A buszmegállóban vártuk a buszt. Én Brandon vállára hajtottam a fejem.
-Fáradt vagy?-nézett rám.
Én bólintottam egyet. Ő odahajolt hozzám, és megcsókolt. Én természetesen vissza csókoltam. Viszont gyengéden megharaptam a száját. Ő kuncogott. Én megmarkoltam a kabátját, és úgy húztam közelebb magamhoz, ő pedig a sapkámnál fogva húzott közelebb magához.
-Na, itt a kis párocska-jött oda hozzánk Kenny.
Én átkaroltam Brandon vállát.
-Amúgy leülhetünk? Befoglaljátok az egész padot-mondta Cartman.
-Nem... Csak a nagy kövér segged miatt nem férsz ide. De... Talán tudok egy helytakarékos módszert-néztem Brandon-ra, és egy perverz mosolyt villantottam felé.
-Mi a terved Tucker?-ráncolta össze a homlokát.
-Állj fel
-Na de Craig... A buszmegállóban vagyunk-nézett rám Kenny.
-Nem úgy, seggfej. A két lábára álljon fel
Brandon tette amit kértem, én meg arrébb csúsztam, és az ölembe húztam. Átöleltem a derekát, fejemet a nyakhajlatába fúrtam.
-Amúgy figyelj Brandon... Nem kell ám félni tőlünk. Tudom, mi, pontosabban én vagyok a suli nagymenője, meg minden, de mivel Craig pasija vagy, és ugye bár, itt én vagyok a rangidős, illetve a legbölcsebb, ezért... Áldásom rátok. Remélem az esküvőre meghívtok
Én értetlenül néztem rá.
-Te meg mit szívtál? Egy. Nem te vagy a suli nagymenője, kettő, én idősebb vagyok nálad, a harmadik, te hülye vagy mint a segg, negyedik, köszi, ötödik, ne is álmodj róla-mondtam.
-Mivel... Befogadtunk szerény kis csapatunkba... Lenne kedved valamikor eljönni velünk moziba?
-McCormick. Ugye nem randira hívod a pasimat?-húztam Brandon-t közelebb magamhoz.
-Te is jöhetsz
-Bocs, bénákkal nem társalgok
-És ha én szeretnék menni?-fordult oldalra az ölemben ülő fiú.
-Szeretnél menni?
Ő bólintott.
-Mikor és hol?-néztem McCormick-ra.
-Öhm... Ma a kávézóban?
-Ugye az a kávézó, amire gondolok?
-Ha Tweek-ék kávézójára gondolsz, akkor nem
-Miért gondolnék Tweek-ék kávézójára?
-Mindegy... Akkor tudod melyik. Ötre várunk titeket. Amúgy bemutattál minket neki?
-Dehogy is... De mivel volt szerencsétlensége veletek találkozni, nincs más választásom. Megteszed te, vagy én?-néztem Kenny-re.
-Inkább én. Szóval, Kenneth McComick vagyok, de nyugodtan hívj Kenny-nek-kacsintott a barátomra-Ugye bár én vagyok a legjóképűbb, legszexibb, leg...
-Ugorjunk-szóltam rá.
-Szóval ő itt Stan Marsh. Neki van egy csaja, bár... Esetenként nincs. Ő itt Kyle Broflovski. Tiszta izom a gyerek. Ő meg Eric Cartman. Egy szóval dagadt... Vagy zsíragy. Vagy segges. Vagy...
-Pofád lapos csóró gyerek-szólt rá Eric-Nem vagyok kövér, csak erős csontú
-Ha te erős csontú vagy, akkor nekem csöcsöm van-mondta Brandon.
-Annyira büszke vagyok rád-öleltem meg szorosan.
-Bírom az új pasid Tucker-szólalt meg Stan.
-Igen. És csak az enyém-simogattam a combját.
-Állítsad le a csávód Tucker-nézett rám mérgesen Cartman.
-Minek? Nekem ez bejön-pusziltam meg a barátom arcát.
Vagyis megpusziltam volna, de ő cseles volt, és oldalra fordította a fejét, így a szájára ment a puszi. Kicsit meglepett, de nem húzódtam el, helyette visszacsókoltam.

Tweek szemszöge

Otthon voltam, tömtem magamba a csokit és sírtam. Clyde átdobta a cuccaimat. Nem akarok többet Craig közelébe lenni. Nem akarok vele találkozni. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Josh neve villogott a kijelzőn.
-Igen?-szipogtam.
-Mi a baj Tweek?
-Hagyjuk. Miért hívtál?-töröltem le a könnyeimet.
-Nincs kedved elmenni valahová?
-Nincs-sírtam.
-Öt perc-mondta, majd rám rakta a telefont.
Én eldobtam a készüléket, és az ágyamban feküdtem. Az éjjeli szekrényemhez nyúltam, ahol ott volt a nagy bögre kávém. Az a bögre, amit Craig-től kaptam. Én sírva belekortyoltam az italomba. Best Boyfriend... Persze... A szemben lévő falat bámultam. Hirtelen kinyílt az ajtó. Josh jött be.
-Vá-várj egy percet-támaszkodott a falnak.
Én tovább néztem a falat. Megittam az utolsó korty kávémat is.
-Az milyen bögre?-mutatott a kezemben lévő bögére.
-Hogy ez?-nevettem kínosan-Szemét-mondtam.
Josh közelebb jött hozzám, és leült az ágyam szélére.
-Mi van rajta?-nézte meg.
-Még Craig-től kaptam-hajtottam le szomorúan a fejem.
-Ne szomorkodj
-Ez semmit nem ér-mutattam a bögrét.
-Már hogy ne érne
Én mérgesen Josh-ra, majd a bögrére néztem. A szemben lévő falra siklott a tekintetem.
-Ér... Csak nem nekem-mondtam dühösen, és a falhoz vágtam az üres bögrét, ami szilánkokra tört.
Felhúztam a térdeimet, és átöleltem.
-Gyere Tweek-fogta meg a kezem.
De én mozdulatlanul ültem az ágyon.
-Jó. Ha te nem jössz, akkor viszlek-mondta, és lehúzta rólam a takarót, felkapott a karjaiba, és levitt.
-Tegyél le-ütögettem a mellkasát.
-Nem. Szépen kijössz a házból
Ő a lábával kinyitotta az ajtót.
-Ezt hogy csináltad?-néztem rá.
-Tizennégy éves koromig balettoztam-kacsintott-Tudok egyet s mást
-És az ajtót is be tudod csukni?-vontam fel a szemöldököm.
-Öhm... Azt már nem
-Ha megengeded, hogy visszamenjek, akkor becsukom
-Áh, megoldom
Végül be tudta csukni az ajtót. Én még mindig morcosan néztem őt.
-Mostmár letehetnél-fontam össze magam előtt a karjaimat.
-Miért? Jó ez így
-Adams. Ha nem teszel le azonnal, megütlek
-Rajta Tweak
-Amúúúgy... Nem akarok ünneprontó lenni, de tudod nincs rajtam cipő
-Ahj-sóhajtott, és vissza fordultunk.
A szőnyegre letett engem, kinyitottam az ajtót, és bementünk. Fel akartam rohanni a szobámba, de Josh elkapta a karomat
-Á-á... Leülsz szépen, és felveszed ezt-nyújtotta felém a cipőmet.
Én durcásan felvettem. Miután ezzel megvoltam, indultunk valamerre.
-Hová megyünk?-érdeklődtem.
-Kávézni
-Ah Jézusom...-fogtam a fejem.
A kávézóba érve az egyik asztalhoz leültünk.
-Mit kérsz?-nézett rám.
-Antidepresszáns tablettákat, és savlekötőt. De abból kurva sokat. Ja meg nyugtatót
-Mármint ami az étlapon van
-Akkor semmit
-Veszek neked ízesített C-Vitamin tablettát
-Eh... Inkább elmegyek, és veszek cloroxot
-Nem mész te sehová. Itt maradsz. Amúgy mi történt?
Nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de akkor jött be Kenny, Stan, Kyle, Cartman, Craig és a barátja a kávézóba. Leültek az egyik asztalhoz. Nevettek valamin.
-Szóval?-faggatott Josh.
-Amúgy ma miért nem voltál suliban?
-Orvosnál voltam, de ne terelj
-Craig-nek van egy barátja-hajtottam le a fejem-Ráadásul ma verekedtünk is
-Akkor ezért van pár lila folt az arcodon...
-Hát igen...
-És... Hogy? Vagy miért?
-Nem tudom
Én feléjük néztem. Craig és a barátja valamiről meséltek a fiúknak. Le nem vette a kezét róla. Éreztem, ahogy a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik. A szívem pedig milliónyi apró darabra törik.
-Sss. Ne sírj-ült a mellettem lévő székre Josh.
Dèjà vu érzés fogott hatalmába.
-De... Olyan rosszul érzem magam
-Tweek, emiatt ne érezd magad rosszul. Hisz nem a te hibád, hogy Craig-nek új barátja van. Ő döntött így. Tovább lépett
-De miért fáj ennyire?
-Tudom, mit érzel-sóhajtott.
-Tényleg?
-Igen. Halálosan szerelmes voltam egy fiúba. Viszont ő nem érzett irántam semmit-sóhajtott.
-És ki az a fiú?
-Te
-Én azt mondtam kedvellek
-De nekem nem elég annyi. Ezért mondtam, hogyha bizonytalan vagy az érzéseidben, akkor nem kell összejönnünk. Én várok
Én mögé néztem, ahol Craig megcsókolta a fiúját. Lesütöttem a szemem, és beharaptam az alsó ajkam.
-Tudod mit? Mégis csak próbáljuk meg. És nem fogom azt mondani, hogy mégiscsak szeretem Craig-et. Craig Tucker számomra halott
-Biztos vagy benne?
-Igen-bólintottam.
-A-akkor nem bánnád, ha... Megcsókolnálak?
Én elmosolyodtam, és ajkaira tapadtam. Beletúrtam dús, barna hajába. Ő a derekamra tette a kezét, és úgy csókolt tovább. Ez olyan volt, mint az első csókunk. Nem is. Ez jobb. Lassan, szenvedélyesen csókolt. Én közel húztam magamhoz. A pillangók életre keltek a gyomromban. Talán mégis érzek iránta valamit?