Suli után hazamentem, ledobtam a cuccomat a földre, és eldőltem az ágyamban. Mit kéne tenni, hogy elfelejtsem Tweek-et? Tudom már! Megfogtam az edzős cuccom, és indultam a kondi terembe. Rámfér egy kis edzés. Ha az a gyökér bántani meri Tweek-et, valahogy be kell húznom neki. Amúgy nem érdekel, hogy el van törve az ujjam. Az csak egy ujj. Attól még tudok kondizni. Max kicsit nehezen, de tudok. A terembe érve, bementem az öltözőbe, és átöltöztem. Mikor kimentem, ott fogadott a szöszi.
-Csá Tucker. De rég láttalak már
-Cső Nichole. Hát... Tudod már rám férne az edzés...
-Látszik...-fogta meg a bicepszem.
-Kösz
-Amúgy mi történt az ujjaddal?
-Ja, eltört
-És így akarsz te edzeni?
-Jajj, csak az ujjam tört el. Nem a kezem amputálták
-Hülye vagy. Na akkor gyere. Kezdjük el
Nichole a személyi edzőm. Furcsa volt az elején, hogy másokkal edzek, ráadásul egy lánnyal. De aztán szépen kikupált. És mit ne mondjak, jó munkát végez. Szeretek hozzá járni. Nem csak vicces, és kurva jófej, de sok dologban meg is egyezünk.
-És mi van a pasiddal?-kérdezte.
Én a fekve nyomóhoz mentem, amire lefeküdtem, és Nichole a súlyzóra rárakta a súlyokat.
-Szakítottunk
-Mi történt?
-Hát... Ez egy hosszú sztori
-Drágám. Én egész nap itt leszek-kacsintott.
Én elmondtam neki az egész sztorit. Még azt is, ahogy láttam Tweek-et Josh-sal smárolni.
-Ez durva...-szólalt meg.
-Az... És most meg elcsesztem
-Szerintem beszéljétek meg
-Hülye vagy? Biztos, hogy nem
-Tucker...
-Nem fogok vele beszélni. Vége, kész
-És ha Tweek még érez irántad valamit?
-Akkor nem smárolt volna azzal a gecivel...
Nichole csak lesütötte a szemét.
-Akkor inkább folytassuk

Miután véget ért az edzés, a zuhanyzóba mentem. Lehet elmegyek egyet bulizni. Miért ne? Megtehetem. Mondjuk nem akarok segg részeg lenni. De buliban szokás ismerkedni. És nekem erre van szükségem. Meg egy üveg Jack Daniels-re. Vagy bármi más is jó. Gyorsan megfürödtem, megszárítkoztam, és felöltöztem.
-Sziasztok-köszöntem el.
-Cső Tucker-köszönt el Nichole, én pedig mentem haza.

Ledobtam a cuccom, és felvettem valami kényelmeset. Egy fekete, szakadt farmer, egy fehér póló. A hajamat is beállítottam kicsit. Nem tettem rá hat kiló hajlakkot, mint Josh... Csak oldalra fésültem kicsit. Felkaptam egy bőrdzsekit, és indultam is. Nem akartam vezetni. És ittasan meg haza vezetni nem akartam. Jobb rendőrök nélkül. Mivel már kezdett esteledni, ezért elindultam úticélom felé. Igen, egy melegbárba. Hátha találok valami normális srácot. A bárba érve megcsapott a pia szag. A zene bömbölt. Én oda mentem a pulthoz, és kértem egy italt. Legalább legálisan bejöhetek. 18 vagyok. Körbe néztem, hátha találok valakit. Eh... Buzi, buzi, cső buzi... Itt csak buzik vannak? (Barátnőm világosított fel, hogy a buzi, és a meleg az nem ugyan az xD szerk.). Viszont... Megakadt a szemem egy srácon. Cuki... Szőke haja volt. Ott ült egyedül az egyik boxban, miközben lehajtotta a fejét. Egy szürke póló volt rajta. Gyerünk Tucker. Most, vagy soha. Felálltam a helyemről, és az ismeretlen fiúhoz mentem.
-Helló. Leülhetek?-kérdeztem.
-P-persze-mondta, majd arrébb csusszant.
-És hogyhogy itt vagy? Egyedül?-kérdeztem.
Nem akartam annyira rámenős lenni.
-Hát... Pár haverom mondta, hogy jöjjek ide ismerkedni...-nevetett kínosan.
-Hány éves vagy? Kicsit fiatalnak tűnsz...-néztem rá.
-Tizenhat vagyok... De nemsoká tizenhét-kacsintott-Na, és te mennyi vagy?
-Én tizennyolc
-És... Milyen nagykorúnak lenni?
-Ugyan olyan szopás, mint kiskorúnak-ittam bele a whisky-mbe.
-Eh... Hát az tényleg nagy szopás
-És hogy jutottál be ide, ha csak tizenhat vagy?
-Nem tudom tudsz e róla, de létezik kamu személyi-kacsintott.
-Rád nézve nem is gondoltam volna, hogy rossz gyerek vagy
-Amúgy jó vagyok... Jeles tanuló
-Tizenhat évesen nekem is volt egy pár ötösöm...
-És most nincs?
-Hülye vagy? Örülök ha valamiből hármast kapok
A fiú csak elnevette magát.
-Amúgy Craig Tucker vagyok-nyújtottam felé a kezem.
-Brandon Roberts-rázta meg a kezem.
-Szép neved van
-Köszi. A tiéd is tetszik
-Kösz-mosolyodtam el.
-És te mit keresel itt Craig Tucker?
-Hát... Volt egy barátom, akivel szakítottunk...
-És most meg ismerkedsz?
-Mondhatni...
Kivettem a zsebemből egy szál cigit és rágyújtottam.
-Várj meg itt-mondtam, és felálltam a helyemről.
Odamentem a pulthoz.
-Két whisky-t kérek-mondtam a pultos srácnak.
Ő azonnal töltött nekem. Megfogtam az italt, és visszamentem Brandon-hoz.
-Tessék-nyújtottam felé az italt.
-Ugye nem csempésztél bele drogot?
-Kérlek... Tudom, csak öt perce ismerjük egymást, de annyira megbízhatnál bennem, hogy nem csempésznék drogot az italodba
-Hát jó... De kiskorú vagyok még, és nem ihatok
-És?
Egy darabig nézte az italát, majd végül bele kortyolt.
-Na?-néztem rá.
-Nem is olyan rossz
-Kérsz?-nyújtottam felé a cigimet-Nyugodtan mondhatod azt, hogy igen, nem foglak megharapni
-Akkor igen
Én kivettem még egy szálat, amit meggyújtottam, és Brandon szájába adtam.
-És Brandon... Mesélj egy kicsit magadról-néztem rá.
-Hát... Itt South Park-ban lakom már egy ideje, nincs testvérem, tizedikes vagyok, június 14-én van a szülinapom (mivel egyátalán nem vagyok kreatív, ezért a saját szülinapomat mondtam szerk.).
-És melyik suliba jársz?
-Magá tanuló vagyok, de amúgy a South Park Gimibe
-Én is oda járok. Csak egyel fölötted. Akkor ezért nem láttalak még soha. És hogyhogy magán tanuló vagy?
-Sokan csesztetnek azért, mert meleg vagyok
-Hát akkor rúgd szét a seggüket
-Nem vagyok az a verekedős
-Segítsek?
-Nem kell, hagyjad-mosolyodott el.
-Amúgy engem nem csesztetnek. Velem együtt öt meleg van az osztályban. Az exem, az exem jelenlegi barátja-fintorodtam el-Az egyik haverom, és az ő pasija
-És akkor neked most nincs senkid?
-Nincs... Magányos farkas vagyok-szívtam bele a cigimbe, majd kifújtam a füstöt.
-Hogy van az, hogy tizenegyedikes vagy, és tizennyolc éves?
-Januárban van a szülinapom
-Hát... Utólag is boldog szülinapot-mosolygott rám.
-Köszi-mosolyodtam el.
Bejön ez a srác. Aranyos, kedves, cuki. Jó, az a másfél év korkülönbség mit számít? Sőt, szerintem ő passzolna is hozzám. Mondjuk Tweek is passzolt... De az lényegtelen. De ami a legfontosabb, ő nem Tweek.
-Amúgy... Nem gondolkoztál még azon, hogy rendes suliba járj, és ne otthon gubbassz? Mondjuk nyilván jó lehet egész nap semmit tenni, de a suliban találhatsz barátokat. És figyelj... Nem vagyok ám ilyen, de... Ha bármi van, szólj. Tőlem mindenki fél a suliban-kacsintottam rá.
-Tényleg?
-Ja. Ha már a folyosón meglátnak, szaladnak, mint a pisis kislányok
-Mármint az, hogy megvédnél engem?
-Ja. Miért ne?
-Így ránézésre olyan bad boy-os vagy... Nem hittem volna, hogy megvédnél engem
-Az is vagyok-kacsintottam.

Még pár whisky-t megittunk.
-És hallod... Van a tanárunk, Mr. Garrison. Egyszer nővé műttette magát-meséltem.
Brandon már a hasát fogta a röhögéstől.
-Meg egyszer azzal a négy idiótával, Stan-nel, Kyle-al, Kenny-vel meg Cartman-nel Peruba kerültünk
-Kajak?
-Aha. De végül haza kerültünk. Kár, hogy ők nem maradtak ott
-Izgalmas egy életed van neked-nevetett.
-Az. De még a többi dologról nem is tudsz-nevettem.
Ránéztem az órára. 23:56. Így elszaladt az idő? Be kell, hogy valljam, nagyon jól éreztem magam Brandon társaságában. Az elején olyan feszült volntam, mivel tudtam, hogy csak tizenhat. De aztán már tök jól el tudtunk beszélgetni, hülyülni. És nem is ittam többet két pohár whisky-nél.
-Amúgy szerintem megyek majd suliba-kacsintott.
-Az nagyon jó lenne. Majd ebéd szünetben is lóghatunk együtt, meg ha ilyen okos vagy, akkor korrepetálhatnál-kacsintottam.
Ahogy láttam elpirult. De édes.
-Csak nem zavarba jöttél?-csúsztam hozzá közelebb.
-N-nem...-hajtotta le a fejét.
-Majd talán máskor is találkozhatnánk
-Az nagyon jó lenne. De nem zavar téged ez a korkülönbség?
-Miért zavarna?-vontam lazán vállat.
-H-hát jó
Gyönyörű mogyoróbarna szemeivel rám nézett. Én rá mosolyogtam.
-Craig... Tudom, hogy csak hat órája ismerjük egymást, de... Nagyon megkedveltelek-mondta halkan.
23:58. Nem szóltam semmit, csak komoran néztem a szemeibe.
-A-ahogy látom, te nem bírsz engem....-remegett meg kicsit a hangja.
-Ezt miből gondolod?
-Hát... Most úgy néz rám, mint aki a puszta tekintetével kinyírna
-Én mindenkire így nézek
23:59.
-Értem...
Csak csendben ültünk.
-Talán valami baj van?-nézett rám aggódva.
Én feltettem a mutató ujjamat, hogy várjon, majd becsuktam szemeimet.
-Rosszul vagy?-kérdezte.
Én megcsóváltam a fejem. 10... 9.... 8... 7.... 6.... 5... 4... 3... 2... 1... Én közel hajoltam hozzá.
-Szeretnéd?-suttogtam.
-I-igen
-Akkor mondd ki
-Csókolj...-kezdte.
Nem vártam meg míg végig mondta, mert ajkaim az ő édes ajkaira tapasztottam. Brandon nem hezitált, azonnal vissza csókolt. Ő beletúrt a hajamba, aminek hatására elmosolyodtam. Nyelvem bejutást kért a szájába, amit meg is adott, így nyelveink szenvedélyes táncot jártak egymással. Én derekára tettem a kezemet, és úgy csókoltam tovább. Olyan közel húztam magamhoz, amilyen közel csak tudtam. Ő elvált ajkaimtól.
-Na jó, tényleg megyek suliba-nevetett.
Én elmosolyodtam, és még egy csókot adtam a szájára.
-És mi lenne, ha...-kulcsoltam össze az ujjainkat-Ketten mennénk suliba... Tudod... Együtt
-Azt mondod, hogy jöjjünk össze?
-Hát... Valami olyasmi, igen...
-Biztos vagy benne?
-Ezer százalék-kacsintottam rá-Benne vagy?
Ő mosolyogva bólintott, én meg adtam még egy csókot az újdonsült barátomnak.