Sziasztok.
Hát ez egy jó hosszú rész lett. Viszont, mondani szeretnék valamit. Egyik kedves olvasóm, és lelki társam, aki nemmelesleg a "nővérem" (nem igaz tesóm:D), ír egy nagyon jó könyvet. BipciBupci341 néven megtaláljátok, és szerintem olvassatok bele a munkájába. Nekem nagyon tetszik^^

Én leültem, és vártam, hogy Craig is leüljön. Elég sok volt a választék, ezért megértem, hogy nem egy perc alatt választja ki, hogy mit szeretne enni. Én addig csináltam magamnak kávét. Nem sokkal később Craig huppant le velem szembe.
-Mit eszel?-néztem a tányérjára.
-Tojás, rozskenyér, saláta...
-Azért remélem ettől a sok dologtól nem fogsz elhízni
-Ha kövér leszek, nem fogsz szeretni?-biggyesztette le az ajkait.
-Dehogynem. Én mindenhogy szeretlek-mosolyogtam rá.
Craig felállt az asztaltól.
-Most valami rosszat mondtam?-kérdeztem.
Ő csak elment. De nem mondtam semmi rosszat... Vagy mégis? Most ezen kattog az agyam. Nem sokkal később Craig visszajött.
-Craig, nem akartalak megbántan, sajnálom
-Nem bántottál meg szívem-mosolyodott el.
-A-akkor hová mentél?
-Faszomat az egészséges táplálkozásba. Eszek inkább palacsintát
-És hol van a palacsinta?
-Csak visszajöttem megkérdezni, hogy kérsz e?
-Aha. Négyet
-Rendben-mosolyodott el, és ismét elment.
Pár perc múlva vissza is jött, majd letette elém.
-Jó étvágyat. Csoki öntetet raktam rá. Úgy ahogy szereted
-Köszi-mosolyogtam rá-De azért nem szeretném, hogy elhízz
-Nem fogok édesem. Majd úgyis lemozgom. Nem akarok Cartman kettő lenni
Én elnevettem magam, és ettem tovább a kajámat.

-Mi a mai program?-kérdeztem, miközben a plafont bámultam.
-Városnézés
-Mi?-kaptam fel a fejem.
-Városnézés. Most úgysincs annyira hideg. Sőt, ma elvileg meleg lesz. Úgyhogy kapd össze magad
-Ahj-döntöttem vissza a fejem az ágyra-Craig.... Gyere ide-mutattam mutató ujjammal.
Ő odajött az ágy széléhez. Megfogtam a kezét, és magamra rántottam. Ajkaink pár centiméterre voltak egymástól.
-Nekem volna egy jobb ötletem-suttogtam.
-Hmm igen? És mi?
-Csókolj meg-suttogtam, majd becsuktam szemeimet.
Craig nem csókolt meg, de nem is távolodott el tőlem.
-Mi a terved?
-Csak egy kis szórakozás-haraptam be az alsó ajkam.
Egy apró puszit lehelt ajkaimra, majd egyre többet és többet. Craig a fejem fölött lefogta kezeimet az egyik kezével, míg másikkal benyúlt a pólóm alá.
-Cicám... Szeretlek, de ne most...-vált el ajkaimtól.
-De miért?
-Mert most inkább legyünk kettesben
-De úgy is kettesben vagyunk
-Csak nem akarom, hogy a szexről szóljon
-De nem arról szól. De rendben-mosolyodtam el, majd egy utolsó csókot adtam neki.
-De majd este befejezzük-kacsintott.
Craig bebújt mellém az ágyba, és bekapcsolta a tévét.
-Akkor mégsem megyünk várost nézni?-néztem rá.
-De. Csak pihenjünk egy kicsit
Én mellkasára fektettem a fejem.
-Ez így nem jó...-mondtam.
-Mi a baj?
-Vedd le
-Mit?
-A pólód. Vedd le
-Ennyire zavar?-mosolyodott el.
-I-inkább nem szóltam semmit-jöttem zavarba, és néztem a tévét.
-Ha ennyire zavar, vedd le-súgta a fülembe.
Bennem egy pillanatra megfagyott a vér. Tudom én kezdtem el ezt az egészet, de... Nekem az volt a célom, hogy ő jöjjön zavarba.
-Csak nem zavarba jöttél?-duruzsolta a fülembe, miközben átölelte a derekam.
-É-én nem
Craig a nyakhajlatomba temette a fejét, majd elkezdte puszilgatni a nyakamat.
-Nem édes, te sosem jössz zavarba
-I-inkább fe-feküdjünk a normális helyzetben-dadogtam.
-De nem ezt szeretted volna?-villantott felém egy perverz vigyort.
-Nem... Csak azt szerettem volna, ha leveszed a pólód...-mondtam halkan.
-Akkor tedd meg-harapta be a száját.
-M-mi?
-Jól hallottad
Én fordítottam a helyzetünkön, és Craig csípőjére ültem. Én lassan lehúztam róla a pólóját. A felesleges ruhadarabot a földre dobtam.
-Engem is zavar ám valami-döntött a hátamra.
-És mi?
-Hogy van rajtad nadrág meg póló-kacsintott.
-Semmi nem akadályoz meg abban, hogy levedd-kacsintottam rá.
-De. Az hogy indulni kell, mert akkor nem fogunk időben visszaérni-adott egy csókot, és leszállt rólam.
Felvette a pólóját, és kikapcsolta a tévét.
-Miért? Mi lesz ha visszaérünk?
-Majd meglátod-kacsintott.

-C-craig. Ne menj o-olyan gyorsan-ziháltam.
-Elfáradtál cicám?-jött vissza hozzám Craig.
-Igen-álltam meg.
Már vagy egy órája sétálgattunk a városban.
-Vedd fel a táskád
-Táska nélkül is alig bírok menni
-Bízol bennem?
-Igen. Miért?
-Vedd fel a táskát
Én felvettem.
-Gyere-fordított nekem hátat.
-Neeee Craig... Nem veszel fel a hátadra
-Gyere már
-Nem
-Ahj istem-sóhajtott Craig.
-Jó, rendben
Craig-hez mentem, megfogtam a vállát, és a hátára ugrottam. Ő megfogta a combom.
-Hány kiló vagy te drágám?
-Öhm... 56
-Na jó... Én mostantól figyelni fogom, hogy mit eszel-mondta.
Én csak elnevettem magam, és egy puszit adtam az arcára.
-Kapaszkodj-mosolygott.
-Miért?
-I'm Suuuuupeeeer Craaaiiig-mondta Craig, majd elkezdett velem futni.
-NEEE CRAIG ÁLLJ
-No
-Why?
-Because I am Super Craig
-I'm Wonder Tweek-szálltam be én is.
-Suuuuper Craig is gaaay
Én elnevettem magam. Levettem Craig sapkáját és az én fejemre húztam.
-Hé....-szólt rám.
Én a fejére tettem az én fejem.
-Mostmár mehetsz... WE'RE WONDER TWEEK AND SUPER CRAIG
Craig elnevette magát.
-And we are gay
Craig elkezdett velem futni. Én lábaimmal körbefontam a derekát. Természetesen hülyének néztek minket az emberek, de nem érdekelt. Csak és kizárólag Craig érdekelt. Én barátom nyakába fúrtam a fejem.
-Nee. Ez csikiz-kuncogott Craig.
-Tényleg?
-Igen
Én a nyakába fújtam, ami miatt Craig elkezdett nevetni.
-Neee. Tweek-kacagott.
Én elmosolyodtam, és folytattam tovább amit elkezdtem. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a földön ülök.
-Édesem. Jól vagy?-nézett rám aggódva.
Én nekem egy könnycsepp kigördült a szememből. Na de nem a fájdalom miatt, hanem a nevetéstől.
-Igen-nevettem.
Craig felhúzott a földről.
-Ilyet többet nem játszunk-nézett rám mérgesen.
-Miért?-néztem rá nevetve.
-Mert ez nem vicces
-Szerintem az
-De biztos nem ütötted meg semmid?
-Craig. A hátadról estem le. Nem a harmadikról ugrottam le
-Jó igaz, de tudod, hogy aggódom
-Igen Craig, tudom
-Tiszta kosz a nadrágod is-porolta le a hátsómat.
-Bocsi anya
Ő mérgesen rám nézett.
-Max apuci-kacsintott-Ja, semmi-nevette el magát.
-Perverz-ütöttem vállon.
-Hát de most miért?
-Áh, hagyjuk-nevettem-Fordulj meg
-Ezek után még vissza akarsz jönni a hátamra?
-Még szép
Craig hátat fordított nekem, én meg felugrottam rá.
-Idulhatunk-kapaszkodtam meg benne.

-Éhes vagyoook-nyafogtam.
-Mit szeretnél enni?
-Pizzát-csillant fel a szemem.
-Pizzát szeretnél életem?
Én vadul bólogattam. Craig megfogta a kezem, majd egy étteremhez mentünk, ahol volt pizza is.
-Megfelezünk egy nagy pizzát?-néztem rá.
-Aham-bólintott.
-Imádlak
-Ezt csak azért mondod, mert veszek neked kaját ugye?
-Hááát.... Igen-nevettem.
-Kösz
-Tudod, hogy szeretlek
-Tényleg?-vonta föl a szemöldökét.
-Igen. Naaaggyyoooonnn
Craig elmosolyodott.
-Jó napot. Sikerült választaniuk?-nézett ránk a pincér.
Fiatal volt. Talán 20 év körüli, vagy 19. Szőke haja volt, ami oldalra volt fésülve. Kicsit kisebb volt Craig-nél, de látszott rajta, hogy jó kondiban van. Kék szemei voltak, és szép, fehér fogsora.
-Igen. Egy nagy pizzát. Egyik fele ananászos, másik pedig sonkás, sajtos kukoricás-mondta Craig.
-Rendben. Máris hozom. Italt hozhatok?
-Én limonádét kérek. Te?-nézett rám Craig.
-Én egy gyömbért szeretnék kérni-mosolyogtam a fiúra.
-Egy pillanat és hozom-mosolygott, majd elment.
-Furcsa ez a tag-jegyezte meg Craig.
-Szerintem tök aranyos...-mondtam.
-Aranyos?-kapta fel a fejét.
-Mármint úgy értem, hogy kedves. De te aranyos vagy
-Szóval ha nekem azt mondod, hogy aranyos vagyok, akkor egy ilyen csávóval azonosítasz be?
-Dehogy is. Craig. Szeretlek. Most nem kell túldramatizálni. Nekem nem tetszik az a srác. Ha tetszene, azt észre vennéd
-Hogyan?
-Elpirulnék, dadognék, zavarba jönnék....
-Szóval csak a szokásos dolgok, amiket én is látok nálad?-támasztotta meg az állát.
-Há-hát ö-öhm-jöttem zabarba.
-Mostmár tényleg elhiszem, hogy nincs mitől félnem-kacsintott.
Én elpirultan lehajtottam a fejem és vártuk a pizzát, hogy végre kihozzák.
-Tessék-hozta nekünk ki az italokat a srác, majd visszament.
-Megkóstolhatom?-mutattam a limonádéra.
Craig odanyújtotta felém. Én elvettem és a szívószálat a számhoz emeltem, és ittam belőle.
-Finom-adtam vissza Craig-nek az italát.
Ő szemeimbe nézett, és beleivott az italába, majd elmosolyodott. Kb fél óra múlva kihozta a srác a pizzát.
-Tessék. Egy félig Hawaii és félig sonkás, sajtos, kukoricás-mosolygott.
-Köszönjük szépen-mosolyogtam a fiúra.
-Ó, majdnem elfelejtettem-mondta, majd az asztalra rakott egy kést és egy villát, ami benne volt egy szalvétában.
Craig-nek is, és nekem is adott.
-Jó étvágyat-biccentett, majd elment.
Én megfogtam egy szeletet és beleharaptam.
-Tweek
-Hm?-néztem rá teli szájjal.
-Édesem. Van olyan, hogy evőeszköz-mosolygott.
-De én nem vagyok akkora gyík, hogy evőeszközzel egyek
-Szóval akkor gyík vagyok?
-Ha jól emlékszem, te is gyíknak hívtál engem-nyeltem le a falatot.
-Jó, de azt nem gondoltam komolyan
-És nyugodtabb lennél, ha evőeszközökkel ennék?
-Áh, leszarom... Tudod ki fogja késsel meg villával enni a pizzát-mondta Craig, és megfogott egy pizzaszeletet.
Én elnevettem magam, majd ettem tovább.

Mikor befejeztem a kaját, a szalvétámért nyúltam, viszont volt rajta valami.

"Szerintem nagyon cuki vagy. Hívj majd fel ;)

Michael"

És ott volt a telefonszám is. Én csak néztem a szalvétát értetlenül.
-Mi a baj?-kérdezte Craig.
Én nem válaszoltam.
-Mi van azon a szalvétán?
-Szerintem jobb ha nem tudod-hajtogattam össze óvatosan, és az asztalra raktam.
Craig csak szúrós szemekkel nézett rám, majd a szalvétáért nyúlt, amit kihajtogatott. Csak meglepődve olvasta a sorokat.
-Ugye nem akartad megtartani?-vonta fel a szemöldökét.
-Jézusom, dehogy is
-Hol van a panaszkönyv?-nézelődött.
Én elnevettem magam.
-Ha kihozza a számlát, megengeded, hogy kicsit....tudod.... Rávilágítsam arra, hogy te az enyém vagy?-hajolt közelebb hozzám.
-Csak nyugodtan-mosolyogtam rá.
-Ahogy látom befejeztétek. Itt a számla-rakta elénk a pincér.
Én elővettem a pénztárcámat.
-Hagyd. Majd én kifizetem-kacsintott rám Craig.
Én mosolyogva elraktam a tárcám, és Craig-et figyeltem, ahogy aláírta a blokkot, majd húsz dollárt rakott oda. Mi felálltunk a helyünkről.
-A borravaó?-nézett ránk, ezek szerint, Michael.
-Örülj annak, hogy nem vertem be a pofikádat-mondta Craig.
-Mert?
-Legközelebb ne mássz rá a pasimra-kacsintott Craig-Mehetünk édes?
-Igen-mosolyogtam, és megfogtam a kezét.
-Várj-szólt vissza a pincér srác.
-Hm?-fordultam meg.
-Azért ha... Mégis meggondolnád magad...-mosolyodott el perverzen a srác, majd elém lépett-Itt van a számom-kacsintott, majd egy kis fecnit tartott felém.
-Nem tudom, hogy felfogtad e amit mondtam, de ő az én barátom, én ölelem, én csókolom, és tudod, én viszem ágyba is-mosolyodott el halványan Craig.
Én a fejemet fogtam. De most az egyszer elnézem neki.
-Szóval mit akarsz te a barátomtól?-lépett hozzá közelebb Craig.
-Semmit...
-Ez maradjon is így-kacsintott Craig, és adott nekem egy csókot.
Megfogta a kezem, és elmentünk az említett helyszínről.

-Jézus isten... Soha többet nem megyek ki veled sehová. Nem akarom, hogy valaki rád másszon...-mondta idegesen Craig.
Én elnevettem magam.
-Csak nem féltékeny valaki?-húztam az idegeit.
-Szerintem te is az lennél, ha valaki rám mászna-vetett rám egy pillantást, majd tovább igazgatta nyakkendőjét-Amúgy nem öltözöl?
-De minek kell szmoking?
-Majd meglátod-kacsintott.
Én szemforgatva kikeltem az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Mikor már megvoltam, egy dolog volt hátra... A nyakkendő... És én azt nem tudom megkötni.
-CRAIIIG-szóltam.
-Ige.....-lépett be az ajtón, és amint meglátott, nagy szemekkel nézett rám.
-Segítenél?
-M-miben?
-Nem tudok nyakkendőt kötni...
Craig elmosolyodot, és felém közelített. Mit ne mondjak, ő is nagyon jól nézett ki szmokingban. Ráadául én még a hajamat is beállítottam. Kicsit oldalra "nyaltam". Nem szeretem így viselni a hajam, de sajna muszáj. Mikor kisebb voltam, és ki kellett öltözni, anyu mindig így oldalra állította a hajam. Tudjátok, az a tipikus fiús tömeghaj. Nem azt mondom, hogy szarul áll, de.... Nekem nem annyira tetszik... Ez nem én vagyok.... És már annyira hozzászoktam, hogy így kell beállítanom a hajam.
-Min gondolkozol?-törte meg a csendet.
-Semmi... Csak régi emlékek-mosolyodtam el.
Ő is elmosolyodott, és megkötötte a nyakkendőmet.
-Kész is-igazította meg egy kicsit.
-Ahh köszönöm szépen
-De kérek ám cserébe valamit
-És mit?
Mutató ujjával mutatta, hogy menjek hozzá közelebb. Én tettem amit kért. Craig a nyakkendőmnél fogva húzott magához, és megcsókolt. Én viszonoztam a csókját.
-Induljunk-mosolyodott el.
Felvettük a cipőnket, Craig felkapta a kocsikulcsot és a telefonjainkat, majd indultunk is. A kocsiba ülve, Craig elindította a motort, és elindultunk.
-Hová megyünk?-érdeklődtem.
-Esküvőre-mondta, szemét le sem véve az útról.
-MI? Milyen esküvő?
-Unokatesómnak most van az esküvője, és meghívtak. De anyáék nem tudtak jönni, én pedig szívesen elmegyek veled
-És ezért most vissza akarsz menni South Park-ba?
-Dehogy is. Nem ott lesz. Mindjárt ott leszünk. Tíz perc
-Oké
-Mondjuk kár, hogy nem a mi esküvőnk
-MI?-kaptam felé a fejem.
-Semmi, semmi

Amint oda értünk, leparkoltunk, és bementünk a templomba. Viszont Craig valahová máshová vitt.
-Craig, hová viszel?
-A családtagok máshol mennek be-fogta meg a kezem.
Végül mi is a templomban kötöttünk ki, annyi különbséggel, hogy elöl voltunk.
-Craig-szólt a menyasszony.
Biztos ő az uncsitesója.
-Kim-ölelte meg Craig a lányt.
-És... Milyen a suli? Ashley-vel megvagytok?
-Ahj-forgatta szemét Craig-Már vagy egy hónapja szakítottunk
-Tényleg?
-És most valaki mással vagyok
-Tényleg? És kivel?
Craig rám nézett, és megfogta a kezem.
-Annyira örülök neked-ölelte meg Kim Craig-et.
Majd a lány felém fordult.
-Szia. Tweek Tweak vagyok-mutatkoztam be.
-Tudom ki vagy-mosolygott a lány-Kimberly Tucker
-Tényleg? Honnan?-lepődött meg Craig.
-Amúgy kamuztam. Tudtam, hogy egy fiúval vagy együtt. Muterodék mesélték-kuncogott Kim.
-És te miért beszélsz velük?
-Ők hívtak engem
-Mer'?
-Honnan a pöcsből tudjam?
-Jólvan na. Nem kell így letámadni
-Én vagyok a rangidős. Tiszteld a hatalmam fiam.
-Csak mert te 25 vagy, én meg 18, nem azt jelenti, hogy szót is kell fogadnom neked. Felnőtt ember vagyok. Csak Tweek-ről gondoskodom. Ő még csak 17-nyomta össze az arcom.
-Ezt lényszi ne-mondtam.
-A kis pedofil....-nevetett Kim.
-Csak fél év korkülönbség van köztünk... És egy osztályba járunk
-Ja, és ezért küldesz mindig Messenger-t óra alatt-mondtam-Nem hogy odafigyelnél... Így hogy lesz ötös dogád?
-Lemásolom rólad
-Azt hogy?
-Hát... Clyde lemásolja, aztán Token, és aztán én
-Hogy ti mekkora egy parasztok vagytok-csóváltam meg a fejem.
-Szeretleeek-ölelt át.
-Fiúk, én megyek, mert mindjárt elkezdődik. Jó volt így összefutni. Örülök, hogy megismerhettelek Tweek-mondta Kim, majd elment, mi meg Craig-gel leültünk.
-Ki van kapcsolva a telefon?-kérdeztem.
-Igen
-Biztos?
-Biztos
-De azért megnézem.
Craig megforgatta szemeit és odaadta a telefonomat. Tényleg ki volt kapcsolva.
-Jó. Nem hazudtál
-Miért hazudnék neked szívem?
-Csak viccelek. Szeretlek
-Én is szeretlek téged

Miután vége volt a ceremóniának, máshová mentünk. Mármint hogy elmentünk a templomból. Páran beszédet is mondtak, majd Craig fölállt mellőlem.
-Hová mész?
-Beszédet mondok
Én biccentettem, és figyeltem, ahogy Craig kisétál a mikrofon elé.
-Kedves egybegyűltek. Azért vagyunk ma itt, hogy megünnepeljük Kimberly Tucker, és Daniel Collyns-ot. Emlékszem, mikor kicsik voltunk, és egyik nap Kim-mel pont arról beszélgettünk, hogy kinek milyen lesz majd a házassága. Természetesen kis tizenéves létemre a csöcsös csajokról fantáziáltam...
És itt mindenki elnevetta magát, ahogy én is.
-Viszont emlékszem, Kim azt mondta, hogy nem számít neki a külső. Csak hogy szeressék egymást. Én meg azt mondtam, hogy faszság, és a csöcsös csajokról fantáziáltam tovább. Kim, nem hittem volna, hogy ha ezen az elven vagyunk, akkor találni fogsz magadnak bárkit is....
-Kösz Craig.... Baszd meg magad-mutatott be neki Kim.
-Éppen beszédet tartok, szóval ne szólj köszbe. Viszont tévedtem. Huszonöt évesen végre találtál magadnak egy valakit. És most itt vagyunk az esküvőn... Gratulálok Kim. Büszke vagyok rád-fejezte be a beszédet Craig.
Én mosolyogva belekortyoltam a pezsgőmbe.
-Jó, de ha majd Tweek-kel lesz az esküvőtök, arra ugye meghívsz?-kérdezte Kim.
Én kiköptem a pezsgőt, majd köhögni kezdtem.
-Édesem, jól vagy?-szólt a mikrofonba Craig.
-I-igen-köhögtem.
-Add azt ide-mutatott Kim a mikrofonra-Tudom, hogy ez az én esküvőm, és nekem mondanak beszédet, de úgy érzem, hogy mondanom kell valamit. Craig, nagyon örülök, hogy Tweek-kel együtt vagytok. És hogy ennyire bátor vagy, hogy felvállalod ezt a dolgot. Nagyon büszke vagyok rád
Craig elmosolyodott, majd odajött hozzám, és megcsókolt. Mindenki elkezdett tapsolni.
-De térjünk vissza arra, akiről tényleg szól ez az egész-mondta Craig, és leült.

Páran még mondtak beszédet, majd az emberek táncolni kezdtek.
-Jössz táncolni?-nyújtotta felém a kezét Craig.
-De én nem tudok lassúzni
-Figyelj. Én irányítok, és te meg kövess. Rendben?
-Jó
-Amúgy nem nehéz
Craig felúzott a székről, majd szorosan magához húzott a derekamnál fogva. Én megfogtam a vállát, majd a zene ütemére kezdtünk táncolni. Én fejemet Craig mellkasára hajtottam, és kívántam, hogy ez a pillanat, soha ne érjen véget.
-Szeretlek édesem-csókolt meg Craig.
-Én is téged-néztem fel rá.

Mikor visszaértünk a szállásra, Craig becsukta az ajtót, és a falhoz tolt. Kezét megtámasztotta fejem mellett, majd meglazította nyakkendőjét. Lassan közelíteni kezdett felém, és én is így tettem.
-Szeretlek-suttogtam ajkaira.
-Mondd ki még egyszer
-Szeretlek Craig Tucker