Az este nem tudtam nagyon sokat aludni. Folyton Craig járt a fejemben. Most biztos haragszik rám. Én kikászálódtam Josh mellől, és a mosdóba mentem. Beletúrtam kócos, szőke fürtjeimbe. Levettem a pólómat, és a mosdókagyló szélének támaszkodtam. Most mit kéne tenni? Tanácstalanul álltam a tükörképemmel szemben. Elbasztam. Csúnyán... Sóhajtva visszamentem a szobába és felöltöztem. Josh még aludt. Írtam neki egy cetlit, hogy elmentem. Felkaptam a kabátom, és a cipőmet na meg a táskámat, és indultam. Mikor az ismerős házhoz értem, remegő kezekkel megnyomtam a csengőt.
-Tweek... Reggel öt van...-nyitotta ki az ajtót-Mit keresel itt?
Én nem mondtam semmit, csak szorosan megöleltem. Ő sokkoltan, de visszaölelt.
-Mostmár elmondod, hogy miért vagy itt ilyen korán?-nézett rám.
Fekete haja össze volt kócolódva. De még így is nagyon jól nézett ki. Na jó... Craig Tucker mindig jól néz ki.
-Nagyon haragszol rám?-néztem rá.
-Egy pöcs voltál... Legszívesebben kitörölném az emlékezetemből azt, ahogy ott smároltok a földön. De az a kép beleégett a retinámba. Azóta is hányok... De ha ez mind nem történt volna meg, bírnálak-vont lazán vállat.
-És most...?
-Eh...
-Rendben Craig...-mondtam, és el akartam menni, de ő elkapta a karom.
-Ahj, várj. Figyelj. Valamiért... Nem tudom, hogy miért, de nem akarlak elengedni... Fontos vagy nekem. És nem csak azért, mert te voltál az első legjobb haverom, illetve a legelső ember, aki iránt tényleg éreztem szerelmet. Ezt neked még soha nem mondtam, de... Nem fél évvel ezelőtt zúgtam beléd... Már kilencedik óta bejössz. Clyde már azóta tudta. És... Sok exem volt. És mindegyik csaj. Nem éreztem velük jól magam. De mikor veled voltam... Akkor tényleg szerelemből csókoltalak és öleltelek meg. És ugye bár, nekem te voltál az első... És nagyon jó volt. És egyátalán nem bántam meg. Sőt. Mikor elmentünk ketten úgymond "nyaralni", életem legcsodásabb négy napját töltöttem veled. De aztán... Meg ugye megtörtént ez az egész. Viszont ha szóltam volna Ashley tervéről, akkor szerintem még mindig együtt lennénk...de... Hát az élet csupa csalódás. Mindegy, nem ez a lényeg. Szóval az, hogy én nem haragszom rád. Elvégre... Szakítottunk. Azt csinálsz amit akarsz. Nem tartozol nekem beszámolóval. Úgyhogy, ha te úgy döntesz, hogy inkább leszel....azzal.... Legyen... Ha te ettől boldog leszel, én is. De azért ugye barátok még maradhatunk?
-Persze. Sőt örülnék neki. Nem akarlak elveszíteni-öleltem meg.
-Nem fogsz. Nem szabadulsz ilyen könnyen Craig Tucker elől-kacsintott.
Én elmosolyodtam.
-Na végre, egy mosoly. Viszont menj haza
-De itt van nálam a táskám is...
Craig levette rólam a táskám, és lerakta.
-Ahj... Kikészítesz Tweak-forgatta a szemét-Ugorj-fordított nekem hátat.
-Biztos, hogy nem mászok fel a hátadra
-Ugorj már
Én sóhajtottam, majd tettem amit kért. Ő megfogta a combomat, és a szobájába vitt. Bezárta az ajtót, és az ágyra dobott.
-Áú...
-Bocs
-És most mit akarsz csinálni?
-Aludni-bújt be az ágyba.
-És aludjak veled?
-Ha akarsz... De én alszom, mert valaki felkeltett
Én ártatlanul elmosolyodtam, levettem a cipőmet, és bebújtam Craig mellé az ágyba. Egy darabig csak néztük egymást. Akkora volt a kísértés. De nem szabad megcsókolnom. De annyira akarom.
-Ne is álmodozz róla Tweak
-M-mi? Miről?
-Haverok vagyunk... Nem smárolunk
-É-én n-nem is akartalak megcsókolni-hazudtam.
Szuper. És most zavarba jöttem.
-Te tudod...
-Most meg azt akarod, hogy csókoljalak meg?
-Persze. De ezzel a barátságunk menne tönkre. Viszont... Én nem akarok veled újra együtt lenni
-Miért?
-Áh, hagyjuk. Csak... Aludj-mondta, és hátat fordított nekem.
Én közelebb mentem hozzá, és átkaroltam a derekát, arcom a hátába fúrtam, és beszívtam az illatát.
Az a jellegzetes Craig illat. Olyan finom.
-Tweak...
-Igen?
-Vedd le a kezed rólam
Én kicsit sokkoltan, de levettem.
-Jó éjt Craig...-suttogtam.
-Igazából... Még két órát aludhatunk. De ha tovább dumálsz, az egyre kevesebb lesz
-Alszom-mondtam.
Értem én, hogy szakítottunk meg minden. De most miért ilyen bunkó? Ja... Ez a legyünk csak barátok. A Friend zónában vagyok. Hirtelen egy párnával megcsapott.
-Áú. Ezt miért csináltad?-néztem rá.
-Azt mondtad alszol. De csak a plafont bámulod már két perce, és motyogsz magadban. Ne most gondolkodj...
-Hogy neked mennyi problémád van-sóhajtottam.
-Ó igen?
-Igen Tucker...
-Na... Gyere Tweak...
Én megfogtam a másik párnáját, amivel megütöttem őt.
-Első szabály, övön alul nem ütünk-mondta.
-Khm... A hasam...
-Uh... Ez így sokkal nehezebb lesz
Én elnevettem magam, és elkezdődött a párna csata. Nem olyan kis lányos. Neeem. Ez úgy nézett ki, hogy Craig a földön futkosott, én meg az ágyán álltam. Hirtelen ráugrottam a fiúra, ami miatt a földön kötött ki. Ráültem csípőjére. Most vagy soha... Megfogtam Craig karjait, és a földhöz szorítottam őket. Próbált szabadulni, de nem ment neki.
-Vesztettél Tucker-hajoltam hozzá közelebb.
Ő szemeimet pásztázta, és én is az övét. Lassan közel hajoltam hozzá. Ajkaink szinte összeértek, de nem csókoltam meg. Craig kicsit fölemetel a fejét, hogy megszüntesse a szánk közötti hatalmasnak tűnő űrt, de én picit elhúzódtam tőle. Mikor visszadöntötte a fejét, én ismét közel hajoltam hozzá. Az ő szemei csukva voltak. És ahogy láttam, Craig elpirult. Már majdnem megvolt a csók, mikor hirtelen Tricia nyitott be az ajtón.
-HALKABBAN GYÖKEREK-kiabált ránk-TUDJÁTOK BASZKI, HOGY MENNYI AZ IDŐ?
Én eltávolodtam Craig ajkaitól, de nem szálltam le róla. Viszont Tricia ránk emelte a tekintetét.
-Mi a picsa?
-Helló-köszönt neki zavartan Craig.
-A-azt hiszem én most vissza megyek a szobámba-mondta a lány zavartan, majd becsukta az ajtót.
-Miért csinálod ezt?-nézett rám Craig.
-Mit?
-Hát.... Ezt.....
-Mert meg akarlak csókolni-suttogtam, egy gombóccal a torkomban.
-Tweak, nem
-De...
-Nem. Tudod mit? Szerintem.... A barátságot is hanyagoljuk...
-Ne Craig. Fontos vagy nekem
-Ha fontos vagyok neked, akkor leszállsz rólam, és engeded, hogy aludjak, és nem csókolsz meg, mert tiszteletben tartod azt, hogy én nem érzek többet irántad, mint barátság-mondta.
A szavai fájtak. De megértem. Leszálltam róla, és a kezemet nyújtottam felé, amit megfogott. Felhúztam a fiút a padlóról, és befeküdtünk az ágyba. Egymás szemeit néztük. Én a kezéért nyúltam. Összekulcsoltam ujjainkat.
-Még mielőtt bármit is mondanál... Csak ameddig alszunk. Had fogjam meg a kezed. Valamiért attól mindig megnyugszom. Nem vagyok ideges, sem feszült. Kérlek...
Craig egy drabig hezitált, de ő is megfogta a kezem.
-De mostmár tényleg aludjunk-nézett rám.
-Jó-mosolyodtam el.

Hirtelen valaki elkezdte simogatni az arcomat. Én lassan kinyitottam a szemeimet. Craig-gel találtam szembe magam.
-Jó reggelt-suttogta.
-Jó reggelt
-Tudom én mondtam, hogy legyünk barátok meg minden. De tudom, nem szereted, ha úgy keltenek, hogy megráznak, mert attól csak még frusztráltabb leszel (ez amúgy nálam így van. Ha valaki úgy szól rám, hogy "Hé. Keljé' má' föl!" és rázogat, akkor én utána egész napra frusztált tudok lenni... szerk.). És azt meg nem akarom
De aranyos... Odafigyel rám.
Én rá mosolyogtam.
-Köszönöm Craig
Ő szorosan megölelt.
-Na én készülődöm-mászott ki az ágyból.
Én még mindig ott feküdtem.
-Tweek. Kimennél?
-Mert?
-Öltöznék
-És? Láttalak már meztelenül. Nem is egyszer. És én is fiú vagyok, tehát semmi újat nem tudsz nekem mutatni-mosolyodtam el.
-Tweak... Menj ki. Most
-De fáradt vagyoook-nyüszögtem.
-Lesni nem ér-forgatta meg a szemeit, és a szekrényben pakolászott-Ez a te pólód-nyújtotta felém az anyagot.
-Öhm... Nem... Ez nem az enyém
-De. A tiéd
-De Craig... Mondom, hogy ez nem az enyém. Ez a tiéd
-De Tweak. Ez. A. Te. Pólód
-De ne....... Óóóó-esett le-K-köszi
-Szívesen-biccentett.
Én magamhoz öleltem Craig pólóját, és beszívtam az illatát.

-Mehetünk?-nézett rám a fiú.
-Aha-biccentettem.
Craig bezárta maga mögött az ajtót, és egymás mellett mentünk.
-Amúgy van kedved valamelyik nap elmenni moziba?-kérdeztem.
-Most randira hívsz Tweak?
-Dehogy is. Csak egy baráti mozizás. Tényleg
-Akkor menjünk. Szombat jó neked?
-Nekem igen
-Szuper

Craig szemszöge

Istenem... Mit tettem? Most még rosszabbra fordult a helyzet. Ott volt az esély, hogy megcsókoljam, de nem tettem... Helyette csak még jobban összetörtem. De talán mégiscsak jobb lesz, ha barátok maradunk. Aztán majd ahogy alakul. Az a baj, hogy ha így viselkedek vele, el fogom veszíteni iránta az érdeklődésemet. Viszont ő neki Josh jön be... Fhúj... Nehéz ezt kimondani, de..... Segítek Tweek-nek. Ha tényleg szeretem, az ő érdekeit kell nézni, és nem a sajátomat. Majd... Talán jön egy másik szerelem az életembe. Fiatal vagyok elvégre nem? Az a dolgom, hogy bulizzak, meg legyenek kapcsolataim. Persze nem egyéjszakás kalandokat akarok minden féle sráccal... Mondjuk... Kíváncsi lennék, milyen más srácokkal. Ugyan olyan mint Tweek-kel? Vagy jobb? Vagy talán rosszabb? Ki kell próbálni... Hmm... Lehet megteszem. Elvégre semmi nem akadályoz meg benne. Tovább kell lépnem. Tweek is megtette. Akkor én miért ne tehetném?