Craig szemszöge

Baszki... Elcsesztem. Itt volt a nagy esély, de elcsesztem. Most hogy fogok újra vele lenni? A kórházban ültem. Vártam, hogy végre behívjanak. A röntgennel már megvoltunk. Bárcsak Tweek itt lenne most mellettem! Megölelhetném, simogatná a hajam, és mondaná, hogy semmi baj sem lesz. Hiányzik. Nagyon. És amit mondtam neki, nem gondoltam komolyan. Csak... Az a tetves kis geci eltörte a kezem. És hát az kurvára fájt. Valahogy le kellett vezetnem... De rájöttem, hogy nem Tweek-en. Mekkora egy faszkalap vagyok... Nem érdekel, hogy mit tett, és kivel. Őrülten szeretem.
-Craig Tucker-szóltak.
Végre engem hívtak. Azt mondta a doki, hogy a kezem nem tört el. Hanem csak az ujjam. És találjátok ki melyik? Hát a középső... Szuper... Rárakták azt a valamit, bekötözték, és már mehettem is. Amint jobban leszek, szétverem annak a seggfejnek a képét. Ráadásul a másik, hogy én jobb kezes vagyok. És a jobb kezemre lépett rá. A kurva anyját. De legalább most kétszer akkora az ujjam. Úgyhogy mutogathatok. És a jövő héten meg megint kell jönnöm. Amúgy azt mondta az orvos, hogy hatalmas mázlim van, mert egy hajszálon múlt, hogy ne műtsék meg. Nem baj... Én nem az ujját, hanem a nyakát fogom neki eltörni. Elvileg több mint egy hónapig kell rajta lennie ennek a szarnak a kezemen. Szuper. Legalább osztálykirándulásra leszedik. Az is két hónap múlva lesz. És Garrison-nal már azt is szervezzük. Mondjuk nem értem minek. Egy hotelben leszünk, kétágyas szobákban. Valahogy meg kell győznöm Tweek-et, hogy velem aludjon. Újra át akarom ölelni. Hiányzik már az érintése. Sőt, az együttlét is hiányzik vele. Már több mint két hete szakítottunk. Azóta egy csomószor edzettem is. Legalább valamennyire elfelejtette velem a történteket. De még mindig fáj... Ahj Tweek. Miért tetted ezt velem?

Tweek szemszöge

-Tweek, baszki. Gyere már-szólt Stan.
-Megyek-baktattam le a lépcsőn.
Stan, Kyle, Clyde, Kenny, Butters, Eric és én, elmentünk kajálni. Felkaptam a kabátom, a kulcsom és a tárcám, majd mentünk.
-És mi van veled, meg Craig-gel?-törte meg a csendet Kenny.
-Inkább ne is beszéljünk róla-forgattam meg a szemem.
-Hát oké... Akkor... Ti már várjátok az osztálykirándulást?-kérdezte Stan.
-De az még legalább két hónap-mondtam.
-Tudjuk. De már nagyon várom. Főleg, hogy Butters-szel leszek egy szobában-karolta át Kenny a barátját.
-Jujj azt én is. Akkor este tudunk filmezni-jött izgalomba Butters.
-Igen.... Khm..... Filmezni....-mondta Kenny.
-Várj... Ti még nem is csináltátok?-lepődött meg Eric.
-De. Filmeztünk már együtt
-Nem arra értem
Kenny befogta Butters fülét.
-Nem kell erről tudnia. Nem akarom összerombolni a gyerekkorát...
-Te pedofil vagy-jegyezte meg Kyle.
-Miért lennék az?
-Butters agyilag nyolc, te meg... Tizenhét
-Békén hagyod a fiúmat Broflovski-ölelte meg Kenny Butters-t.
-Oké. Baszki... Várjunk egy percet... Ha Tweek meg Craig szakítottak...akkor ez azt jelenti, hogy nincs főribanc... Bocs Tweek, de ezt nem hagyhattam ki-mondta Stan.
-Semmi baj-legyintettem.
-Tényleg... Várj... Tweek. Megengeded, hogy összejöjjek Craig-gel? Kell ingyen kaja-nézett rám Kyle.
-Azt csinálsz amit akarsz. Leszarom Craig-et-vontam vállat.
Kyle tárcsázta is a számot, amit kihangosított.
-Mit akarsz Broflovski?-szólt bele Craig.
-Csak annyit, hogy most akkor ki a főribancod?
-Tweek ott van?
Én vadul ráztam a fejem, hogy ne mondják azt, hogy ott vagyok.
-Nincs-válaszolta Stan.
-Akkor senki sem a főribancom. Ma is amúgy tök geci voltam vele... De ha úgy vesszük jogosan...
-Mit mondtál neki?
-Majd később megbeszéljük. Most pedig... Be kell kapnom egy fájdalom csillapítót
-Minek?
-Az a tetves kis geci eltörte az ujjamat
-Az ujjad?
-Igen. És a középsőt
-Hát most egy nemzeti kincset vesztettünk el...
-Hát igen. Na mindegy. Császtok. Ja és ha találkoztok Tweek-kel, üzenem neki, hogy bocsánat, és hogy hülye voltam-tette le.
-Craig azt üzeni, hogy bocsánat-nézett rám Butters.
-Itt voltam, hallottam-mondtam.

A srácokkal egész jól éreztem magam. De bűntudatom volt. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy Craig az, de Josh volt.
-Igen?-vettem fel.
-Szia Tweek. Nincs kedved eljönni kávézni? Szeretnék veled valamit megbeszélni
-Rendben-mondtam.
Felkeltem az ágyamból, és indultam a kávézóba. Mivel a városban két kávézó van, a miénkbe csak nem megyünk. A kávézóhoz érve megláttam Josh-t. Leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Hiba volt a tegnapi...-hajtottam le a fejem.
-Rossz volt?
-Nem, csak...
-Craig miatt ugye?
Én egy aprót bólintottam.
-Szereted?
-Nem tudom... Nem vagyok biztos az érzéseimben. Azzal a csókkal is összezavartál
-Figyelj Tweek. Túl kell lépned Craig-en
-De most egyik kapcsolatból nem akarom belevetni magam egy másikba
-Pedig... Lehet jobb lenne, mint az előző-mosolyodott el halványan.
-M-mire gondolsz?-pirultam el.
-Tweek. Mit érzel irántam?
-Őszintén? Kedvellek. De még mindig szeretem Craig-et...
-Szóval kedvelsz...
-Igen
-Tweek, én nem csak kedvellek, hanem szeretlek-nézett a szemeimbe.
Én még jobban elpirultam. Lehet igaza van. El kéne felejtenem Craig-et. Josh átült a mellettem lévő székre.
-Én mindig itt leszek neked. És várok rád addig, ameddig kell
A pillangók elkezdtek csapkodni a gyomromban. Lassan közelíteni kezdtem felé. Ő is közelebb jött.
-Tudod, hogy ezt nem muszáj. Én nem erőltetek rád semmit-suttogta ajkaimra.
-Tudom. De.... Jó lenne. Igazad van. Tovább kell lépnem-mondtam.
Josh elmosolyodott, és gyengéden megcsókolt. Én viszonoztam ezt. Kezét az arcomra tette. Én becsuktam szemeimet. Arra a pillanatra elfelejtettem mindent. Csak ő és én voltunk. Josh eltávolodott ajkaimtól.
-És ezt a csókot megbántad?-nézett rám.
-Nem-ráztam meg a fejem.
Ő elmosolyodott, és még egyszer megcsókolt. A testemet bizsergés járta át. De jó értelemben. Nem érdekel engem többé Craig Tucker. Ő már a múlt. Befejeztük. Ő is elmondta.
-Tweek. Mi lenne ha-szólalt meg-Megpróbálnánk....tudod.....ketten-fogta meg a kezem.
-Rendben. Próbáljuk-mosolyodtam el.
Josh felemelte a kezem, és megpuszilta. Én elpirultan néztem rá.
-Én vagyok a legboldogabb ember a világon-ölelt meg.
Én mosolyogva vissza öleltem. Annyira nem érdekel Craig. Az sem, hogy mit mond, azt sem hogy mit gondol rólam. Most végre talán boldog lehetek. És szerintem Josh nem is verne át.
-Nincs kedved átjönni hozzám?-kérdezte.
-De
-És....velem is alszol?
-Szeretnéd?
-Mindennél jobban
-Akkor igen-kuncogtam.
Josh visszaült velem szembe, és az asztalon megfogta a kezem. Hüvelykujjával elkezdte simogatni a kézfejemet.
-Nagyon aranyos vagy-mosolygott rám.
Én is elmosolyodtam.
-Haza kéne mennem egy pár cuccért-mondtam.
-Oké. Megisszuk a kávét, és megyünk
Én biccentettem egyet. Miután megittuk az italunkat, kifizettük, aztán mentünk hozzám. Josh egész úton fogta a kezem. Amit nem is bánok. Hazaérve felmentünk a szobámba.
-Szép szoba-jegyezte meg.
-Köszi-mosolyodtam el.
Kipakoltam egy pár pólót a szekrényből. Viszont az egyik kiesett. Ez Craig-é. Én felvettem a földről az anyagot, majd összehajtogattam és az ágyra tettem.
-Azt akarod hozni?-mutatott a pólóra.
-Ja nem. E-ez... Nem az enyém...
-Talán Tucker-é?
-Igen. De holnap visszaadom neki
Josh lefeküdt az ágyamra. Én egy pár cuccot bepakoltam magamnak, és indultunk is Josh-ék házához. Elég szép volt. Az emeleten volt az ő szobája. Egy nagy francia ágy volt, szekrény, íróasztal, tévé, számítógép...
-És... Mit szeretnél csinálni?-nézett rám.
-Hát... Kicsit fáradt vagyok...
-Szeretnél aludni?
-Igen-bólintottam.
Én befeküftem az ágyba, Josh meg szorosan magához húzott.
-Jó éjt-adott egy puszit a fejemre.
-Jó éjt

Amint kinyitottam a szemem otthon voltam. De.. hogy kerültem ide? Most álmodom? Vagy ez a valóság? Felkeltem az ágyamban. Pizsamában vagyok. Mi történt? Hirtelen belépett a szobába Stan és Kyle.
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Hogy érted?
-Most álmodom? Vagy hogy kerültem ide?
-Öhm... Miután elvitte Craig-et a mentő, te elájultál, aztán meg hazahoztunk-magyarázta meg Stan.
-És ő hogy van?-kérdeztem.
-Mármint Craig?
-Igen
-Jól. Csak az ujja tört el. De elvileg már otthon van
-Hol a telefonom?-kérdeztem.
-Tessék-adta oda nekem a telefont Kyle.
Szóval akkor nem is jöttem össze Josh-sal. Most egy kő esett le a szívemről. Én remegő kezekkel tárcsáztam a számot.