2 héttel később

Sétáltam az iskola kihalt folyosóján. Senki nem volt ott. Egyedül voltam.
-Hahó. Van itt valaki?-szólaltam meg.
Gondoltam bemegyek a termünkbe. Viszont ami ott fogadott, azt nem vártam volna. A teremben nem voltak bent a padok. Csak egy pad volt, azon minden féle finomság. A terem közepén pedig ott állt Ő. Ráadásul szmokingban.
-Szia Tweek-mosolyodott el.
Én nem akartam, de valahogy mégiscsak közelebb kerültem hozzá. Mintha nem én irányítanám a testemet.
-C-craig... T-te mit keresel itt?
-Tudom, hogy haragszol. Viszont azt is tudom, hogy még a szerelmed irántam semmit sem változott. Viszont az én érzelmeim irántad jobban erősödtek. Kezdjünk mindent elölről. Újra a karjaimban akarlak tartani, megcsókolni, hozzád bújni. Téged akarlak Tweek Tweak. Szavakkal ki nem lehet fejezni az irántad érzett kötödésemet, ezért... Tweek Tweak. Megtisztelnél azzal, hogy a férjem leszel?-térdelt le elém, és a zsebéből kihúzta a fekete bársonydobozt.
Könnytől csillogó szemeimmel rá néztem, és lehajoltam hozzá, hogy ajkaink szenvedélyes csókban forrjanak össze.
-Igen Craig. Szeretlek-mondtam ki.
-Ígérem, nagyon boldoggá foglak tenni-mondta, majd kivette a dobozból a karikagyűrűt.
Adott a kézfejemre egy csókot, ezután a gyűrűs ujjamra felhúzta a gyűrűt. Tarkója mögött összekulcsoltam az ujjaimat, ő kezét pedig a derekamra tette, és kívántam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget.
-Megbocsájtasz nekem életem?-simította meg az arcom.
-Igen Craig-mosolyogtam rá.

Hirtelen valami hangos csörgésre lettem figyelmes. Ez az ébresztőm. Verejtékek között nyomtam be a telefonomon a szundi gombot. Ezt az egészet álmodtam volna? Megnéztem a kezem. Nincs rajta gyűrű, úgyhogy nagy a valószínűsége. Visszadőltem az ágyamba, és a plafont tanulmányoztam. Már egy hete kiengedtek a kórházból, és már mehetek is suliba. Mivel már kezd összeforrni a seb, már tesizhetek, de még kötözni kell. Viszont nem minden gyakorlatot csinálhatok meg, pl felülés meg ilyesmi. Meztelen felsőtestem egy részét beborította a fásli és a géz, amivel a sebemet kötöztem. Pontosabban anya, mert én béna vagyok. Ő még jobban lecseszett emiatt. És emiatt szoba fogságot kaptam. Könyörgöm, már 17 éves vagyok, és nem tíz. És ezért miért kaptam szoba fogságot? Amúgy azóta anya felvágja nekem a húst, a palacsintát, meg mindent, amit késsel kell vágni. A kezembe sem adja... És mi lesz, ha egyszer talán lesz férjem, vagy családom? Akkor átjön és felvája nekem? Vagy inkább azt mondja az élettársamnak, hogy "Egyszer ez a nyomorék hasba szúrta magát egy kibaszott fasz miatt, úgyhogy nem adhatsz a kezébe kést"? Ez nevetséges. Viszont a srácok mesélték, hogy Craig volt bent a kórházban nálam, de csak akkor, amikor aludtam. De Josh minen nap jött meglátogatni. Nagyon hálás vagyok neki. Nagyon jó barátom lett ebben a pár napban. Teljesen el is felejtettem Craig-et. Na jó, azért nem, de már nem sírok miatta. Férfi vagyok, nem kislány. Kikászálódtam az ágyamból, és a szekrényemhez mentem, hogy kiválasszam, mit akarok ma felvenni. Mivel nem egy lány vagyok, ezért kikaptam valamit a szekrényből, és a fürdőbe mentem, hogy elvégezzem a reggeli teendőimet. Miután ezekkel megvoltam, lementem, felkaptam a cipőmet, a kabátomat, táskámat és a lakáskulcsomat, majd kimentem az ajtón. Viszont ott megláttam az ismerős alakot.
-Szia Tweek-köszönt.
-Szia Josh-mosolyogtam rá-Hát te?
-Gondoltam mehetnénk együtt suliba
-Oké-biccentettem, és elindultunk.
Itt jött a kínos csend.
-Amúgy már jobban vagy?-kezdeményezett.
-Hát... Még egy nagyon kicsit fáj a hasam, de már igen
-És amúgy.... Arra emlékszel, hogy mit mondtál nekem? Mármint miután Craig elment, és én meg bementem hozzád....-vakarta zavartan a tarkóját.
-Mikor azt mondtam neked, hogy szexi vagy, és jól nézel ki?
-I-igen...
-Nem, nem emlékszem-nevettem el magam.
-Maradj már-nevette el ő is magát, és egyet a vállamba boxolt.
-Áú-dörzsöltem a karom.
-Jajj, kis puhány-nevetett.
-Minek neveztél?-álltam meg hirtelen.
-Nem vagy elég edzett
-Te talán az vagy?
-Aha
-Meglátjuk-mondtam, majd teljes erőmből beleboxoltam a vállába, viszont az én kezem fájdult meg.
Josh-nak szempillája sem rebbent.
-Áú-dörzsöltem meg az öklöm.
Ő elnevette magát.
-Jó, ha befeszítesz, úgy könnű-mondtam durcásán.
-Én nem feszítettem
-Áh neeeem (megtörtént események alapján. megjegyzés: többet ne boxoljak bele a barátom karjába, tej, kenyér szerk.)
-Hát tudod, sokat edzem
-Látom-mértem végig.
Én megfogtam a bicepszét.
-Miből vagy te?-néztem rá.
-Ez mind protein
-Én is szeretnék ilyet. De túl lusta vagyok az edzéshez
-Nem. Nincs mi motiváljon. De amint rendbe jössz, elviszlek edzeni
-Ma is elmehetünk. Edzhetek, csak nem erőltethetem meg a hasamat
-Akkor ma futunk. Ha már jól lesz a hasad is, akkor már elviszlek a kondiba, aztán jól kikupálunk
-Fullos leszek?
-Csak úgy tapadni fognak rád a csajok-kacsintott.
-Nem tudom, tudod e, de én meleg vagyok
-Tudom. De ők nem tudják. Csak annyit mondanak majd, hogy "Nézd azt a jó pasit csajszi. De dögös"-mondta Josh vékony, lányos hangon.
Én a hasamat fogtam a nevetéstől.
-De amúgy nem is nézek ki jól-mondtam.
-Komolyan, olyan vagy mint egy lány. Ők is ezt mondják. Dagadt vagyok, csúnya vagyok, engem senki sem szeret, megjött a mensi, most mindenki hagyjon békén...
-Mondták már... Ja, azt kifelejtettem, hogy kövér vagyok
-Hány kiló vagy?
-Na de Josh. Ilyen nem szabad kérdezni
-Elnézésedet kérem kedves Tweek
-Elnézem neked. Amúgy 54
Ja, a kórházi kaja nem a legjobb. Ráadásul nagyon étvágyam sem volt. Mínusz két kiló...
-Jézusom...-mondta.
Elém lépett, megfogta a pólómat a kabátommal együtt, amit felhúzott.
-Lehúznád? Hideg van-mondtam.
-Hát baszki. Te csak levegőt eszel?
-Meg mikor éhes vagyok, akkor kaját
-Van olyan, hogy éhes vagy?
-Igen
-Jó... Majd veszek neked a Mekiben egy nagy hamburgert, és azt meg kell enned
-De nem szeretem a hamburgert-húztam el a számat (amúgy én tényleg nem szeretem....pls ne bántsatok szerk.)
Josh lehúzta a ruhámat.
-Várjál már...-mondtam, és én is megtettem vele ugyan ezt.
Baszki... Kockásabb a hasa, mint Craig-nek. Kicsit megpaskoltam.
-Mi ez? Acél?
-Nem. Csupa izom-kacsintott.
-Szóval, ha én is így akarok kinézni edzenem kell?
-És enned is
-Hol van a bolt?
Josh elnevette magát, és átkarolta a vállam.
-Figyelj. Suli után haza megyek, és átöltözöm, utána megyek érted. Úgyhogy öltözz majd át
-Értettem főnök
-Helyes-biccentett, majd mentünk tovább.

A suliba érve levágtam magam Clyde mellé.
-Cső. Na mizu?-kérdezte.
-Semmi különös veled?
-Áh semmi. És mi van veled, meg Craig-gel?-húzogatta a szemöldökét.
-Nincs olyan hogy Craig és én, és többet nem is lesz
-Mi történt?
-Te nem hallottál róla?
-Miről kellett volna?
-Craig és én szakítottunk
-MICSODA?
-Ja, és hasba is szúrta magát-szállt be a beszélgetésbe Cartman.
-Craig hasba szúrta magát? És jól van?-kérdezte Clyde.
-Tweek szúrta magát hasba-válaszolta Kyle.
-MICSODA?
A srácok elmesélték Clyde-nak a sztorit. Ő sokkoltan felém fordult.
-Baszki. Megbetegszem aztán már ilyen dolgok történnek? Amúgy Tweek. Én mondom neked. Craig mindent elmondott még a legelején. Mindent. És Ashley hazudik. Ő soha sem bántott volna meg téged
-Kár, hogy már nem érzek iránta semmit...
-Figyelj. Nem kell, hogy újra összejöjjetek, de legalább bocsájts meg neki, és max legyetek barátok. Hallod, konkrétan a könnycsatornája is kiszáradt. Sírni sem tud. Múltkor is, mikor átmentem hozzá, a földön ült, felhúzott lábakkal, és egy pontot nézett perceken keresztül, és azt mondogatta, hogy meg akar halni-mondta Kenny.
-Én is meg akartam halni...
-Tényleg. Amúgy hol van Craig?-nézett szét a teremben Eric.
Mivel becsengettek, ezért előre fordultunk, és vártuk Garrisont. Mikor bejött, és elkezdte tartani az órát, meghallottuk a hangosbemondót.
"Tweek Tweak. Fáradj kérlek a tanácsadói irodába. Értem?"
Én csak értetlenül néztem. Mi? Mit csináltam?
-Mit csináltál haver?-nézett rám Clyde.
-Nem tudom...
-Na ez lesz akkor, ha Tucker-rel kavarsz-nevetett Eric.
Én egy szúrós pillantást vetettem felé, majd mentem Mr. Mackey irodája felé. Mikor oda értem, gyomorgörccsel, és remegő kezekkel, kinyitottam az ajtót.