengedett, majd a kőhöz ment, ami alól elővette a kulcsot. Én elvettem tőle, majd kinyitottam az ajtót.
-Föl tudsz menni a lépcsőn? Várj... Hülye kérdés-mondta unottan.
-De-de m-megpróbálok-dadogtam.
-Figyelj. Ha végig cipeltelek az erdőben plusz a fél városon, ez a pár lépcsőfok semmi
Én csak elpirultam... V-várj. Elpirultam? MIÉRT PIRULTAM EL? N-NEKEM NEM TETSZIK CRAIG.... NEM VAGYOK MELEG... U-UGYE?
Craig ismét fölkapott.
-C-craig. T-tegyél le. Fe-fel tudok menni-mondtam.
Craig rám nézett amolyan "ez most komoly?" nézéssel. Nem tett le, helyette felvitt a szobámba, majd lerakott az ágyra.
-Pihenj-mondta.
Én levettem a cipőmet, majd fel akartam kelni az ágyból.
-Most hová mész?
-A fürdőbe
-Mert?
-Lemosom magamról a festéket-mondtam, majd a fürdőbe mentem... vagyis bicegtem.
Én beálltam a zuhany fülkébe, majd magamra engedtem a vizet. A tusfürdőért nyúltam, majd lemostam magamról a festéket. Mikor kész voltam, a türülközőmért nyúltam. Basszus. Nem hoztam magammal váltóruhát. Én a derekam köré csavartam a türülközőt, majd visszamentem a szobámba. Azt hittem, hogy már egyedül vagyok a házban... Tévedtem. Mikor beléptem, Craig ült az ágyamon, és telefonozott.
-ÁÁÁ-kiabáltam.
Craig csak rám nézett.
-É-én cs-csak ruháért jöttem-dadogtam zavarban.
Szerintem paradicsom színű volt a fejem. Én csak a szekrényemhez mentem, majd kivettem belőle néhány ruhát, majd visszamentem a fürdőbe, és átöltöztem, majd visszamentem a szobámba. Craig fölállt az ágyamról, majd elkezdett közeledni felém. Én ijedtemben csak hátráltam. De sajna a falnak ütköztem. Craig elkezdte kigombolni az ingemet.
-M-mit csinálsz?-dadogtam.
-Hogy lehet az, hogy mindig félre gombolod az ingedet?-nézett rám.
-É-én....
-Figyelj. Nézd, így kell begombolni. Látod?-mondta.
Én csak kitágult szemekkel néztem, hogy Craig mit csinál. Mikor kész volt, rám nézett. Csak pásztáztam kék szemeit. Az normális, ha az a késztetés van bennem, hogy meg akarom csókolni? Jézusom... Nem vagyok normális. Nem vagyok meleg... Ráadásul Craig egy bunkó. Nem vagyok belé szerelmes. Nem vagyok....meleg..... Craig csak tovább nézett a szemembe. Csak egyre, és egyre közelebb jött.
-M-most m-mit csinálsz?-kérdeztem zavartan.
Ő nem mondott semmit, csak a szemeimet pásztázta. A pillangók életre keltek a gyomromban. Én csak félve becsuktam a szemem, majd az arcom elé tettem a kezem. Én még mindig csukva tarottam a szemem. Majd becsapódott az ajtó. Amikor kinyitottam a szemem, senki nem volt ott. Craig elment. Most kicsit lelkiisemet furdalásom van miatta. Ahj... Most elszúrtam mindent.

Sziasztok.
Rajzoltam ma, és gondoltam, megmutatom :D